18. fejezet

Félő volt, hogy Caun kifut az időből, s az egyre csak fogyott és fogyott.Már csak perceim voltak hátra. Kezdtem lemondani a gyógyulás reményéről, mikor Caun-nak sikerült valamilyen szinten rendbe hoznia. A szervezetem már nem taszította ki magából a vért, így állapotom javulni kezdett.
Miután magamhoz tértem Caun összehívott mindenkit.
- Sikerült meggyógyítanom, de csak úgy, hogy újra ember lett, és csak úgy lehet újra vámpír, ha megharapja egy tisztavérű vámpír, aki nem rokona. Ashley jól van, de még pihenésre van szüksége.
Lehetett érezni a megnyugvást, hogy nem veszítettek el, de az aggodalom is érezhető voltak, hogy újra törékeny ember lettem, és lehet végleg. Szüleimen kívül más tisztavérű vámpírról nem volt tudomásunk. A másik uralkodó család ugyan is még a háború idején kihalt.
Pár hét múlva már teljesen jól voltam, csak furcsa volt, hogy újra jobban oda kell figyelnem magamra, hogy nem vágjam el a kezem, mert hetek kérdése mire begyógyul, és nem törjem el semmimet. Hiányoztak a vámpírlét könnyítései, a gyorsaság, az erő, a képességem... És még sok más dolog.
Egyik nap átjöttek a srácok. Lucas jóval előbb megérkezett, hogy segíthessen, mert Daniel nem volt otthon. Ott sürgött-forgott körülöttem, leste miben tud segíteni. Nagyon aranyos volt, de ezzel csak hátráltatott.Épp krumplit pucoltam, amikor véletlenül hozzáért a nyakamhoz és jég hideg kezétől kirázott a hideg, és meg is ijedtem, a késsel pedig csúnyán elvágtam a kezemet. Annyira nem fájt, csak ömlött belőle a vér. Igyekeztem minél előbb bekötözni. Szemem sarkából láttam, hogy Lucas izmai megfeszülnek, szemei vörössé válnak, és kezdi elveszíteni a fejét, majd lassú, határozott lépésekkel elindult felém. Teljesen bepánikoltam, mégy 1 óra volt vissza, hogy a többiek megérkezzenek. Nagyon úgy tűnt, hogy Lucast csábította a félelmem, mert
egyre gyorsabban közeledett.. Majd megállt előttem, kezeit a vállamra tette, közelebb húzott magához és szemfogai egyre gyorsabban közeledtek a nyakamhoz, míg végül belefúródtak. Hallottam, ahogy a véremet itta, így emberként ez hátborzongató élmény volt, és nem akarta abbahagyni. kezdett homályosodni a látásom. Már alig álltam a lábamon.
- Lucas... - szóltam elhaló hangon- Lucas....meg fogsz ölni...
Hangom hallatán megállt és eltolt magától. A Lucasból előtört fenevad visszavonult rejtekhelyére, s ismét a megszokott Lucas állt előttem. Kétségbeesett arccal.
-Uram isten.... Ashley... Én... Te jó ég mit tettem....Ashley... Sajnálom... Nem mentség tudom, de a véred illata... mámorba ejtett... nem tudtam uralkodni ma...-mentegetőzött, közben közelebb mentem hozzá, és ujjamat a szájára téve belé fojtottam a szót.
-Sssh. Nem kell mentegetőznöd...- mondtam és elájultam.
Bevizezte a kezét és lefröcskölt, hogy magamhoz térjek, majd bekötözte a nyakamon a sebet. Pár perc múlva magamhoz tértem.
- Jobban vagy?- kérdezte aggódva.
-Fogjuk rá. Na fejezzük be a kaját, mert mindjárt ideérnek a többiek.
A nyakamon nagyjából sikerült eltüntetni a sebet, mert azért a kötés nagyon feltűnő lett volna.
Kész lett minden mire megjöttek a többiek. Persze egyből kiszúrta mindenki a kezemen a sebet, szerencsére a nyakamon nem vették észre. Vacsora közben sokat beszélgettünk, mivel időközben Tom kilépett a bandából.
- Nos, mivel Tom itt hagyott minket kéne a helyére egy új tag-mondta Tyler.
Épp szólni akartam amikor megcsörrent a mobilom. Adin hívott, az egyik legjobb barátnőm.
