Már 3 év eltelt, hogy újra ember lettem. Viszonylag esemény mentes volt ez az idő. Elvégeztem a sulit, mostmár van egy szakmám: grafikus lettem. Állásom is van, mert valamiből meg kell élni. Emberként nem élhetek véren. Persze egyedül ki nem tehettem a lábam a lakásból, ha nem elkísért Daniel, akkor követett. Nagyon féltett, persze nem csak ő. Mindenki.
Miután meggyógyultam és eljutott a hír Caun-hoz, hogy nincs barátom elkezdett udvarolgatni, de nem jutottunk egyről a kettőre. Jóképű, rendes srác, de nem vonzott benne semmi, így csak jó ismerősök, barátok maradtunk. Úgyhogy Tom óta nem volt senkim és az a kapcsolat sem volt túl hosszú életű. Daniel emiatt is nagyon aggódott, hiszem tudta, mennyire szükségem van egy kapcsolatra, mármint úgy értem, hogy valakire aki szeret, aki törődik velem, a romantikára és minden egyébre ami egy kapcsolathoz tartozik. Magamon is megleődtem, mennyire jól bírom a magányt, bár voltak napok, amikor kiborultam "kicsit", és aznap szinte csak sírtam, de ilyen ritkán volt és szerencsére sikerült mindig úgy időzítenie, hogy Dan ne legyen otthon, szóval ő nem is tud ezekről a kiborulásaimról, de jobb is.
Egyik nap a laptopom megadta magát. Nem akart bekapcsolni. Úgyhogy el kellett vinnem szerelőhöz, még jó, hogy nem rég nyílt egy laptop és mobil bolt a közelben. Hát elvittem oda a "kicsikét". Ahogy beléptem megakadt a szemem az eladó srácon. Iszonyat jóképű volt és a szemei gyönyörű kékek voltak, mindemellett volt a kisugárzásában valami, ami szinte mágnesként hatott rám.
-Szia! Miben segíthetek?-kérdezte mosolyogva és majdnem elolvadtam a mosolyától.
- Szia! A laptopommal van valami gubanc. Nem akar elindulni.
- Oké, már is megnézem mi lehet a gond- mondta és munkához látott.
Figyeltem muna közben. Rám-rám mosolygott és olyankor alig bírt a szívem a helyén maradni.
- Ne haragudj, de megkérdezhetem hogy hívnak?
- Ashley Greene vagyok, és téged?
- Dreak Black. Örülök, hogy meg ismerhetlek- mosolygott.
- Én is örülök- mosolyogtam vissza.
- Kész is a laptopod.
- Köszönöm szépen! Mennyivel tartozom?
- Hagyd csak! Ez most a cég ajándéka volt.
- De most komolyan! Mennyivel tartozom?
- Mondtam már! Semmivel! De ha tovább erősködsz el kell jönnöd velem vacsorázni.
- Szóval akkor mennyivel tartozom?
Dreak sóhajtott és mondott egy összeget látva, hogy nem engedek makacsságomból.
- Köszönöm.
- Akkor elkérhetem a telefonszámodat, hogy meg tudjuk beszélni a vacsi részleteit?
Erre a kérdésre úgy meglódult a szívem, hogy aszt hittem átszakítja a mellkasom és kirepül a helyéről.
- Persze, egy pillanat keresek tollat meg papírt...-alig mondtam ki már nyújtotta is oda a kellékeket.
- Köszönöm- mondtam mosolyogva és leírtam a számomat, majd visszaadtam Neki.
- Én is köszönöm. Akkor majd hívlak.
- Oké. További szép napot! Szia!
- Neked is, mondjuk nekem már szép napom lesz, mert találkoztam veled- majd kacsintott- Szia!
Én pedig elpirulva bizonytalanul integettem egyet, de az inkább nézett ki kalimpálásnak, majd kijöttem az üzletből. Egész nap Dreak járt a fejemben és próbáltam rájönni mi lehetett benne olyan különleges, de nem sikerült. Mindegy talán majd a vacsin. Lassan telt a nap és a telefonom nélkül még csak a mosdóba se mentem ki. Aztán este 8 körül megcsörrent véger. Nem volt ismerős a szám ami hívott, úgyhogy reménykedtem benne, hogy Dreak lesz az. Jól sejtettem, ő volt.
