-Egy hónappal később-
"Holnap lesz a nagy nap"- gondoltam. Izgultam miatta, végül is életem első olyan koncertje, amikor én állok a színpadon. Igyekeztem minél több erőt meríteni a srácok biztatásából.
Szinte az egész napot végigpróbáltuk és én még otthon is énekelgettem. Dan nem volt otthon így senkit sem zavartam.
Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Tom hívott.
- Szia drága. azt csiripelték a madarak, hogy egyedül vagy otthon.
- Szia Tommy, öhm... te mit szívtál, hogy madarakkal társalogsz?- kérdeztem poénból.
- Hahaha... nagyon vicces...- gúnyolódott Tom- találkoztam a bátyáddal.
- Jah, értem. bocsi a poénért, muszáj volt.
- Nem baj. Kb 10 perc és ott vagyok- mondta és már le is tette.
Le sem telt a 10 perc csengettek. Azt hittem Tom az, de nem ő volt, hanem Enelya, Aaron és Ed.
- Sziasztok- mondtam kissé meglepetten.
- Szia Ash, talán zavarunk?- kérdezte Aaron.
- Nem, dehogy, gyertek be.
- Holnap Dark Hollowness koncert. Jössz velünk?- kérdezte Ed
Ekkor jöttem rá, hogy ők még nem tudják, hogy nélkülem nem is lenne koncert.
- Tényleg... Basszus ki is ment a fejemből... Szerintem ezt most kihagyom- mondtam letörtséget színlelve.
- Valami baj van?- kérdezte Aaron, és abban a pillanatban lépett be Tom a nappaliba.
- Na hogy érzi magát a Dark Hollowness gyönyörű énekesmadárkája?- kérdezte- Hoppá... Azt hittem Ash egyedül van... Sziasztok- üdvözölte barátaimat.
- Szia-köszöntek egyszerre, madj Enelya rám nézett- Miért nem mondtad el?
- Azt szerettem volna, hogy meglepetés legyen, de Tom sikeresen elszúrta- néztem rá kicsit mérgesen- úgyhogy lesz egy másik meglepetés is.
- Okés. Mi akkor nem is zavarunk tovább. Sziasztok- köszöntek el egyszerre.
- Sziasztok. Örülök, hogy átugrottatok.
- Aztán sok sikert holnapra- mondta Enelya.
Éreztem, hogy kicsit rosszul esett nekik, hogy így tudták meg. miután kikísértem őket visszamentem Tomhoz.
- Ezt jól elszúrtad- mondtam és mérgesen mellkason vágtam, nem olyan erősen, csak annyira, hogy megérezze- Lefoglalsz nekik 3 helyet az elsősorban.
-Rendben. Bocsánat, hogy elszúrtam- mondta bűnbánó arccal.
- Nem haragszom, csak több ilyen ne legyen.
Másnap korán keltünk és még egyet próbáltunk a koncert előtt. Szóltam Enelyáéknak, hogy az 1. sorban le van foglalva a helyük.
Végül elérkezett a várva várt pillanat: a koncert elkezdődött. Először a srácok mentek fel a színpadra, majd Lucas felkonferált engem is.
- Szép estét mindenkinek! Végre ez a nap is eljött.Na mennyire vagytok kíváncsiak az új énekesünkre? Hm? Ez igen! Nem is húzom tovább az időt. Ashley drága kérlek gyere fel a színpadra.
Amikor felértem a színpadra rengeteg ismerős arcot láttam.
- Sziasztok. Rengeteg ismerős arcot látok most itt, de azok kedvéért akik nem ismernek engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Ashley Greene, és örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek ma. Remélem meg lesztek elégedve velem. De nem is húzom tovább az időt, kezdődjön a koncert!
Valami hatalmas sikert arattunk. Héttől éjfélig tartott a koncert, és azalatt az idő alatt egyre többen és többen lettek a nézőtéren.Nagyon boldog voltam, akárcsak a srácok.
Koncert után még sokáig beszélgettünk.
-Azt hiszem ekkora sikerünk még nem volt- jegyezte meg Lucas.
- Igen a 3 év alatt egyszer sem voltak ennyien a koncerteken- ámult el Tyler.
-És hogy a végére többen legyenek, mint kezdéskor....
- Ashley, te egy Istennő vagy- mondták csillogó szemekkel.
- Ugyan srácok ne túlozzatok, még van min javítanom..
- Pedig minden a helyén volt. Nem rontottál semmit- mondta csodálkozva Tom, a többiek pedig bólogatással jelezték, hogy egyet értenek vele.
Mint végszóra betoppantak Enelya és a srácok.
- Fenomenális voltál Ash- mondták csillogó szemekkel.
- Igen nagyon jó voltál- lépett be Aaron és Ed.
Még beszélgettünk az öltözőben, amikor a nyitott ablakon bedobtak valamit, amiből iszonyatosan büdös, maró, csípő füst áradt ki, éa mintha fahéj is lett volna benne, arra pedig allergiás voltam... Nagyon. Lucas is rosszul lett, de korán sem annyira, mint én.Még ki tudott vinni az öltözőből a friss levegőre. Mire kiértünk én elájultam. Akár egy rongybaba feküdtem Lucas karjaiban. Hajamat a szél meg - meglengette, felfedve az alatta rejlő családi címer tetoválását. Lucas amint meglátta szólt a többieknek.
- Tom... Tyler.... AZONNAL gyertek ki!
- Mi történt?- kérdezték mindketten.
-Remélhetőleg csak elájult, de nézzétek a nyakát- mondta, majd elhúzta onnan a hajamat, láthatóvá téve a családi címert, amir mindenki ismer.
A srácok ledöbbentek.
- Azt tudtam, hogy vámpír, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ő a hercegnő- mondta Tom.
- De ki az az elmeháborodott, aki ártani akarna neki?- méltatlankodott Lucas.
- Szerintem tudom...- gondolkodott el hangosan Tom- Vigyázzatok rá, majd beszélünk- azzal el is tűnt.
A srácok hazavittek, de állapotom egyre csak romlott. A szervezetem, nem volt hajlandó elfogadni semmilyen vért. Amit megittam mindet ki is hánytam. Emiatt egyre soványabb és sápadtabb lettem. Lassan inkább hasonlítottam egy csontvázra, mint egy vámpírra. A srácoknak fogalmuk sem volt mi okozhatta ezt, én tudtam, csak nem voltam képes beszélni annyira legyengültem. Aztán egyik nap elájultam. Onnantól kezdve semmilyen "életjelet" nem mutattam. Szüleim akkorra értek oda Caunnal. Aki egyből megvizsgált, és kifaggatta a srácokat, hogy mi történt.
- Vasfűport rejtő valamit dobtak be, de nem csak vasfűpor volt benne, talán... talán még fahéj is.
- Igen fahéj illatot is éreztem- szólt közbe Aaron.
- Emberként is allergiás volt a fahéjra, mióta vámpír lett ez az allergiája felerősödött- mondta Daniel.
- Értem. Ennyi információ bőven elég lesz- mondta és már neki is látott ghyógymódot keresni.
Így hogy tudta mi a baj, sokkal célirányosabban tudta keresni a megoldást is. De egy dologgal nem számolt: a rendelkezésre álló idővel. Ugyan is már csak pár órám volt hátra...