-Bocsi felveszem-mondtam.
-Szia Adin!
-Szia Ash! Nem lenne gond, ha egy ideig nálatok maradnék, míg nem találok magamnak lakást?
-Dehogy lenne gond! Sőt báreddig maradhtsz, nem is kell másik lakást keresni! Szívesen látunk van elég szoba!
- Jajj nagyon köszönöm Ash, még egy olyan kérdésem lenne, hogy nem baj, ha kb 1 óra múlva már ott is vagyok?
-Dehogybaj! Sőt siess, valamit meg szeretnék beszélni veled személyesen is!
-Oké. Sietek. Köszi mindent még egyszer! Szia!
- Nincs mit! Szia!
Majd fülig érő szájjal visszamentem a srácokhoz. Ők pedig kérdőn néztek rám.
- Megvan a jelölt Tom helyére, nem sokára ide is ér, és meg tudjuk beszélni vele a részleteket.
-Szuper! Látod, ezért is imádlak téged Ashley, nem csak gyönyörű vagy, a hangod is az, eszméletlenül jól főzöl és pillanatok alatt megoldod a problémákat!- áradozott Tyler.
- Azért nem túlozz Ty.-mosolyogtam rá.
Nem sokkal később meg is érkezett Adin. Segényke nagyon meglepődött amikor meglátta a srácokat.
- Hello...- szegény nagy meglepetésében csak ennyit tudott kinyögni.
- Srácok ő Adin, akiről meséltem.
- Szia- köszöntek egyszerre a srácok.
- Adin, ahogy látom a srácokat nem kell bemutatnom.
- Beszélhetnénk négy szemközt?
- Mindjárt jövünk.
Azzal felmentünk az emeletre, közben kipakoltuk Adin cuccait.
- Mióta vagy ilyen jóban velük?
-Mióta én vagyok a banda énekese.
Adin ezen annyira meglepődött, hogy egyből le is ült.
- Te ezt nem is tudtad?- lepődtem meg én is- Ezek szerint nem. Mindegy menjünk vissza van valami amit meg szeretnénk veled beszélni.-azzal lementünk vissza.
- Bocsi srácok, itt is vagyunk. Mondod te Ty, vagy mondjam én?
-Mondd te Ash-mosolygott.
-Oké. Szóval szükségünk lenne egy dobosra, és tudom, hogy te tudsz és imádsz is dobolni. Elvállalnád, hogy te legyél az új dobosa a bandának?
- Persze! Köszönöm a megtiszteltetést!
-Király, holnap lemegyünk a gyakorlóterembe és megnézzük mit tudsz- vigyorgott Tyler.
Aznap még sokat beszélgettünk Adinnal. Sok mindenrőllemaradt mióta nem találkoztunk, úgyhogy elég sokáig fent voltunk. Másnap pedig elmentünk Adinnal, hogy megnézzük, illetve meghallgassuk mit tud. Végül mindenkinek leesett az álla, sokkal jobb volt, mint Tom.
A következő koncerten már Adin dobolt és nagyon nagy sikert arattunk.

17. fejezet

-Egy hónappal később-
"Holnap lesz a nagy nap"- gondoltam. Izgultam miatta, végül is életem első olyan koncertje, amikor én állok a színpadon. Igyekeztem minél több erőt meríteni a srácok biztatásából.
Szinte az egész napot végigpróbáltuk és én még otthon is énekelgettem. Dan nem volt otthon így senkit sem zavartam.
Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Tom hívott.
- Szia drága. azt csiripelték a madarak, hogy egyedül vagy otthon.
- Szia Tommy, öhm... te mit szívtál, hogy madarakkal társalogsz?- kérdeztem poénból.
- Hahaha... nagyon vicces...- gúnyolódott Tom- találkoztam a bátyáddal.
- Jah, értem. bocsi a poénért, muszáj volt.
- Nem baj. Kb 10 perc és ott vagyok- mondta és már le is tette.
Le sem telt a 10 perc csengettek. Azt hittem Tom az, de nem ő volt, hanem Enelya, Aaron és Ed.
- Sziasztok- mondtam kissé meglepetten.
- Szia Ash, talán zavarunk?- kérdezte Aaron.
- Nem, dehogy, gyertek be.
- Holnap Dark Hollowness koncert. Jössz velünk?- kérdezte Ed
Ekkor jöttem rá, hogy ők még nem tudják, hogy nélkülem nem is lenne koncert.
