19. fejezet

-3 évvel később-

Már 3 év eltelt, hogy újra ember lettem. Viszonylag esemény mentes volt ez az idő. Elvégeztem a sulit, mostmár van egy szakmám: grafikus lettem. Állásom is van, mert valamiből meg kell élni. Emberként nem élhetek véren. Persze egyedül ki nem tehettem a lábam a lakásból, ha nem elkísért Daniel, akkor követett. Nagyon féltett, persze nem csak ő. Mindenki. 

Miután meggyógyultam és eljutott a hír Caun-hoz, hogy nincs barátom elkezdett udvarolgatni, de nem jutottunk egyről a kettőre. Jóképű, rendes srác, de nem vonzott benne semmi, így csak jó ismerősök, barátok maradtunk. Úgyhogy Tom óta nem volt senkim és az a kapcsolat sem volt túl hosszú életű. Daniel emiatt is nagyon aggódott, hiszem tudta, mennyire szükségem van egy kapcsolatra, mármint úgy értem, hogy valakire aki szeret, aki törődik velem, a romantikára és minden egyébre ami egy kapcsolathoz tartozik. Magamon is megleődtem, mennyire jól bírom a magányt, bár voltak napok, amikor kiborultam "kicsit", és aznap szinte csak sírtam, de ilyen ritkán volt és szerencsére sikerült mindig úgy időzítenie, hogy Dan ne legyen otthon, szóval ő nem is tud ezekről a kiborulásaimról, de jobb is.

 Egyik nap a laptopom megadta magát. Nem akart bekapcsolni. Úgyhogy el kellett vinnem szerelőhöz, még jó, hogy nem rég nyílt egy laptop és mobil bolt a közelben. Hát elvittem oda a "kicsikét".  Ahogy beléptem megakadt a szemem az eladó srácon. Iszonyat jóképű volt és a szemei gyönyörű kékek voltak, mindemellett volt a kisugárzásában valami, ami szinte mágnesként hatott rám.

-Szia! Miben segíthetek?-kérdezte mosolyogva és majdnem elolvadtam a mosolyától.

- Szia! A laptopommal van valami gubanc. Nem akar elindulni.

- Oké, már is megnézem mi lehet a gond- mondta és munkához látott.

Figyeltem muna közben. Rám-rám mosolygott és olyankor alig bírt a szívem a helyén maradni.

- Ne haragudj, de megkérdezhetem hogy hívnak?

- Ashley Greene vagyok, és téged?

- Dreak Black. Örülök, hogy meg ismerhetlek- mosolygott.

- Én is örülök- mosolyogtam vissza.

- Kész is a laptopod.

- Köszönöm szépen! Mennyivel tartozom?

- Hagyd csak! Ez most a cég ajándéka volt.

- De most komolyan! Mennyivel tartozom?

- Mondtam már! Semmivel! De ha tovább erősködsz el kell jönnöd velem vacsorázni.

- Szóval akkor mennyivel tartozom?

Dreak sóhajtott és mondott egy összeget látva, hogy nem engedek makacsságomból.

- Köszönöm.

- Akkor elkérhetem a telefonszámodat, hogy meg tudjuk beszélni a vacsi részleteit?

Erre a kérdésre úgy meglódult a szívem, hogy aszt hittem átszakítja a mellkasom és kirepül a helyéről.

- Persze, egy pillanat keresek tollat meg papírt...-alig mondtam ki már nyújtotta is oda a kellékeket.

- Köszönöm- mondtam mosolyogva és leírtam a számomat, majd visszaadtam Neki.

- Én is köszönöm. Akkor majd hívlak.

- Oké. További szép napot! Szia!

- Neked is, mondjuk nekem már szép napom lesz, mert találkoztam veled- majd kacsintott- Szia!

Én pedig elpirulva bizonytalanul integettem egyet, de az inkább nézett ki kalimpálásnak, majd kijöttem az üzletből. Egész nap Dreak járt a fejemben és próbáltam rájönni mi lehetett benne olyan különleges, de nem sikerült. Mindegy talán majd a vacsin. Lassan telt a nap és a telefonom nélkül még csak a mosdóba se mentem ki. Aztán este 8 körül megcsörrent véger. Nem volt ismerős a szám ami hívott, úgyhogy reménykedtem benne, hogy Dreak lesz az. Jól sejtettem, ő volt.

- Szia Ashley, Dreak vagyok.

- Szia Drake!

- Holnap szabadnapos vagyok, Te rá érsz holnap?

- Igen. Még nincs programom-"ha van is lemondom-gondoltam."

- Szuper. Mit szólnál hozzá, ha 7 körül találkoznánk az üzlet előtt és onnan mennénk tovább?

- Jól hangzik, de hova is mennénk?

- Azt majd megtudod holnap.

- Jól van. Akkor holnap 7-kor az üzlet előtt.

- Ott várlak majd! Köszönöm, hogy eljössz. 

- Rendben és én köszönöm a meghívást!

- Jó éjt Ashley!

-Jó éjt Dreak!

Azzal le is tette. Nagyon izgatott lettem a holnap esti vacsora miatt. Nem tudtam hova akar vinni, így azt sem mit vegyek fe, végül kedvenc félpántos vörös koktélruhám mellett döntöttem. Másnap kitakarítottam, kimostam mindent és megfőztem a vacsit is, hátha Dan eszik majd valamit. Aztán összeszedtem magam, és elindultam a megbeszélt helyre, pontosan értem oda, 7:00 volt amiokr ránéztem az órámra, de Dreak már ott várt.

- Szia Ashley!- üdvözölt mosolyogva.

-Szia Dreak! Mióta vársz itt?

- Nem olyan régóta, de mindenképp én akartam előbb itt lenni.

- Értem.

- Mehetünk?- kérdezte, majd kinyújtotta a katját, hogy karoljak bele.- Amúgy nagyon csinos vagy. Jól áll ez a szín.

- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki- mondtam kissé zavarban és elpirulva. Ő pedig csak mosolygott. Kicsit bosszantott hogy nem tudom mire gondol, de nem tudtam mit tenni.

Ahogy sétáltunk kicsit lengedezett a szél, és belekapott a hajamba, felfedve a nyakamon lévő családi címert. Amit Dreak pont észrevett. Láttam a megdöbbenést az arcán, majd értetlenség váltotta fel, végül kibújt belőle a kérdés.

- Mondd csak az mi a nyakadon?

- Furán fogsz rám nézni, de már mióta az eszemet tudom meg van, és ez a családom címere- mondtam, majd ismét értetlenséget láttam Dreak arcán.

- Akkor jól gondotam, hogy te vagy a hercegnő, de egy valamit nem értek, miért van olyan illatod mint egy embernek?-ekkor már nem volt kérdéses, hogy ő is vámpír, vagyis, hogy ő vámpír.

- Mert ember is vagyok.

- Az hogy lehet? 16 éves korodban át kellett változnod, és ahogy nézem már jócskán elmúltál 16.

- Igen. Röviden annyi, hogy meg próbáltak eltenni lábalól, és kishíján sikerült az illetőnek, csak úgy tudtak megmenteni, hogy újra ember lettem.

- És hogyan változhatsz vissza?

- Egy tsizta vérű vámpirnak meg kell harapnia, de nem lehet a rokonom. Szóval maradok törékeny ember amíg le nem jár az időm.

- Ezt gyoran felejtsd el. Van még valaki aki segíthet rajtad.

- És ki az? A másik uralkodó család még a háború idején kihalt. Ki tudna rajtam segíteni?

Nem válaszolt semmit csak levette a zakóját, majd félig kibújt az ingjéből is látgatóvá téve ezzel a vállán lévő tetoválást, ami nem volt má, mint a kihaltnak hitt család címere. Nekem meg körülbelül leesett az állam.

- Ez... ez hogy lehetséges?- ennyit bírtam csak kérdezni annyira meglepődtem.

- Még egészen pici korounkban engem és az öcsémet egy varázsló emberré változtatott, úgymond elaltatta a bennünk lévő vámpírt és amikor a háború szünetelt elvittek nevelőszülőkhöz és otthagytak. Náluk nevelkedtünk egy ideig, aztán sajnos meghaltak és egyedül maradtunk az öcsémmel, azóta ketten próbálunk éldegélni a nagy világban.

- Velem is úgyan ez történt, annyi különbséggel, hogy az én nevelőszüleimnek már volt egy fiúk, vele élek most.

- Látod, mondtam hogy van valaki aki tud rajtad segíteni, sőt ha valami gáz lenne nem is egy- mondta.

Ekkor vettem észre hogy a házunk előtt álltunk meg.

- Miért jöttünk erre?- kérdeztem.

- Mert segíteni szeretnék neked, hogy újra az légy akinek lenned kell. És mivel Te laktál közelebb így erre jöttünk. 

- De honnan tudta hol lakok?