- Szia Ashley, Dreak vagyok.
- Szia Drake!
- Holnap szabadnapos vagyok, Te rá érsz holnap?
- Igen. Még nincs programom-"ha van is lemondom-gondoltam."
- Szuper. Mit szólnál hozzá, ha 7 körül találkoznánk az üzlet előtt és onnan mennénk tovább?
- Jól hangzik, de hova is mennénk?
- Azt majd megtudod holnap.
- Jól van. Akkor holnap 7-kor az üzlet előtt.
- Ott várlak majd! Köszönöm, hogy eljössz.
- Rendben és én köszönöm a meghívást!
- Jó éjt Ashley!
-Jó éjt Dreak!
Azzal le is tette. Nagyon izgatott lettem a holnap esti vacsora miatt. Nem tudtam hova akar vinni, így azt sem mit vegyek fe, végül kedvenc félpántos vörös koktélruhám mellett döntöttem. Másnap kitakarítottam, kimostam mindent és megfőztem a vacsit is, hátha Dan eszik majd valamit. Aztán összeszedtem magam, és elindultam a megbeszélt helyre, pontosan értem oda, 7:00 volt amiokr ránéztem az órámra, de Dreak már ott várt.
- Szia Ashley!- üdvözölt mosolyogva.
-Szia Dreak! Mióta vársz itt?
- Nem olyan régóta, de mindenképp én akartam előbb itt lenni.
- Értem.
- Mehetünk?- kérdezte, majd kinyújtotta a katját, hogy karoljak bele.- Amúgy nagyon csinos vagy. Jól áll ez a szín.
- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki- mondtam kissé zavarban és elpirulva. Ő pedig csak mosolygott. Kicsit bosszantott hogy nem tudom mire gondol, de nem tudtam mit tenni.
Ahogy sétáltunk kicsit lengedezett a szél, és belekapott a hajamba, felfedve a nyakamon lévő családi címert. Amit Dreak pont észrevett. Láttam a megdöbbenést az arcán, majd értetlenség váltotta fel, végül kibújt belőle a kérdés.
- Mondd csak az mi a nyakadon?
- Furán fogsz rám nézni, de már mióta az eszemet tudom meg van, és ez a családom címere- mondtam, majd ismét értetlenséget láttam Dreak arcán.
- Akkor jól gondotam, hogy te vagy a hercegnő, de egy valamit nem értek, miért van olyan illatod mint egy embernek?-ekkor már nem volt kérdéses, hogy ő is vámpír, vagyis, hogy ő vámpír.
- Mert ember is vagyok.
- Az hogy lehet? 16 éves korodban át kellett változnod, és ahogy nézem már jócskán elmúltál 16.
- Igen. Röviden annyi, hogy meg próbáltak eltenni lábalól, és kishíján sikerült az illetőnek, csak úgy tudtak megmenteni, hogy újra ember lettem.
- És hogyan változhatsz vissza?
- Egy tsizta vérű vámpirnak meg kell harapnia, de nem lehet a rokonom. Szóval maradok törékeny ember amíg le nem jár az időm.
- Ezt gyoran felejtsd el. Van még valaki aki segíthet rajtad.
- És ki az? A másik uralkodó család még a háború idején kihalt. Ki tudna rajtam segíteni?
Nem válaszolt semmit csak levette a zakóját, majd félig kibújt az ingjéből is látgatóvá téve ezzel a vállán lévő tetoválást, ami nem volt má, mint a kihaltnak hitt család címere. Nekem meg körülbelül leesett az állam.
- Ez... ez hogy lehetséges?- ennyit bírtam csak kérdezni annyira meglepődtem.
- Még egészen pici korounkban engem és az öcsémet egy varázsló emberré változtatott, úgymond elaltatta a bennünk lévő vámpírt és amikor a háború szünetelt elvittek nevelőszülőkhöz és otthagytak. Náluk nevelkedtünk egy ideig, aztán sajnos meghaltak és egyedül maradtunk az öcsémmel, azóta ketten próbálunk éldegélni a nagy világban.
- Velem is úgyan ez történt, annyi különbséggel, hogy az én nevelőszüleimnek már volt egy fiúk, vele élek most.