- Tényleg... Basszus ki is ment a fejemből... Szerintem ezt most kihagyom- mondtam letörtséget színlelve.
- Valami baj van?- kérdezte Aaron, és abban a pillanatban lépett be Tom a nappaliba.
- Na hogy érzi magát a Dark Hollowness gyönyörű énekesmadárkája?- kérdezte- Hoppá... Azt hittem Ash egyedül van... Sziasztok- üdvözölte barátaimat.
- Szia-köszöntek egyszerre, madj Enelya rám nézett- Miért nem mondtad el?
- Azt szerettem volna, hogy meglepetés legyen, de Tom sikeresen elszúrta- néztem rá kicsit mérgesen- úgyhogy lesz egy másik meglepetés is.
- Okés. Mi akkor nem is zavarunk tovább. Sziasztok- köszöntek el egyszerre.
- Sziasztok. Örülök, hogy átugrottatok.
- Aztán sok sikert holnapra- mondta Enelya.
Éreztem, hogy kicsit rosszul esett nekik, hogy így tudták meg. miután kikísértem őket visszamentem Tomhoz.
- Ezt jól elszúrtad- mondtam és mérgesen mellkason vágtam, nem olyan erősen, csak annyira, hogy megérezze- Lefoglalsz nekik 3 helyet az elsősorban.
-Rendben. Bocsánat, hogy elszúrtam- mondta bűnbánó arccal.
- Nem haragszom, csak több ilyen ne legyen.
Másnap korán keltünk és még egyet próbáltunk a koncert előtt. Szóltam Enelyáéknak, hogy az 1. sorban le van foglalva a helyük.
Végül elérkezett a várva várt pillanat: a koncert elkezdődött. Először a srácok mentek fel a színpadra, majd Lucas felkonferált engem is.
- Szép estét mindenkinek! Végre ez a nap is eljött.Na mennyire vagytok kíváncsiak az új énekesünkre? Hm? Ez igen! Nem is húzom tovább az időt. Ashley drága kérlek gyere fel a színpadra.
Amikor felértem a színpadra rengeteg ismerős arcot láttam.
- Sziasztok. Rengeteg ismerős arcot látok most itt, de azok kedvéért akik nem ismernek engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Ashley Greene, és örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek ma. Remélem meg lesztek elégedve velem. De nem is húzom tovább az időt, kezdődjön a koncert!
Valami hatalmas sikert arattunk. Héttől éjfélig tartott a koncert, és azalatt az idő alatt egyre többen és többen lettek a nézőtéren.Nagyon boldog voltam, akárcsak a srácok.
Koncert után még sokáig beszélgettünk.
-Azt hiszem ekkora sikerünk még nem volt- jegyezte meg Lucas.
- Igen a 3 év alatt egyszer sem voltak ennyien a koncerteken- ámult el Tyler.
-És hogy a végére többen legyenek, mint kezdéskor....
- Ashley, te egy Istennő vagy- mondták csillogó szemekkel.
- Ugyan srácok ne túlozzatok, még van min javítanom..
- Pedig minden a helyén volt. Nem rontottál semmit- mondta csodálkozva Tom, a többiek pedig bólogatással jelezték, hogy egyet értenek vele.
Mint végszóra betoppantak Enelya és a srácok.
- Fenomenális voltál Ash- mondták csillogó szemekkel.
- Igen nagyon jó voltál- lépett be Aaron és Ed.
Még beszélgettünk az öltözőben, amikor a nyitott ablakon bedobtak valamit, amiből iszonyatosan büdös, maró, csípő füst áradt ki, éa mintha fahéj is lett volna benne, arra pedig allergiás voltam... Nagyon. Lucas is rosszul lett, de korán sem annyira, mint én.Még ki tudott vinni az öltözőből a friss levegőre. Mire kiértünk én elájultam. Akár egy rongybaba feküdtem Lucas karjaiban. Hajamat a szél meg - meglengette, felfedve az alatta rejlő családi címer tetoválását. Lucas amint meglátta szólt a többieknek.
- Tom... Tyler.... AZONNAL gyertek ki!
- Mi történt?- kérdezték mindketten.
-Remélhetőleg csak elájult, de nézzétek a nyakát- mondta, majd elhúzta onnan a hajamat, láthatóvá téve a családi címert, amir mindenki ismer.