- Az most lényegtelen. Szerintem menjünk be- mosolygott

- Rendben. 

Bementünk, bemutattam Dan-nek aztán felmentünk a szobámba. Feltűztem a hajam, hogy szabadon legyen a nyakam. Dreak megállt előttem, mélyen a szemembe nézett, majd ezt mondta:

- Gyönyörű vagy Ashley. Megérte ennyit várnom rád- aztán majdnem megcsókolt, de meggondoltam magát- Készen állsz?-kérdezte mielőtt megharapta a nyakam, én csak bólintottam, majd saját csuklóján is sebet ejtett és adott a véréből.

Ez most sokkal, de sokkal rettenetesebb volt, minta amikor a 16. szülinapomon változtam át, most úgy éreztem elevenen elégek. Percek alatt lángokban állt a testem, és az ereimben vér helyett láva folyt, legakább is így éreztem. Elviselhetetlen volt a fájdalom, olyannyira hogy üvöltve görnyedtem össze az ágyon, amire feljött Daniel is, és majdnem nekiesett Dreak-nek.
- Mit műveltél vele?-üvöltötte Dreak torkát szorongatva.

- Daniel! Ne! Ő csak... vissza... változtatott...- nyögtem ki két üvöltés között. 

Aztán nem bírtam tovább a fájdalmat. Elájultam egyenesen Dreak karjaiba. Ő pedig lefektetett az ágyra. Másnap reggel amikor felébretem Dreak ott ült mellettem az ágyon, de szemei csukva voltak, fel akatam kelni, hogy odahajoljak hozzá, de nem ment, ismét úgy éreztem lángol a testem, és a fájdalomtól görcsösen rándultam össze az ágyon amire Dreak kinyitotta a szemeit rám nézett és láttam a szemeiben a fájdalmat amit az okozott neki, hogy nem tud enyhíteni az égető érsésen ami fel alá futkozott a testemen, de megpróbálta. Ismét adott a véréből, és ezzel sikerült csillapitamia a fájdalmaimat, sőt pár perc múlva teljesen el is múltak.

- Köszönöm Dreak- mosolyogtam rá.

- Nincs mit köszönnöd, tettem amit tennem kellett, és sajnálom, hogy ilyen pokoli fájdalmakat kellett átélned.

- Ez van. Ez ezzel járt. A lényeg hogy vége, és újra az vagyok akinek lennem kell hála Neked Dreak- mondtam és egy puszit nyomtam az ajkaira, amin kissé meglepődött de aztán elmosolyodott.

- Mondd csak, lenne kedved bepótolni a múltkori vacsit ami elmaradt?

- Örömmel- mosolyogtam.

- Akkor készülődj össze és utána mehetünk is- kacsintott.

Aztán ő is elment haza, hogy összeszedje magát és én is elkezdtem készülődni. Készülődés közben gondolataimba merültem, és olyan fura érzésem volt, mintha új képességem lenne. Szóltam Dannek, hogy jöjjön fel a szobámba.
-Itt vagyok, mit akartál?
- Csak kíváncsi vagyok valamire, olyan érzésem van, mintha új képességem lenne és ezt szeretném kipróbálni, ha nem gond, nem fog fájni nyugi- mosolyogtam ő meg csak bólintott- Oké nézz a szemembe, jó, most pedig felejtsd el amit az előbb mondtam- aztán úgy tettem mint aki elgondolkozott- Bocsi bátyó, miről is beszéltünk, elbambultam.
- Felhívtál valamiért. De nem mondtad.
- Bocsi, már nem tudom mi volt az. Nézz a szemembe Dan, emlékezz.
- Uh Ash ez durva- mondta miután visszatértek az emlékei.
- Az...
Teljesen elámúltunk rajta, hogy működött.
Körül belül egy óra múlva jött értem, de most kocsival. Nagyon udvarias volt kinyitotta az ajtót és segített beülni, majd ő is beült és elindultnk egy romantikus kis hely felé.
Most, hogy újra vámpír vagyok visszatértek a képességeim. Újra tudtam olvasni bárki gondolataiban, ezáltal sok mindent megtudtam Dreak-ről és az öccéről, Samuel-ről, aki igazából az ikertestvére.
- Jól kijöttök az öcséddel?- kezdeményeztem beszélgetést.
- Attól függ, ki milyen hangulatban van, de leginkább attól, hogy van e barátnőm. Sajnos eddig nagyon is megegyezett az izlésünk, ami annyit jelent, hogy ő is beleszeretett abba a lányba aki nekem tetszett és mindig elüldözte mellőlem. Az utóbbi 3 évben nem is volt senkim, ha tetszett is valaki Sam-nek szóltam. Legyen ő boldog. Meg elegem volt abból, hogy mindig tönkre tette a kapcsolataimat.
- Értem. Ha ennyire nem akarod, hogy Sam tönkre tegye a "kapcsolatodat" miért hívtál el vacsizni?
- Mert Te más vagy, mit azok a lányok, akikkel előtted találkozgattam. Ők kicsit se vonzottak annyira, mint te az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Meg nekem is kijár 3 év után egy kis szórakozás- kacsintott- De nem fogom hagyni hogy ezt a kapcsolatot is tönkretegye, persze, ha eljutunk odáig- javította ki gyorsan amit mondott és kissé zavarba is jött.
"- Milyen aranyos amikor zavarban van."-gondoltam.
- Értem. Szerinted eljutunk odáig?
- Ha rajtam múlik a dolog akkor igen, és szerinted?- kérdezte bizakodva.
-Majd meglátjuk- mosolyogtam és kacsintottam egyet, de érezhető volt, hogy Dreak kicsit csalódott volt a válaszom hallatán, aztán ezt gondolta:
"- Jah tényleg, szereti húzni a pasik agyát, figyelmeztetett a báttya..."
- És ti Daniellel jól meg vagytok?
- Igen. Nagyon jól megvagyunk. Soha nem veszekedtünk még és nagyon közel áll hozzám. Szüleim Olaszországban élnek, ritkán látogatnak meg, így lényegében majdnem csak Dan van nekem. Meg amikor abban a hitben éltem nem is tudom mennyi ideig, hogy meghaltak a szüleink, csak ő volt mellettem, de 100%-osan. Ami azt jelenti, hogy eleinte vámpírvadász volt. Aztán átváltozott csak azért, hogy ne kelljen megharapnom senkit, és akarata elenére vámpírrá változtatnom, vagy hagyni, hogy megőrüljön és valaki más végezzen vele, vagy épp én öljem meg. Lényegében ő a chevalier-m.
- Éretm. Megjöttünk-mosolygott.
Nagyon hangulatos kis helyre hozott. Halk romantikus zene szólt, az asztalon a vázában egy szál vörösrózsa volt. Úgyérzem felkerült a "kedvenc helyek" listájára.
Már a vacsora közepén tartottunk amikor valaki beviharzott az étterembe és a mi asztalunknál kötött ki.
- Sam, te mit keresel itt?
- Na de tesó, illik ilyet? Be se mutatsz a gyönyörű barátnődnek?
- Ashley, ő itt Samuel, az öcsém. Sam ő itt Ashley Greene.
- Örülök a találkozásnak- mondta, majd kezet csókolt- Hogy válaszoljak a kérdésedre Dreak, volt egy olyan érzésem, hogy itt vagy valakivel, és kíváncsi voltam rá, hogy kivel, de már megyek is- meghajolt előttem majd el is tűnt.