- Látod, mondtam hogy van valaki aki tud rajtad segíteni, sőt ha valami gáz lenne nem is egy- mondta.
Ekkor vettem észre hogy a házunk előtt álltunk meg.
- Miért jöttünk erre?- kérdeztem.
- Mert segíteni szeretnék neked, hogy újra az légy akinek lenned kell. És mivel Te laktál közelebb így erre jöttünk.
- De honnan tudta hol lakok?
- Az most lényegtelen. Szerintem menjünk be- mosolygott
- Rendben.
Bementünk, bemutattam Dan-nek aztán felmentünk a szobámba. Feltűztem a hajam, hogy szabadon legyen a nyakam. Dreak megállt előttem, mélyen a szemembe nézett, majd ezt mondta:
- Gyönyörű vagy Ashley. Megérte ennyit várnom rád- aztán majdnem megcsókolt, de meggondoltam magát- Készen állsz?-kérdezte mielőtt megharapta a nyakam, én csak bólintottam, majd saját csuklóján is sebet ejtett és adott a véréből.
Ez most sokkal, de sokkal rettenetesebb volt, minta amikor a 16. szülinapomon változtam át, most úgy éreztem elevenen elégek. Percek alatt lángokban állt a testem, és az ereimben vér helyett láva folyt, legakább is így éreztem. Elviselhetetlen volt a fájdalom, olyannyira hogy üvöltve görnyedtem össze az ágyon, amire feljött Daniel is, és majdnem nekiesett Dreak-nek.
- Mit műveltél vele?-üvöltötte Dreak torkát szorongatva.
- Mit műveltél vele?-üvöltötte Dreak torkát szorongatva.
- Daniel! Ne! Ő csak... vissza... változtatott...- nyögtem ki két üvöltés között.
Aztán nem bírtam tovább a fájdalmat. Elájultam egyenesen Dreak karjaiba. Ő pedig lefektetett az ágyra. Másnap reggel amikor felébretem Dreak ott ült mellettem az ágyon, de szemei csukva voltak, fel akatam kelni, hogy odahajoljak hozzá, de nem ment, ismét úgy éreztem lángol a testem, és a fájdalomtól görcsösen rándultam össze az ágyon amire Dreak kinyitotta a szemeit rám nézett és láttam a szemeiben a fájdalmat amit az okozott neki, hogy nem tud enyhíteni az égető érsésen ami fel alá futkozott a testemen, de megpróbálta. Ismét adott a véréből, és ezzel sikerült csillapitamia a fájdalmaimat, sőt pár perc múlva teljesen el is múltak.
- Köszönöm Dreak- mosolyogtam rá.
- Nincs mit köszönnöd, tettem amit tennem kellett, és sajnálom, hogy ilyen pokoli fájdalmakat kellett átélned.
- Ez van. Ez ezzel járt. A lényeg hogy vége, és újra az vagyok akinek lennem kell hála Neked Dreak- mondtam és egy puszit nyomtam az ajkaira, amin kissé meglepődött de aztán elmosolyodott.
- Mondd csak, lenne kedved bepótolni a múltkori vacsit ami elmaradt?
- Örömmel- mosolyogtam.
- Akkor készülődj össze és utána mehetünk is- kacsintott.
Aztán ő is elment haza, hogy összeszedje magát és én is elkezdtem készülődni. Készülődés közben gondolataimba merültem, és olyan fura érzésem volt, mintha új képességem lenne. Szóltam Dannek, hogy jöjjön fel a szobámba.
-Itt vagyok, mit akartál?
- Csak kíváncsi vagyok valamire, olyan érzésem van, mintha új képességem lenne és ezt szeretném kipróbálni, ha nem gond, nem fog fájni nyugi- mosolyogtam ő meg csak bólintott- Oké nézz a szemembe, jó, most pedig felejtsd el amit az előbb mondtam- aztán úgy tettem mint aki elgondolkozott- Bocsi bátyó, miről is beszéltünk, elbambultam.
- Felhívtál valamiért. De nem mondtad.
- Bocsi, már nem tudom mi volt az. Nézz a szemembe Dan, emlékezz.