A srácok ledöbbentek.
- Azt tudtam, hogy vámpír, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ő a hercegnő- mondta Tom.
- De ki az az elmeháborodott, aki ártani akarna neki?- méltatlankodott Lucas.
- Szerintem tudom...- gondolkodott el hangosan Tom- Vigyázzatok rá,  majd beszélünk- azzal el is tűnt.
A srácok hazavittek, de állapotom egyre csak romlott. A szervezetem, nem volt hajlandó elfogadni semmilyen vért. Amit megittam mindet ki is hánytam. Emiatt egyre soványabb és sápadtabb lettem. Lassan inkább hasonlítottam egy csontvázra, mint egy vámpírra. A srácoknak fogalmuk sem volt mi okozhatta ezt, én tudtam, csak nem voltam képes beszélni annyira legyengültem. Aztán egyik nap elájultam. Onnantól kezdve semmilyen "életjelet" nem mutattam. Szüleim akkorra értek oda Caunnal. Aki egyből megvizsgált, és kifaggatta a srácokat, hogy mi történt.
- Vasfűport rejtő valamit dobtak be, de nem csak vasfűpor volt benne, talán... talán még fahéj is.
- Igen fahéj illatot is éreztem- szólt közbe Aaron.
- Emberként is allergiás volt a fahéjra, mióta vámpír lett ez az allergiája felerősödött- mondta Daniel.
- Értem. Ennyi információ bőven elég lesz- mondta és már neki is látott ghyógymódot keresni.
Így hogy tudta mi a baj, sokkal célirányosabban tudta keresni a megoldást is. De egy dologgal nem számolt: a rendelkezésre álló idővel. Ugyan is már csak pár órám volt hátra...

16. fejezet

"Három hete vagyok a Dark Hollowness énekese és azóta szinte megállás nélkül készülünk az első koncertünkre, legalábbis nekem az első."
A srácok -elmondásuk szerint- 100%-osan meg vannak elégedve a teljesítményemmel.
Még 1 hónap van hátra a koncertig.
- Eddig mindenki keményen dolgozott, úgy gondolom tarthatunk egy kis szünetet, mondjuk 1 hetet. Addig mindenki azt csinál amit szeretne, de azért pihenjetek is. 1 hét múlva 2-kor itt találkozunk. Mára ennyi. Sziasztok- mondta Tyler.
- Oké. Sziasztok- köszöntünk el mi is.
Abban az egy hétben szinte semmit nem csináltam, csak pihentem. Szombaton nem volt otthon Dan. Tom átjött, beszélgettünk picit, meg párszor elénekeltem neki a dalokat.
- Tökéletes csajszi. Semmi okod az izgalomra, csak állj ki a színpadra és énekelj mint az előbb és akkor biztos a siker!-mosolygott Tom és biztatóan megölelt.
Közben hazajött Dan, de vacsi után ment is el.
- Bocsi húgi de most el kell mennem valahova, majd csak holnap jövök haza. Vigyázz magadra- mondta Dan
- Okés, Te is nagyon vigyázz magadra!
Azzal el is ment. Nem sokkal később Tom is el akart menni.
- Akkor szerintem megyek. Nem szeretnék tovább zavarni- mondta.
- Ne beszélj butaságokat. Nem zavarsz- mosolyogtam.
- Ezt jól esett hallani, de megyek.
- Ne menj... Dan az előbb ment el és nem szeretnék egyedül lenni. Viszont, ha nem akarsz, akkor nem akarlak itt tartani....
- Haza ugrok pár cuccért aztán jövök vissza. oké?
-Oké. Köszönöm Tommy- mondtam és puszit nyomtam az arcára, majd elment.
Egy óra múlva jött vissza, de látszott rajta, hogy történt valami.
-Valami gond van?- kérdeztem aggódva.
- Áh semmi, csak kicsit összekaptunk Tylerrel. De nem vészes- mosolygott. Nyugtalanított kicsit ez az összekapásos dolog, ezért belehallgatam a gondolataiba "Légy óvatos Ashley-vel, nem bírnám ha amiatt lépne ki, hogy belédszeretett Te pedig kihasználtad, vagy épp valami miatt szakítotok és ő inkább lelép mint hogy veled dolgozzon együtt. Figyelmeztetlek, ha ilyenre sor kerül Neked kell menned Tom!- mondta Tyler.