18. fejezet

Félő volt, hogy Caun kifut az időből, s az egyre csak fogyott és fogyott.Már csak perceim voltak hátra. Kezdtem lemondani a gyógyulás reményéről, mikor Caun-nak sikerült valamilyen szinten rendbe hoznia. A szervezetem már nem taszította ki magából a vért, így állapotom javulni kezdett.
Miután magamhoz tértem Caun összehívott mindenkit.
- Sikerült meggyógyítanom, de csak úgy, hogy újra ember lett, és csak úgy lehet újra vámpír, ha megharapja egy tisztavérű vámpír, aki nem rokona. Ashley jól van, de még pihenésre van szüksége.
Lehetett érezni a megnyugvást, hogy nem veszítettek el, de az aggodalom is érezhető voltak, hogy újra törékeny ember lettem, és lehet végleg. Szüleimen kívül más tisztavérű vámpírról nem volt tudomásunk. A másik uralkodó család ugyan is még a háború idején kihalt.
Pár hét múlva már teljesen jól voltam, csak furcsa volt, hogy újra jobban oda kell figyelnem magamra, hogy nem vágjam el a kezem, mert hetek kérdése mire begyógyul, és nem törjem el semmimet. Hiányoztak a vámpírlét könnyítései, a gyorsaság, az erő, a képességem... És még sok más dolog.
Egyik nap átjöttek a srácok. Lucas jóval előbb megérkezett, hogy segíthessen, mert Daniel nem volt otthon. Ott sürgött-forgott körülöttem, leste miben tud segíteni. Nagyon aranyos volt, de ezzel csak hátráltatott.Épp krumplit pucoltam, amikor véletlenül hozzáért a nyakamhoz és jég hideg kezétől kirázott a hideg, és meg is ijedtem, a késsel pedig csúnyán elvágtam a kezemet. Annyira nem fájt, csak ömlött belőle a vér. Igyekeztem minél előbb bekötözni. Szemem sarkából láttam, hogy Lucas izmai megfeszülnek, szemei vörössé válnak, és kezdi elveszíteni a fejét, majd lassú, határozott lépésekkel elindult felém. Teljesen bepánikoltam, mégy 1 óra volt vissza, hogy a többiek megérkezzenek. Nagyon úgy tűnt, hogy Lucast csábította a félelmem, mert
egyre gyorsabban közeledett.. Majd megállt előttem, kezeit a vállamra tette, közelebb húzott magához és szemfogai egyre gyorsabban közeledtek a nyakamhoz, míg végül belefúródtak. Hallottam, ahogy a véremet itta, így emberként ez hátborzongató élmény volt, és nem akarta abbahagyni. kezdett homályosodni a látásom. Már alig álltam a lábamon.
- Lucas... - szóltam elhaló hangon- Lucas....meg fogsz ölni...
Hangom hallatán megállt és eltolt magától. A Lucasból előtört fenevad visszavonult rejtekhelyére, s ismét a megszokott Lucas állt előttem. Kétségbeesett arccal.
-Uram isten.... Ashley... Én... Te jó ég mit tettem....Ashley... Sajnálom... Nem mentség tudom, de a véred illata... mámorba ejtett... nem tudtam uralkodni ma...-mentegetőzött, közben közelebb mentem hozzá, és ujjamat a szájára téve belé fojtottam a szót.
-Sssh. Nem kell mentegetőznöd...- mondtam és elájultam.
Bevizezte a kezét és lefröcskölt, hogy magamhoz térjek, majd bekötözte a nyakamon a sebet. Pár perc múlva magamhoz tértem.
- Jobban vagy?- kérdezte aggódva.
-Fogjuk rá. Na fejezzük be a kaját, mert mindjárt ideérnek a többiek.
A nyakamon nagyjából sikerült eltüntetni a sebet, mert azért a kötés nagyon feltűnő lett volna.
Kész lett minden mire megjöttek a többiek. Persze egyből kiszúrta mindenki a kezemen a sebet, szerencsére a nyakamon nem vették észre. Vacsora közben sokat beszélgettünk, mivel időközben Tom kilépett a bandából.
- Nos, mivel Tom itt hagyott minket kéne a helyére egy új tag-mondta Tyler.
Épp szólni akartam amikor megcsörrent a mobilom. Adin hívott, az egyik legjobb barátnőm.
-Bocsi felveszem-mondtam.
-Szia Adin!
-Szia Ash! Nem lenne gond, ha egy ideig nálatok maradnék, míg nem találok magamnak lakást?
-Dehogy lenne gond! Sőt báreddig maradhtsz, nem is kell másik lakást keresni! Szívesen látunk van elég szoba!
- Jajj nagyon köszönöm Ash, még egy olyan kérdésem lenne, hogy nem baj, ha kb 1 óra múlva már ott is vagyok?
-Dehogybaj! Sőt siess, valamit meg szeretnék beszélni veled személyesen is!
-Oké. Sietek. Köszi mindent még egyszer! Szia!
- Nincs mit! Szia!
Majd fülig érő szájjal visszamentem a srácokhoz. Ők pedig kérdőn néztek rám.
- Megvan a jelölt Tom helyére, nem sokára ide is ér, és meg tudjuk beszélni vele a részleteket.
-Szuper! Látod, ezért is imádlak téged Ashley, nem csak gyönyörű vagy, a hangod is az, eszméletlenül jól főzöl és pillanatok alatt megoldod a problémákat!- áradozott Tyler.
- Azért nem túlozz Ty.-mosolyogtam rá.
Nem sokkal később meg is érkezett Adin. Segényke nagyon meglepődött amikor meglátta a srácokat.
- Hello...- szegény nagy meglepetésében csak ennyit tudott kinyögni.
- Srácok ő Adin, akiről meséltem.
- Szia- köszöntek egyszerre a srácok.
- Adin, ahogy látom a srácokat nem kell bemutatnom.
- Beszélhetnénk négy szemközt?
- Mindjárt jövünk.
Azzal felmentünk az emeletre, közben kipakoltuk Adin cuccait.
- Mióta vagy ilyen jóban velük?
-Mióta én vagyok a banda énekese.
Adin ezen annyira meglepődött, hogy egyből le is ült.
- Te ezt nem is tudtad?- lepődtem meg én is- Ezek szerint nem. Mindegy menjünk vissza van valami amit meg szeretnénk veled beszélni.-azzal lementünk vissza.
- Bocsi srácok, itt is vagyunk. Mondod te Ty, vagy mondjam én?
-Mondd te Ash-mosolygott.
-Oké. Szóval szükségünk lenne egy dobosra, és tudom, hogy te tudsz és imádsz is dobolni. Elvállalnád, hogy te legyél az új dobosa a bandának?
- Persze! Köszönöm a megtiszteltetést!
-Király, holnap lemegyünk a gyakorlóterembe és megnézzük mit tudsz- vigyorgott Tyler.
Aznap még sokat beszélgettünk Adinnal. Sok mindenrőllemaradt mióta nem találkoztunk, úgyhogy elég sokáig fent voltunk. Másnap pedig elmentünk Adinnal, hogy megnézzük, illetve meghallgassuk mit tud. Végül mindenkinek leesett az álla, sokkal jobb volt, mint Tom.
A következő koncerten már Adin dobolt és nagyon nagy sikert arattunk.