- Uh Ash ez durva- mondta miután visszatértek az emlékei.
- Az...
Teljesen elámúltunk rajta, hogy működött.
Körül belül egy óra múlva jött értem, de most kocsival. Nagyon udvarias volt kinyitotta az ajtót és segített beülni, majd ő is beült és elindultnk egy romantikus kis hely felé.
Most, hogy újra vámpír vagyok visszatértek a képességeim. Újra tudtam olvasni bárki gondolataiban, ezáltal sok mindent megtudtam Dreak-ről és az öccéről, Samuel-ről, aki igazából az ikertestvére.
- Jól kijöttök az öcséddel?- kezdeményeztem beszélgetést.
- Attól függ, ki milyen hangulatban van, de leginkább attól, hogy van e barátnőm. Sajnos eddig nagyon is megegyezett az izlésünk, ami annyit jelent, hogy ő is beleszeretett abba a lányba aki nekem tetszett és mindig elüldözte mellőlem. Az utóbbi 3 évben nem is volt senkim, ha tetszett is valaki Sam-nek szóltam. Legyen ő boldog. Meg elegem volt abból, hogy mindig tönkre tette a kapcsolataimat.
- Értem. Ha ennyire nem akarod, hogy Sam tönkre tegye a "kapcsolatodat" miért hívtál el vacsizni?
- Mert Te más vagy, mit azok a lányok, akikkel előtted találkozgattam. Ők kicsit se vonzottak annyira, mint te az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Meg nekem is kijár 3 év után egy kis szórakozás- kacsintott- De nem fogom hagyni hogy ezt a kapcsolatot is tönkretegye, persze, ha eljutunk odáig- javította ki gyorsan amit mondott és kissé zavarba is jött.
"- Milyen aranyos amikor zavarban van."-gondoltam.
- Értem. Szerinted eljutunk odáig?
- Ha rajtam múlik a dolog akkor igen, és szerinted?- kérdezte bizakodva.
-Majd meglátjuk- mosolyogtam és kacsintottam egyet, de érezhető volt, hogy Dreak kicsit csalódott volt a válaszom hallatán, aztán ezt gondolta:
"- Jah tényleg, szereti húzni a pasik agyát, figyelmeztetett a báttya..."
- És ti Daniellel jól meg vagytok?
- Igen. Nagyon jól megvagyunk. Soha nem veszekedtünk még és nagyon közel áll hozzám. Szüleim Olaszországban élnek, ritkán látogatnak meg, így lényegében majdnem csak Dan van nekem. Meg amikor abban a hitben éltem nem is tudom mennyi ideig, hogy meghaltak a szüleink, csak ő volt mellettem, de 100%-osan. Ami azt jelenti, hogy eleinte vámpírvadász volt. Aztán átváltozott csak azért, hogy ne kelljen megharapnom senkit, és akarata elenére vámpírrá változtatnom, vagy hagyni, hogy megőrüljön és valaki más végezzen vele, vagy épp én öljem meg. Lényegében ő a chevalier-m.
- Éretm. Megjöttünk-mosolygott.
Nagyon hangulatos kis helyre hozott. Halk romantikus zene szólt, az asztalon a vázában egy szál vörösrózsa volt. Úgyérzem felkerült a "kedvenc helyek" listájára.
Már a vacsora közepén tartottunk amikor valaki beviharzott az étterembe és a mi asztalunknál kötött ki.
- Sam, te mit keresel itt?
- Na de tesó, illik ilyet? Be se mutatsz a gyönyörű barátnődnek?
- Ashley, ő itt Samuel, az öcsém. Sam ő itt Ashley Greene.
- Örülök a találkozásnak- mondta, majd kezet csókolt- Hogy válaszoljak a kérdésedre Dreak, volt egy olyan érzésem, hogy itt vagy valakivel, és kíváncsi voltam rá, hogy kivel, de már megyek is- meghajolt előttem majd el is tűnt.
-Itt vagyok, mit akartál?
- Csak kíváncsi vagyok valamire, olyan érzésem van, mintha új képességem lenne és ezt szeretném kipróbálni, ha nem gond, nem fog fájni nyugi- mosolyogtam ő meg csak bólintott- Oké nézz a szemembe, jó, most pedig felejtsd el amit az előbb mondtam- aztán úgy tettem mint aki elgondolkozott- Bocsi bátyó, miről is beszéltünk, elbambultam.