Ne aggód nem fogok szakítani vele, mert szeretem és fontos nekem. Szóval nem kell félned attól, hogy ki akar mjd lépni-válaszolt Tom" Értem szóval már most keltem a feszültséget a srácok között... Mindegy, úgy kell tennem, mintha nem tudnék semmiről...
- Értem. Köszi, hogy visszajöttél.
- Igazán nincs mit ezen köszönnöd.
- Engedek fürdővizet, fürödj meg, jót fog tenni.
- Köszönöm.
Majd elmentem fel, hogy vizet engedjek neki.Nem sokkal később utánam jött, mert unatkozott, és nem volt kedve tv-zni. Fehér póló volt rajtam, ami ha vizes lesz elég rendesen átlátszik, és mivel egész nap otthon voltam nem vettem fel melltartót. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze, hogy azelőtt fröcsköltem le magamat, úgy, hogy teljesen átázott a pólóm, mielőtt Tom belépett a fürdőszobába. Felegyenesedtem, majd megfordultam Tom pedig ott állt előttem, és mindent látott. Úgy döntöttem most már úgy is mindegy, nem cseréltem pólót. Tom tekintetét végig éreztem magamon, de nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán úgy döntött kimegy. Amikor már egy fürdéshez elegendő víz volt a kádban elzártam a csapot, előszedtem Dan tusfürdőit, odatettem kéz alá, és szóltam Tomnak, hogy kész a víz jöhet.Kicsit meglepődtem amikor egy szál alsónadrágban jött be a fürdőbe, azt hittem legalább a törölközőt a derekára tekeri...
- Odatettem Dan tusfürdőit, használd őket nyugodtan.
- Köszi, de elhoztam a sajátomat.
- Jah... Rendben. Megyek megcsinálom az ágyad.
- Köszönöm- mondta, már majdnem kint voltam amikor utánam szólt- Ashley, ha megkérhetlek, majd megmosod a hátam?
A kérdés hallatán kicsit lefagytam...
- Persze- válaszoltam kicsit bizonytalanul.
- Köszi, majd szólok.
- Rendben- mondtam és mentem is tovább.
Hallottam a gondolatait, hogy azt szeretné, hogy együtt aludjunk, úgyhogy magamnak is oda ágyaztam meg ahova neki. Aztán azon gondolkoztam, mit érzek iránta...? Végül beismertem magamnak, hogy a kelleténél jobban szeretem, és úgy tűnik ez kölcsönös. Gondolataimból Tom hangja szakított ki.
- Jöhetsz Ashley.
- Megyek.
Benyitottam. Ködben úszott az egész szoba.
- Köszönöm- mondta miután megmostam a hátát, majd megcsókolt, én pedig teljesen lefagytam, s ezt kihasználva berántott maga mellé a kádba.
- Ezt most miért kellett?- kérdeztem kicsit durcásan.
- Mindjárt megtudod- mondta és már le is kapta rólam a pólómat. Túl gyorsan ahhoz, hogy ember legyen. Mondjuk azt már a randin sejtettem, hogy nem az, de akkor micsoda? Már majdnem levette rólam a nadrágot is amikor észbe kaptam.
- Tom, hagy abba!- kiáltottam és próbáltam kezeimmel takarni amit tudtam- Egyáltalán mikor vetted le rólam a pólómat?! És hogyan tudtad úgy levenni, hogy azt nem vettem észre?- próbáltam értetlenséget, és meglepetést imitálni, hogy még ne leplezzem le magam.
Úgy tűnt sikerült.
- Mássz ki, öltözz át. Mindjárt felöltözök én is és utánad megyek.
- Rendben, mondtam kissé bizonytalanul, majd kimásztam a kádból bementem a szobámba átöltöztem és az ágyon ülve vártam Tomot, aki pár perc múlva már ott is volt és leült velem szemben a földre.
- Eddig azért nem mondtam el, mert féltem attól, hogy megijedsz és még a bandából is kilépsz, de most muszáj lesz elmondanom- sóhajtott- nem vagyok ember. Vérfarkas vagyok- mondta és nagyon meglepődött a reakciómon.
- Igazság szerint nekem is lenne valami amit el kell mondanom, ha már te is elmondtad.
- Te sem vagy ember? -kérdezte meglepődve.
- Nem, én vámpír vagyok.