17. fejezet

-Egy hónappal később-
"Holnap lesz a nagy nap"- gondoltam. Izgultam miatta, végül is életem első olyan koncertje, amikor én állok a színpadon. Igyekeztem minél több erőt meríteni a srácok biztatásából.
Szinte az egész napot végigpróbáltuk és én még otthon is énekelgettem. Dan nem volt otthon így senkit sem zavartam.
Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Tom hívott.
- Szia drága. azt csiripelték a madarak, hogy egyedül vagy otthon.
- Szia Tommy, öhm... te mit szívtál, hogy madarakkal társalogsz?- kérdeztem poénból.
- Hahaha... nagyon vicces...- gúnyolódott Tom- találkoztam a bátyáddal.
- Jah, értem. bocsi a poénért, muszáj volt.
- Nem baj. Kb 10 perc és ott vagyok- mondta és már le is tette.
Le sem telt a 10 perc csengettek. Azt hittem Tom az, de nem ő volt, hanem Enelya, Aaron és Ed.
- Sziasztok- mondtam kissé meglepetten.
- Szia Ash, talán zavarunk?- kérdezte Aaron.
- Nem, dehogy, gyertek be.
- Holnap Dark Hollowness koncert. Jössz velünk?- kérdezte Ed
Ekkor jöttem rá, hogy ők még nem tudják, hogy nélkülem nem is lenne koncert.
- Tényleg... Basszus ki is ment a fejemből... Szerintem ezt most kihagyom- mondtam letörtséget színlelve.
- Valami baj van?- kérdezte Aaron, és abban a pillanatban lépett be Tom a nappaliba.
- Na hogy érzi magát a Dark Hollowness gyönyörű énekesmadárkája?- kérdezte- Hoppá... Azt hittem Ash egyedül van... Sziasztok- üdvözölte barátaimat.
- Szia-köszöntek egyszerre, madj Enelya rám nézett- Miért nem mondtad el?
- Azt szerettem volna, hogy meglepetés legyen, de Tom sikeresen elszúrta- néztem rá kicsit mérgesen- úgyhogy lesz egy másik meglepetés is.
- Okés. Mi akkor nem is zavarunk tovább. Sziasztok- köszöntek el egyszerre.
- Sziasztok. Örülök, hogy átugrottatok.
- Aztán sok sikert holnapra- mondta Enelya.
Éreztem, hogy kicsit rosszul esett nekik, hogy így tudták meg. miután kikísértem őket visszamentem Tomhoz.
- Ezt jól elszúrtad- mondtam és mérgesen mellkason vágtam, nem olyan erősen, csak annyira, hogy megérezze- Lefoglalsz nekik 3 helyet az elsősorban.
-Rendben. Bocsánat, hogy elszúrtam- mondta bűnbánó arccal.
- Nem haragszom, csak több ilyen ne legyen.
Másnap korán keltünk és még egyet próbáltunk a koncert előtt. Szóltam Enelyáéknak, hogy az 1. sorban le van foglalva a helyük.
Végül elérkezett a várva várt pillanat: a koncert elkezdődött. Először a srácok mentek fel a színpadra, majd Lucas felkonferált engem is.
- Szép estét mindenkinek! Végre ez a nap is eljött.Na mennyire vagytok kíváncsiak az új énekesünkre? Hm? Ez igen! Nem is húzom tovább az időt. Ashley drága kérlek gyere fel a színpadra.
Amikor felértem a színpadra rengeteg ismerős arcot láttam.
- Sziasztok. Rengeteg ismerős arcot látok most itt, de azok kedvéért akik nem ismernek engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Ashley Greene, és örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek ma. Remélem meg lesztek elégedve velem. De nem is húzom tovább az időt, kezdődjön a koncert!
Valami hatalmas sikert arattunk. Héttől éjfélig tartott a koncert, és azalatt az idő alatt egyre többen és többen lettek a nézőtéren.Nagyon boldog voltam, akárcsak a srácok.
Koncert után még sokáig beszélgettünk.
-Azt hiszem ekkora sikerünk még nem volt- jegyezte meg Lucas.
- Igen a 3 év alatt egyszer sem voltak ennyien a koncerteken- ámult el Tyler.
-És hogy a végére többen legyenek, mint kezdéskor....
- Ashley, te egy Istennő vagy- mondták csillogó szemekkel.
- Ugyan srácok ne túlozzatok, még van min javítanom..
- Pedig minden a helyén volt. Nem rontottál semmit- mondta csodálkozva Tom, a többiek pedig bólogatással jelezték, hogy egyet értenek vele.
Mint végszóra betoppantak Enelya és a srácok.
- Fenomenális voltál Ash- mondták csillogó szemekkel.
- Igen nagyon jó voltál- lépett be Aaron és Ed.
Még beszélgettünk az öltözőben, amikor a nyitott ablakon bedobtak valamit, amiből iszonyatosan büdös, maró, csípő füst áradt ki, éa mintha fahéj is lett volna benne, arra pedig allergiás voltam... Nagyon. Lucas is rosszul lett, de korán sem annyira, mint én.Még ki tudott vinni az öltözőből a friss levegőre. Mire kiértünk én elájultam. Akár egy rongybaba feküdtem Lucas karjaiban. Hajamat a szél meg - meglengette, felfedve az alatta rejlő családi címer tetoválását. Lucas amint meglátta szólt a többieknek.
- Tom... Tyler.... AZONNAL gyertek ki!
- Mi történt?- kérdezték mindketten.
-Remélhetőleg csak elájult, de nézzétek a nyakát- mondta, majd elhúzta onnan a hajamat, láthatóvá téve a családi címert, amir mindenki ismer.
A srácok ledöbbentek.
- Azt tudtam, hogy vámpír, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ő a hercegnő- mondta Tom.
- De ki az az elmeháborodott, aki ártani akarna neki?- méltatlankodott Lucas.
- Szerintem tudom...- gondolkodott el hangosan Tom- Vigyázzatok rá,  majd beszélünk- azzal el is tűnt.
A srácok hazavittek, de állapotom egyre csak romlott. A szervezetem, nem volt hajlandó elfogadni semmilyen vért. Amit megittam mindet ki is hánytam. Emiatt egyre soványabb és sápadtabb lettem. Lassan inkább hasonlítottam egy csontvázra, mint egy vámpírra. A srácoknak fogalmuk sem volt mi okozhatta ezt, én tudtam, csak nem voltam képes beszélni annyira legyengültem. Aztán egyik nap elájultam. Onnantól kezdve semmilyen "életjelet" nem mutattam. Szüleim akkorra értek oda Caunnal. Aki egyből megvizsgált, és kifaggatta a srácokat, hogy mi történt.
- Vasfűport rejtő valamit dobtak be, de nem csak vasfűpor volt benne, talán... talán még fahéj is.
- Igen fahéj illatot is éreztem- szólt közbe Aaron.
- Emberként is allergiás volt a fahéjra, mióta vámpír lett ez az allergiája felerősödött- mondta Daniel.
- Értem. Ennyi információ bőven elég lesz- mondta és már neki is látott ghyógymódot keresni.
Így hogy tudta mi a baj, sokkal célirányosabban tudta keresni a megoldást is. De egy dologgal nem számolt: a rendelkezésre álló idővel. Ugyan is már csak pár órám volt hátra...

16. fejezet

"Három hete vagyok a Dark Hollowness énekese és azóta szinte megállás nélkül készülünk az első koncertünkre, legalábbis nekem az első."
A srácok -elmondásuk szerint- 100%-osan meg vannak elégedve a teljesítményemmel.
Még 1 hónap van hátra a koncertig.
- Eddig mindenki keményen dolgozott, úgy gondolom tarthatunk egy kis szünetet, mondjuk 1 hetet. Addig mindenki azt csinál amit szeretne, de azért pihenjetek is. 1 hét múlva 2-kor itt találkozunk. Mára ennyi. Sziasztok- mondta Tyler.
- Oké. Sziasztok- köszöntünk el mi is.
Abban az egy hétben szinte semmit nem csináltam, csak pihentem. Szombaton nem volt otthon Dan. Tom átjött, beszélgettünk picit, meg párszor elénekeltem neki a dalokat.
- Tökéletes csajszi. Semmi okod az izgalomra, csak állj ki a színpadra és énekelj mint az előbb és akkor biztos a siker!-mosolygott Tom és biztatóan megölelt.
Közben hazajött Dan, de vacsi után ment is el.
- Bocsi húgi de most el kell mennem valahova, majd csak holnap jövök haza. Vigyázz magadra- mondta Dan
- Okés, Te is nagyon vigyázz magadra!
Azzal el is ment. Nem sokkal később Tom is el akart menni.
- Akkor szerintem megyek. Nem szeretnék tovább zavarni- mondta.
- Ne beszélj butaságokat. Nem zavarsz- mosolyogtam.
- Ezt jól esett hallani, de megyek.
- Ne menj... Dan az előbb ment el és nem szeretnék egyedül lenni. Viszont, ha nem akarsz, akkor nem akarlak itt tartani....
- Haza ugrok pár cuccért aztán jövök vissza. oké?
-Oké. Köszönöm Tommy- mondtam és puszit nyomtam az arcára, majd elment.
Egy óra múlva jött vissza, de látszott rajta, hogy történt valami.
-Valami gond van?- kérdeztem aggódva.
- Áh semmi, csak kicsit összekaptunk Tylerrel. De nem vészes- mosolygott. Nyugtalanított kicsit ez az összekapásos dolog, ezért belehallgatam a gondolataiba "Légy óvatos Ashley-vel, nem bírnám ha amiatt lépne ki, hogy belédszeretett Te pedig kihasználtad, vagy épp valami miatt szakítotok és ő inkább lelép mint hogy veled dolgozzon együtt. Figyelmeztetlek, ha ilyenre sor kerül Neked kell menned Tom!- mondta Tyler.
Ne aggód nem fogok szakítani vele, mert szeretem és fontos nekem. Szóval nem kell félned attól, hogy ki akar mjd lépni-válaszolt Tom" Értem szóval már most keltem a feszültséget a srácok között... Mindegy, úgy kell tennem, mintha nem tudnék semmiről...
- Értem. Köszi, hogy visszajöttél.
- Igazán nincs mit ezen köszönnöd.
- Engedek fürdővizet, fürödj meg, jót fog tenni.
- Köszönöm.
Majd elmentem fel, hogy vizet engedjek neki.Nem sokkal később utánam jött, mert unatkozott, és nem volt kedve tv-zni. Fehér póló volt rajtam, ami ha vizes lesz elég rendesen átlátszik, és mivel egész nap otthon voltam nem vettem fel melltartót. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze, hogy azelőtt fröcsköltem le magamat, úgy, hogy teljesen átázott a pólóm, mielőtt Tom belépett a fürdőszobába. Felegyenesedtem, majd megfordultam Tom pedig ott állt előttem, és mindent látott. Úgy döntöttem most már úgy is mindegy, nem cseréltem pólót. Tom tekintetét végig éreztem magamon, de nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán úgy döntött kimegy. Amikor már egy fürdéshez elegendő víz volt a kádban elzártam a csapot, előszedtem Dan tusfürdőit, odatettem kéz alá, és szóltam Tomnak, hogy kész a víz jöhet.Kicsit meglepődtem amikor egy szál alsónadrágban jött be a fürdőbe, azt hittem legalább a törölközőt a derekára tekeri...
- Odatettem Dan tusfürdőit, használd őket nyugodtan.
- Köszi, de elhoztam a sajátomat.
- Jah... Rendben. Megyek megcsinálom az ágyad.
- Köszönöm- mondta, már majdnem kint voltam amikor utánam szólt- Ashley, ha megkérhetlek, majd megmosod a hátam?
A kérdés hallatán kicsit lefagytam...
- Persze- válaszoltam kicsit bizonytalanul.
- Köszi, majd szólok.
- Rendben- mondtam és mentem is tovább.
Hallottam a gondolatait, hogy azt szeretné, hogy együtt aludjunk, úgyhogy magamnak is oda ágyaztam meg ahova neki. Aztán azon gondolkoztam, mit érzek iránta...? Végül beismertem magamnak, hogy a kelleténél jobban szeretem, és úgy tűnik ez kölcsönös. Gondolataimból Tom hangja szakított ki.
- Jöhetsz Ashley.
- Megyek.
Benyitottam. Ködben úszott az egész szoba.
- Köszönöm- mondta miután megmostam a hátát, majd megcsókolt, én pedig teljesen lefagytam, s ezt kihasználva berántott maga mellé a kádba.
- Ezt most miért kellett?- kérdeztem kicsit durcásan.
- Mindjárt megtudod- mondta és már le is kapta rólam a pólómat. Túl gyorsan ahhoz, hogy ember legyen. Mondjuk azt már a randin sejtettem, hogy nem az, de akkor micsoda? Már majdnem levette rólam a nadrágot is amikor észbe kaptam.
- Tom, hagy abba!- kiáltottam és próbáltam kezeimmel takarni amit tudtam- Egyáltalán mikor vetted le rólam a pólómat?! És hogyan tudtad úgy levenni, hogy azt nem vettem észre?- próbáltam értetlenséget, és meglepetést imitálni, hogy még ne leplezzem le magam.
Úgy tűnt sikerült.
- Mássz ki, öltözz át. Mindjárt felöltözök én is és utánad megyek.
- Rendben, mondtam kissé bizonytalanul, majd kimásztam a kádból bementem a szobámba átöltöztem és az ágyon ülve vártam Tomot, aki pár perc múlva már ott is volt és leült velem szemben a földre.
- Eddig azért nem mondtam el, mert féltem attól, hogy megijedsz és még a bandából is kilépsz, de most muszáj lesz elmondanom- sóhajtott- nem vagyok ember. Vérfarkas vagyok- mondta és nagyon meglepődött a reakciómon.
- Igazság szerint nekem is lenne valami amit el kell mondanom, ha már te is elmondtad.
- Te sem vagy ember? -kérdezte meglepődve.
- Nem, én vámpír vagyok.