- Felhívtál valamiért. De nem mondtad.
- Bocsi, már nem tudom mi volt az. Nézz a szemembe Dan, emlékezz.
- Uh Ash ez durva- mondta miután visszatértek az emlékei.
- Az...
Teljesen elámúltunk rajta, hogy működött.
Körül belül egy óra múlva jött értem, de most kocsival. Nagyon udvarias volt kinyitotta az ajtót és segített beülni, majd ő is beült és elindultnk egy romantikus kis hely felé.
Most, hogy újra vámpír vagyok visszatértek a képességeim. Újra tudtam olvasni bárki gondolataiban, ezáltal sok mindent megtudtam Dreak-ről és az öccéről, Samuel-ről, aki igazából az ikertestvére.
- Jól kijöttök az öcséddel?- kezdeményeztem beszélgetést.
- Attól függ, ki milyen hangulatban van, de leginkább attól, hogy van e barátnőm. Sajnos eddig nagyon is megegyezett az izlésünk, ami annyit jelent, hogy ő is beleszeretett abba a lányba aki nekem tetszett és mindig elüldözte mellőlem. Az utóbbi 3 évben nem is volt senkim, ha tetszett is valaki Sam-nek szóltam. Legyen ő boldog. Meg elegem volt abból, hogy mindig tönkre tette a kapcsolataimat.
- Értem. Ha ennyire nem akarod, hogy Sam tönkre tegye a "kapcsolatodat" miért hívtál el vacsizni?
- Mert Te más vagy, mit azok a lányok, akikkel előtted találkozgattam. Ők kicsit se vonzottak annyira, mint te az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Meg nekem is kijár 3 év után egy kis szórakozás- kacsintott- De nem fogom hagyni hogy ezt a kapcsolatot is tönkretegye, persze, ha eljutunk odáig- javította ki gyorsan amit mondott és kissé zavarba is jött.
"- Milyen aranyos amikor zavarban van."-gondoltam.
- Értem. Szerinted eljutunk odáig?
- Ha rajtam múlik a dolog akkor igen, és szerinted?- kérdezte bizakodva.
-Majd meglátjuk- mosolyogtam és kacsintottam egyet, de érezhető volt, hogy Dreak kicsit csalódott volt a válaszom hallatán, aztán ezt gondolta:
"- Jah tényleg, szereti húzni a pasik agyát, figyelmeztetett a báttya..."
- És ti Daniellel jól meg vagytok?
- Igen. Nagyon jól megvagyunk. Soha nem veszekedtünk még és nagyon közel áll hozzám. Szüleim Olaszországban élnek, ritkán látogatnak meg, így lényegében majdnem csak Dan van nekem. Meg amikor abban a hitben éltem nem is tudom mennyi ideig, hogy meghaltak a szüleink, csak ő volt mellettem, de 100%-osan. Ami azt jelenti, hogy eleinte vámpírvadász volt. Aztán átváltozott csak azért, hogy ne kelljen megharapnom senkit, és akarata elenére vámpírrá változtatnom, vagy hagyni, hogy megőrüljön és valaki más végezzen vele, vagy épp én öljem meg. Lényegében ő a chevalier-m.
- Éretm. Megjöttünk-mosolygott.
Nagyon hangulatos kis helyre hozott. Halk romantikus zene szólt, az asztalon a vázában egy szál vörösrózsa volt. Úgyérzem felkerült a "kedvenc helyek" listájára.
Már a vacsora közepén tartottunk amikor valaki beviharzott az étterembe és a mi asztalunknál kötött ki.
- Sam, te mit keresel itt?
- Na de tesó, illik ilyet? Be se mutatsz a gyönyörű barátnődnek?
- Ashley, ő itt Samuel, az öcsém. Sam ő itt Ashley Greene.
- Örülök a találkozásnak- mondta, majd kezet csókolt- Hogy válaszoljak a kérdésedre Dreak, volt egy olyan érzésem, hogy itt vagy valakivel, és kíváncsi voltam rá, hogy kivel, de már megyek is- meghajolt előttem majd el is tűnt.