15.fejezet

Enelya duzzogása kicsit lelombozott, de otthon újra visszatért a jókedvem, és egyből elújságoltam Danielnek a nagy hírt.

- Képzeld! Én leszek a Dark Hollovness énekese!- mondtam csillogó szemekkel.

Bátyámnak is kellett pár perc mire elhitte, amit hallott.

- Gratulálok húgi - mondta, majd megölelt.

- Köszönöm- mosolyogtam.

Majd mindent részletesen elmeséltem neki. Azután felmentem lezuhanyoztam, majd felmentem twitterre, és láttam, hogy ki írták a srácok, hogy megvan az új énekes, de hogy ki az, azt majd csak a következő koncerten tudják meg. Aztán felléptem facebookra is ott egy üzenetem jött Lucastól, hogy 9 óra körül felhív majd valamelyikük, hogy egyeztessük a holnapi napot. Amint elolvastam az órára néztem épp 9 órát mutatott. Úgy döntöttem nem írok vissza, hanem megvárom a telefont. Nem kellett sokáig várnom. Pár perc múlva megcsörrent. Tyler hívott. Megbeszéltük, hogy valamelyikük eljön majd értem másnap olyan 8 óra magasságában, és a szombatot együtt töltjük majd. Szóltam bátyámnak, hogy szombaton nem leszek otthon. mert a srácokkal leszek. Másnap már 6-kor felébredtem, és nem sokkal később fel is keltem. Reggeliztem, majd összeszedtem magamat. Maradt egy szabad félórám addig lecsücsültem a laptop elé és neteztem picit. Aztán megjött Tom, felkaptam a cuccomat, lementem és elköszöntem Dan-től.

- Szia kiscsaj! - üdvözölt mosolyogva Tom.

-Szia Tom- mosolyogtam én is, majd beszálltam a kocsiba.

Egész úton beszélgettünk és a félórás út körülbelül öt percesnek tűnt.

- Meg is jöttünk- mondta ismét mosolyogva.

A többiek bent vártak

Aznap sokat beszélgettünk és próbáltunk. Észre sem vettük, hogy mennyire elrepült az idő. Hajnali kettőkor szólt Lucas, hogy ideje lenne hazamenni.

- Miért mennyi az idő?- kérdeztük csodálkozva.

- Két óra múlt tíz perccel.

- Most csak szivatsz...?- hitetlenkedett Tom.

- A-a. Nézd- mondta és az orra elé tartotta a telefonját.

Én is előszedtem az enyémet, és volt pár nem fogadott hívásom Danieltől, úgyhogy küldtem neki egy sms-t, hogy most már nem sokára megyek majd haza.

- Hazaviszem Asht- ajánlotta fel Tom.

-Köszi Tom- mosolyogtam rá.

-Rendben menjetek csak, majd mi összepakolunk- mondta Lucas, és Tylerrel együtt kitessékeltek minket- Sziasztok- mondták egyszerre.

Hirtelen nem értettem semmit. Tom mondta, hogy üljek be a kocsiba, mindjárt jön. Beültem és kíváncsian hallgatóztam picit, de szinte semmit sem hallottam.Végül Tom is beült a kocsiba és elindultunk haza. Végig beszélgettük az utat így hamar eltelt ismét az idő.Tom megállt a házunk előtt. Már út közben is próbált elfojtani több ásítást is, de nem sikerült, meg a hasa is megkordult párszor. Úgyhogy marasztaltam éjszakára.

- Látom fáradt vagy és úgy hallom éhes is. Nem kéne így vezetned.

- Nem lesz semmi baj- mondta két ásítás között.

- Attól én még aggódom érted, és sokkal nyugodtabb lennék, ha itt maradnál éjszakára. Van egy üres szobánk és vacsorást is csinálok- mosolyogtam rá.

- Hát jó- mondta, majd kiszálltunk és bezárta a kocsit.

Bent Daniel a tv előtt ült.

- Megjöttünk. Ő a bátyám Daniel, ő pedig Tom a DH dobosa.

- Helló Daniel vagyok.

- Üdv én pedig Tom.

- Fáradtnak tűnt, meg többször is megkordult a gyomra. Szóval itt marasztaltam éjszakára. Bátyó neked is csináljak kaját?

- Nem kell köszi. Már ettem, és ha megbocsájtotok megyek aludni.

- Menj csak. Jó éjt.

- Jó éjt- köszönt el Tom is.

- Mit kérsz? Mit csináljak?- kérdeztem miután benéztem a hűtőbe.

- Bármi jó lesz.

Valami egyszerűt és finomat akartam neki készíteni. Aztán támadt egy ötletem.

- Hmm... Mi a kedvenced?

- Édes savanyú csirke- mondta csillogó szemekkel. 

Újra benéztem a hűtőbe és kivettem a csirkemellet, majd összeszedtem a hozzá való fűszereket és nekiálltam főzni.gyorsan megterítettem, majd szedtem neki és magamnak is.

- Jó étvágyat. Zárójelben megjegyzem saját recept- mosolyogtam és zárójelet rajzoltam a levegőbe.
Majd leültem vele szemben és néztem ahogy nekilátott. Az első falatot kissé bizonytalanul kapta be, de utána már szinte habzsolta.
- Ez isteni! Ilyen finomat még nem ettem! - mondta és ragyogtak a szemei.
- Örülök, hogy ízlik- mosolyogtam.
Vacsora után elmentem zuhanyozni. Tom kis híján rám nyitott. Aztán elmentünk aludni.Még ébren voltam amikor mászkálást hallottam és megláttam Tomot az ágyam mellett. kicsit meglepődtem.
- Hát te mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
- Furcsa érzésem volt abban a szobában, és valami azt súgta, hogy jöjjek át hozzád, és itt megnyugszom- Tom hangjából érződött a nyugtalanság, és olyan érzésem támadt, mintha egy kisfiú állt volna előttem. Így beljebb másztam, az ágyon
- Gyere feküdj ide mellém- mondtam és felemeltem a takarót.
Tom pedig bemászott, és odabújt hozzám. Én pedig átöleltem. Furcsa volt, de úgy döntöttem, hogy inkább alszok. Másnap reggel Tom ébredt fel előbb. ott ült az ágyon és nézte, ahogy alszok. Nem sokkal később én is felébredtem.
- Mikor ébredtél fel? Miért nem keltettél fel?
- Olyan aranyos vagy alvás közben is, hogy hagytalak aludni- mosolygott- Köszönöm, hogy itt aludhattam veled.
- Nincs mit. Gyere csinálok reggelit.
- Rendben és köszönök mindent.
- Nincs mit. Máskor is szívesen látlak- mosolyogtam.
Reggeli után Tom elindult haza. Ahogy kilépett az ajtón Lucas hívott, hogy mi van Tommal. Mondtam, hogy pont most lépett ki az ajtónkon és, hogy itt aludt nálam.
Délután felhívott Tom, hogy lenne-e kedvem elmenni vele vacsorázni.
- Ezt most vegyem randinak?
- Igen. Vedd annak.
- Rendben. Köszönöm a meghívást. Szívesen elmegyek.
- Két óra múlva ott vagyok érted- mondta és hallottam a hangján, hogy fülig ér a szája.
- Oké. Várlak. Addig is szia Tom.
- Szia Ash.
Meglepett, hogy randira hívott de örültem neki.Egyből nekiálltam készülődni, miután letettem a telefont.
Azt a piros koktélruhát vettem fel, amit az első találkozásunkkor viseltem a plázában.
Pontosan két óra múlva meg is jött Tom. Elegánsan kiöltözött és észveszejtően jól nézett ki. Mire lementem Daniel már beengedte.
-Gyönyörű vagy, mint mindig, és szexi- mondta majd kacsintott.
- Óh, köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.
- Mehetünk?
- Persze.
- Jó szórakozást- szólt utánunk Daniel.
- Köszi.
Tom kinyújtotta a karját és belekaroltam és úgy sétáltunk el a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd ő is beszállt és elindultunk az étterem felé. Nem volt messze így hamar odaértünk. Tom kiszállt megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót és kisegített, majd a vállamra terítette a zakóját, - mert az "okos"fejemmel nem vittem kabátos és elég hűvös volt-. Ismét kinyújtotta a karját, belekaroltam és így sétáltunk be az étterembe. Elég drága helynek tűnt, úgyhogy reméltem a kaja is finom lesz. Bent lágy romantikus zene szólt. Egy pincér jött oda hozzánk és elvitte Tom zakóját. Majd egy másik odakísért a lefoglalt asztalunkhoz, ami elég közel volt a konyhához. Olyan közel, hogy ha benn valaki elvágta volna a kezét, mert megesik az ilyen, előbb vagy utóbb megéreztem volna a vérszagot, és már régen nem ittam. Próbáltam kizárni ennek a lehetőségnek a gondolatát a fejemből. Tomnak persze feltűnt, hogy túlságosan elmerültem a gondolataimban.
- Valami gond van Ash?
- Nem. Nincs, csak picit elgondolkodtam, de nem lényeg- mondtam mosolyogva.
Aztán tovább beszélgettünk. Egyszer csak kijött a konyhából az egyik pincér és mondta, hogy történt egy kis baleset a szakáccsal és csak később tudja elkészíteni a megrendelt ételeket. Közben kijött egy másik pincér is, de ő már "kihozta" magával a vérszagot is, és egy hajszál választott el attól, hogy a bennem rejlő szörnyeteg a felszínre törjön.Felálltam az asztaltól és kimentem a levegőre, míg nem volt késő. Szerettem volna  vámpírtempóban kimenni, de nem akartam végleg leleplezni magam Tom előtt. Még nem.
- Mi a baj Ash?
- Nem tudom, hirtelen nem éreztem jól magam és ki kellett jönnöm a levegőre, de már jól vagyok - próbáltam rámosolyogni.
- Hazaviszlek- mondta, és már ott sem volt.
Már vagy 10 perc is eltelt, és Tom még mindig nem volt sehol. Kezdett rossz érzésem lenni, így bementem utána.Bent egy másik lánnyal beszélt, vagy inkább vitatkozott. Istenem ez Erisz.... Nem hiszem el, hogy nindenhol belebotlok ebbe a némberbe, de még egyikőjük sem vett észre, elbújtam az egyik fal mögé és hallgatóztam kicsit.
- Fiatalúr, kérem vegye már észre, hogy nem ember az a lány, hanem vámpír. Különben miért rohant ki, miután a szakács elvágta a kezét és kijött szólni a pincér?
- Nem akkor rohant ki, hanem a második pincér után, és kérlek Erisz, fejezd be ezt az értelmetlen vádaskodást. És ezzel lezártnak tekintem ezt a beszélgetést.
A lány, Erisz csak nem hagyta abba, én pedig örültem annak, hogy Tom nem hitt neki. Csak reménykedni mertem abban, hogy nem azért van itt, mert Ton is vérfarkas. Kimentem vissza a hidegbe. Hiába vagyok vámpír, régen ittam már vért és teljesen legyengültem, most még egy ember is gond nélkül meg tudott volna ölni, és szinte szét fagytam mire visszajött Tom.
- Gyere menjünk. A végén még megfázol.
- Nem fogok megfázni- mondtam, de azért a vállamra terítette a zakóját.
- Én lakok közelebb, szóval, majd holnap hazaviszlek- mosolygott.
- De nem úgy készültem.
- Én viszont igen. emlékszel előbb felébredtem reggel- kacsintott.
- Így már minden értek- mosolyogtam.
Hamar odaértünk a "kis" palotájához. Ami valójában hatalmas volt és gyönyörű. Leesett az állam. Tom pedig csak mosolygott. Erisz nyitotta ki a kaput, és az arcára volt írva, hogy legszívesebben megölne, de Tom mellet biztonságban éreztem magam, és figyelmen kívül hagytam a féltékenykedését.
Ahogy megígérte Tom másnap hazavitt- épen és egészségesen, szerencsére Erisz nem kísérelt meg eltenni láb alól. MÉG-.

14. fejezet (1 évvel később)

Ködös reggelre ébredtem, szinte harapni lehetett a ködöt. Az orromig se láttam. Nagy nehezen elbotorkáltam a suliba. Csak pár villanyoszlop jött nekem... A suliudvaron Aaron, kihasználva pillanatnyi vakságomat és azt hogy elmerültem gondolataimban, mögém lopakodott és megcsikizett. Én pedig szokás szerint, ha váratlanul ér a csikizés, ugrottam egyet és beütöttem a fejem a mellettem lévő fa egy vastagabb ágába, és azzal a lendülettel meg is kapaszkodtam benne.
- Ash...? Hova lettél?- hallottam meg Aaron hangját, de nem szóltam egy szót se.
Majd miután elindult leugrottam a fáról és kicsit gyorsította, hogy utolérjem. amint ez sikerült egy gyors puszit nyomtam a nyakára, majd belefújtam a fülébe, miktől kirázta a hideg. Az akcióm után előreszaladtam az ajtóhoz, de hátam mögül még hallottam a morgolódását, hogy ezt majd még visszakapom. Miután odaért az ajtóhoz a szokásos 3 puszival üdvözöltük egymást, majd együtt folytattuk utunkat a 13-as teremhez ahol első óránk volt.
- Hétvégén el kéne menni bulizni egy jót... nem?- néztem kérdőn Aaronra, aki kicsit meglepődött kérdésem hallatán - Most mi van? Miért nézel így?
- Bocsi, csak még mindig nem szoktam meg, hogy már nem vagy az a "jókislány", aki voltál. Amúgy felőlem elmehetünk. Majd ha megjönnek a többiek megbeszéljük.
- Oké- mondtam csillogó szemekkel.
Lassan befutottak a többiek, és megbeszéltük a péntek esti programot. Edward mondta, hogy lesz valami nyitóbuli a plázában és a Dark Hollowness is fellép.
- A DH is ott lesz?
- Igen.
- Menjünk el, menjünk el, menjünk el, menjünk el, menjünk el, menjünk el!- nyaggattam a többiek kölyökkutyaszemekkel nézve.
- Jó, jó elmegyünk, csak maradj már nyugton Ash - mondta Aaron.
- Viiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii! Köszi!- mondtam és a nyakába ugrottam, szegény meg hirtelen köpni-nyelni sem tudott.
Aztán becsengettek. Hamar eltelt a nap. Főleg, hogy annyira pörögtem, hogy le se lehetett lőni. Még délután is ugyanazon a fordulatszámon, pedig még csak szerda volt. Szegény Danielt is lefárasztottam estére.
- Jól van húgi, elhiszem, hogy várod meg, hogy be vagy zsongva, de most már menj és inkább a szobádban zsongj- mondta bátyán kicsit mérges hangon, és jókedvem egyből elszállt.
- Rendben... Bocsánat- mondtam szomorkásan és felmentem a szobámba.
Összekészülődtem másnapra, letusoltam majd lefeküdtem aludni. Másnap eléggé rossz kedvem volt, vagyis inkább nem volt kedvem pörögni, mert úgy éreztem azzal, csak mások idegeire megyek, azt pedig nem akartam. Aaronnak fel is tűnt, hogy valami nincs rendben.
- Ash... mi történt?
- Semmi, csak nem akarok az idegeiteken pörögni...
- Jajj te... Nem idegesít minket ha pörögsz- mondta Aaron mosolyogva- Na had lássak egy mosolyt.
Mindig is jól esett a törődés amit tőle és a többiektől kaptam. Nem is tudnám mi lenne velem nélkülük.
Délután ahogy hazaértem Daniel már várt. Meglepődtem, hogy ott sétafikál a ház előtt. Amint meglátott odaszaladt hozzám
- Ne haragudj kérlek a tegnapiért, hogy olyan durván szóltam hozzád, vagyis rád... Nem akartalak megbántani. Már tegnap este át akartam menni hozzád bocsánatot kérni, de éreztem hogy az összes jó kedved átváltott rossz kedvvé és annyira szégyeltem magam, hogy inkább nem akartam a szemed elé kerülni.
- Semmi baj Dan. Megesik az ilyen, és bármikor átjöhetsz tudod jól, hogy szeretlek és örülök neki ha a közelemben vagy-mondtam mosolyogva, majd megöleltem- Menjünk be.

Végre eljött a péntek este. A kedvenc, vérvörös, félpántos koktélruhámat vettem fel és hozzá egy fekete magassarkút. Indulás előtt még gyorsan sminkeltem egy kicsit, majd elindultam a pláza felé. Daniel nem jött. Nem volt kedve.

Mikor odaértem a pláza elé a megbeszélt találkozó helyre. még nem volt ott senki. Aztán nem sokkal később odaért Aaron, majd Sly, Ed és Enelya.

- Itt van mindenki, úgyhogy menjünk be- mondta Ed.
Bent leültünk egy szimpatikus asztalhoz, és kértünk egy egy koktélt. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy ők fizetnek, esélytelen volt vitába szállni velük úgyhogy más ötletem támadt. Ki kellett mennem a mosdóba, és odafelé menet rábeszéltem a pincért, hogy az este folyamán, mindent féláron számoljon nekünk.Nem kellett sokáig győzködnöm miután mondtam a másik választási lehetőségét.
Miután mentem vissza az asztalhoz elmerültem a gondolataimban, és valakivel összeütköztem. Az ütközés hatására fenékre pottyantam, majd felnéztem, hogy még is kinek mentem neki, és megdöbbenve láttam, hogy Tyler áll előttem a Dark Hollowness énekes, gitárosa.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad?- hajolt le hozzám, hogy felsegítsen.
- Jól vagyok, kutya bajom. Köszönöm- mondtam miután felsegített.
- Gondolom tudod, hogy ki vagyok, de az illem úgy követeli meg, hogy bemutatkozzam. Tyler vagyok
- Én pedig Ashley Greene. Örülök, hogy megismerhetlek- mondtam mosolyogva.
- Én is örülök. Meghívhatlak egy koktélra?
- Igen, köszönöm- mosolyogtam, majd egy gyors és kérdő pillantást vetettem Aaronékra mindannyian bólintottak, úgyhogy mentem Tyler után.
Kicsit meglepett amikor kihúzta a széket, hogy leüljek. Ritkán kapok ennyi figyelmességet.
- Nos Ashley...
- Szólíts nyugodtam csak Ash-nek, és bocsánat, hogy a szavadba vágtam- mondtam kicsit zavarban.
- Semmi baj- mosolygott- szóval Ash mit szeretnél inni? Mondjuk egy sex on the beach-hoz mit szólsz?
- Tökéletes. Köszönöm- mosolyogtam ismét.
Tyler szólt a pincérnek, és megrendelte a koktélokat. Ő is ugyan azt itta, amit én.
- Mesélnél egy kicsit magadról Ash?
- Persze. Mire vagy kíváncsi?
- Hm... mit csinálsz szabadidődben?
- Általában a barátaimmal vagyok, bulizok, otthon takarítok, főzök, és főzés közben néha dudorászok is és szeretek is énekelni. Többen is mondták, hogy jó hangom van- mondtam és mikor megemlítettem, hogy mások szerint jó hangom van felcsillantak a szemei. Majd a zsebéhez kapott, és elővette a telefonját, én pedig kíváncsian figyeltem, mit csinál.
- Ne haragudj, de most mennem kell, mert mindjárt mi következünk. Majd később még találkozhatunk?
- Nem haragszom, menj csak ha menned kell. Persze- mosolyogtam, majd arra az asztalra mutattam, ahol a srácok és Enelya ültek- annál az asztalnál majd meg találsz.
- Rendben. akkor majd még találkozunk- mosolygott. majd elment.
Visszamentem a többiekhez. Enelya egyből kifaggatott. Röviden elmondtam neki, hogy mi volt. Aztán hallottuk, hogy felkonferálták a színpadra a Dark Hollownest és odagyűltünk a színpad elé. Tyler egyből kiszúrt és rám kacsintott. Én csak mosolyogtam.
- A következő dalt egy gyönyörű lánynak szeretném énekelni, akit ma ismertem meg. A neve Ashley Greene- mondta Tyler, majd rám nézett és folytatta- Ash, megkérhetlek, hogy gyere fel a színpadra?
Én pedig csak bólintottam. Az egész olyan volt, mint egy valóra vált álom. Alig akartam elhinni. A koncert hátralévő részét a színpadon töltöttem. Az egyik számnál Tyler úgy gondolta, hogy hozat nekem egy mikrofont, hogy vele énekeljek. Valami hatalmas tapsot kaptunk a szám végén, és teljesült az egyik álmom ezzel.
A koncert végén megköszöntem Tylernek a lehetőséget, hogy énekeljek.
- Nincs mit köszönnöd. Inkább én illetve mi köszönjük, hogy hallhattunk Téged énekelni, és a srácokkal úgy döntöttünk, hogy  szeretnénk még hallani a hangod.
- Ezt hogy érted?- kérdeztem vissza meglepetten.
- Szeretnénk ha Te lennél az énekesünk- mondta Tyler.
Nekem pedig le kellett ülnöm. Alig akartam elhinni, hogy ez most komoly, hogy egy nap alatt valóra vált az álmom.
- Köszönöm nektek ezt az óriási nagy megtiszteltetést. Örömmel elvállalom ezt a feladatot. Köszönöm nektek ezt a mai estét és azt, hogy segítettetek, hogy valóra váljon az álmom- mosolyogtam könnybe lábadt szemekkel.
- Nincs mit köszönnöd, és örülünk, hogy valóra válthattuk az álmod - mondta Lucas.
A pillanatot a telefonom zavarta meg. Enelya hívott, hogy hova lettem. Rövidre zárva a beszélgetést mondtam, hogy mindjárt megyek.
- Nem akarunk feltartani, úgyhogy most csak egy telefonszámot szeretnénk kérni, hogy a későbbiekben eltudjunk majd érni - mondta Tom.
- Persze - mondtam és előhalásztam a táskámból egy tollat, papírt, majd gyorsan ráírtam a számom és odaadtam Tomnak.
- Akkor ha nem haragszotok meg most megyek.
- Menj csak. Majd valamelyikünk hívni fog.
- Rendben. Sziasztok.
- Szia.
Enelyáék már vártak.
- Hova tűntél, és mi történt, hogy fülig ér a szád?- kérdezte Enelya kicsit duzzogva.
- Talán nem érezted jól magad?- kérdeztem vissza abba hagyva a mosolygást.
- Unalmas volt...
- Értem. Ti is unatkoztatok?- néztem a srácokra.
- Egy kicsit igen.- válaszolt Aaron mindenki helyett.
- Hát jó. Akkor menjünk haza. 

13. fejezet

Otthon anyáék már vártak.

Hazafelé elaludtam, így David az ölében vitt be, és úgy festettem karjaiban, mint egy rongybaba. Amikor anyáék megláttak, nagyon megijedtek, mert azt hitték meghaltam.
-  Mi történt vele?- kérdezte Daniel és anya egyszerre.
- Kapott egy gyengítő, egy bénító átkot, és most alszik, úgyhogy fel is viszem a szobájába- mondta David megnyugtatva ezzel mindenkit, hogy nem haltam meg.
- Rendben- válaszolta mindenki egyszerre.
Anyáék nevelőszüleim szobájában aludtak, Georg pedig a kanapén. Mondta neki Daniel, hogy nyugodtan aludjon az ő szobájában, de ragaszkodott a kanapéhoz.
Caun másnap reggel hatástalanította az átkot, aztán elindult haza.
- Akkor én most megyek. Vigyázz magadra Ashley, és srácok ti is vigyázzatok rá. Sziasztok.
- Vigyázz te is magadra, és gyere el, ha kedved tartja. Szívesen látunk.  Szia.
- Rendben.
- Vigyázni fogunk rá – mondták egyszerre a srácok- Szia.
Caun után nem sokkal David is elment, de mondta, hogy majd visszajön később. Anyáék is haza mentek, így hárman maradtunk a lakásban. Georg bement a szobájába. Daniel pedig jött velem az én szobámba. Láttam rajta, hogy még mindig nagyon aggódik. Épp mondani akartam, hogy nyugodjon meg, amikor hirtelen megfogta a kezeimet, magához húzott és szorosan megölelt.
- Annyira aggódtam érted…- mondta bele a hajamba, és hangja úgy csengett, mintha sírna.
- Sajnálom, hogy aggódnod, illetve aggódnotok kellett miattam...
- Nem a te hibád. Én nem vigyáztam rád… az én hibám…- mondta, most már sírva.
- Daniel, figyelj ide. Nyugodj meg, nem a te hibád. Hallod? Te nem tehetsz semmiről. Ennek így kellett lennie és különben is nem lett semmi bajom.
- De lehetett volna…
- De nem lett. Nem azzal kell törődni, hogy mi lett volna, vagy mi lehetett volna, hanem azzal, hogy mi van most. A múlt elmúlt. Ez van, nem lehet megváltoztatni és nem is kell!- mondtam és Daniel végre belátta, hogy igazam van.
Újra megöleltem, aztán Daniel egyszer csak eltolt magától, kezét az arcomra tette és ajkai egyre gyorsabban közelítettek enyéimhez, míg végül megcsókolt. Nem tiltakoztam, két okból. Az egyik az, hogy nagyon jól csókolt, a másik pedig az, hogy valami furcsa érzelmet ébresztett fel bennem ez a csók. Azt nem mertem volna állítani, hogy szerelmet, mert azt még nem, de hirtelen az az értésem támadt, hogy sokkal több számomra, mint egy báty, és a David iránt érzett szerelmem teljes mértékben elhalványult emellett az érzés mellett, és ez egy kicsit összezavart. Finoman eltoltam magamtól Danielt, aki akkor kapcsolt, hogy mit is tett.
- Ne haragudj Ash… nem is tudom mi ütött belém…- kezdett el mentegetőzni, de mutató ujjamat ajkaira téve belé fojtottam a szót.
- Semmi baj Daniel. Meg kell, mondjam élveztem…- mondtam kissé zavarban…- sokkal jobban csókolsz, mint David. Egy pár hete úgy éreztem, amikor megcsókolt, hogy kellemetlenséget okoz neki, hogy ő igazából nem is akar megcsókolni, csak nem meri ezt megmondani… meg úgy érzem, egyre jobban eltávolodok tőle, viszont hozzád egyre közelebb kerülök.
Hirtelen erre nem tudott mit reagálni. Csak állt és nézett rám kölyökkutya szemekkel. Ez volt a gyengém, ezzel mindig mindent elért, és én is tőle tanultam.
- Mit szeretnél Daniel?- kérdeztem gyanakodva.
- Ezt most komolyan mondtad?
- Igen… miért gondolod, hogy nem?
- Nem tudom…. Azt hittem, hogy neked már csak bátyó maradok. És most tökre örülök annak, amit mondtál- mondta fülig érő vigyorral az arcán.
Nem mondtam semmit csak mosolyogtam, , majd megöleltem. Nem tudtam miért, testem át vette az irányítást, de nem bántam. Jól esett a közelsége, sőt vágytam rá. Érezni akartam újra az illatát.
A pillanatot Georg szakította félbe.
- Ne haragudj Ashley, hogy pont most zavarlak, de beszélhetnénk?
- Persze Georg. Miről lenne szó?
- Arról, hogy szeretnék elmenni. Szeretnék körülnézni a világban, megismerni másokat, és találni egy lányt, aki szeret....- itt szünetet tartott-, de ha szükséged van rám, akkor maradok.
- Menj csak nyugodtan Georg, ha menni szeretnél, majd én átveszem a helyedet-válaszolt helyettem Daniel, de megerősítés képpen rám nézett, én pedig csak bólintottam.
- Köszönöm szépen. megyek is összepakolni. és ha nem gond, holnap már el is megyek. Köszönök mindent- mondta mosolyogva.
- Én is köszönök mindent.
Georg korán elment, mi még Daniellal aludtunk, így nem ébresztett fel, hanem hagyott egy levelet.
"Köszönök mindent, amit értem, tettetek! Még aludtatok, amikor elmentem így nem akartalak felébreszteni benneteket. Vigyázzatok magatokra! Üdv Georg"
Teltek- múltak a napok és nem történt semmi. Kezdett unalmas lenni így minden.
Már lassan egy hónap eltelt események nélkül, ezért úgy döntöttem visszatérek az iskolapadba. Pont jól jött, ki, mert szeptember felé jártunk. Be is mentem az igazgatónőhöz, és ott egy váratlan meglepetés fogadott. Ugyan is amint beléptem az irodájába (egyedül volt benn) így fogadott.
- Szervusz Ahley! Már vártalak!- mondta mosolyogva, és mosolyától kirázott a hideg.
- Jó napot Igazgató nő.
- Nem kell mondanod semmit. Mindent tudok rólad- azt a szót, h mindent a kelleténél jobban megnyomta- Egy pillanat és már adom is a könyveidet és az órarendedet. Elsején, azaz holnap találkozunk- mondtam mosolyogva.
- Viszlát...- köszöntem el bizonytalanul, és egyre csak az járt a fejemben, hogy honnan tud mindent rólam ez a nő...
Haza értem, majd mindent elmeséltem Danielnak és ő is annyira meglepődött, mint én. Felvittem a cuccaim a szobámba, és elkezdtem nézegetni a könyveimet. nem kötöttek le túl sokáig, így elpakoltam holnapra a táskámat. Nem sokkal később bátyám jött be a szobámba, hogy megnézze mi a helyzet velem.
- Mi a pálya kiccsaj? Várod már a sulit?- kérdezte, majd összekócolt.
- Nagyon nincs semmi...
- Na, a semmi is valami... Szóval?
- Köszi, hogy a szavamba vágsz...
- Bocsi.
- Nem baj. Így szeretlek. Amúgy meg várom. Kíváncsi vagyok, honnan tud mindent az igazgató nő...
- Na, igen... Ez engem is érdekel.
Véletlenül ránéztem az órára, ami szerint még csak hat óra lesz. Furcsállottam, hisz az előbb már nyolc óra volt. nem létezik, hogy ennyi legyen az idő. Előhalásztam a telefonomat és azon már fél kilenc volt. Mire körül néztem Daniel már kiment a szobámból, és összeállt a kép: meg akart szívatni azzal, hogy elállította az órámat. Gyorsan visszaállítottam, és utána mentem.
- Hát Daniel ez most nem jött össze- mondtam és kinyújtottam rá a nyelvemet.
Nem válaszolt semmit csak nevetett, és utána már én is vele nevettem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentem fürödni és lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem. Daniel még aludt. Igyekeztem halkan közlekedni, nehogy felébresszem, mivel ő még nyugodtam aludhat. Csináltam magamnak müzlit, megreggeliztem, majd felkaptam a táskámat és irány a suli.
Korai voltam így nem sokan voltak már ott. Elindultam megkeresni a termet ahol az első órám. De előtte még bementem a titkárságra, itt odaadták szekrényem kulcsát. Odamentem kipakoltam a fölös cuccaimat, majd elindultam a teremhez. Már majdnem odaértem, amikor fellökött valaki, és könyveimet szétszórva a padlón fenékre huppantam. Annyira meglepődtem, hogy percekig csak pislogtam, mert nagyon elmerültem gondolataimba. Aztán oda jött hozzám egy lány. Teljesen olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy már valahol láttam, valahol már találkoztam vele, pedig nem. Hosszú hullámos haját oldalt összefogta, és gyönyörű zöld szemeivel aggódva nézett rám, és segített összeszegni a könyveimet.
- Jól vagy?-kérdezte.
- Igen. Köszönöm. csak meglepődtem. Túlságosan elmerültem a gondolataimban- mondtam kissé zavartan.
- Én Enelya vagyok. Enelya Forbs.
- Az én nevem Ashley Greene. Örülök a találkozásnak.
-  Én úgyszintén- mondta mosolyogva- Akkor te leszel az új osztálytársunk- állapította meg.
- Becsengettek. Jött a tanár, beengedett minket. Nekem mondta, hogy álljak meg a tanári asztal mellett, és mutatkozzam be az osztálynak.
- Osztály vigyázz! Maradjatok csendben gyerekek! Amint látjátok új osztálytársatok érkezett!- ezután felém fordult- Szeretném, ha bemutatkoznál, és pár szót mondanál magadról.
-  A nevem Ashley Greene. Itt lakom a városban a bátyámmal, igaz nem vérszerinti bátyám. Ugyan nagyon kicsi korom óra nevelőszülőkkel éltem, és nekik már volt egy fiúk, amikor odakerültem hozzájuk, de sajnos egy éve meghaltak egy balesetben, így ketten maradtunk Daniellel. Időközben vérszerinti szüleim is "előkerültek", de ők Olaszországban élnek. Ennyit rólam. Nem akarok több időt elrabolni az órából- mondtam.
Erre mindenki szinte egyszerre megszólalt, hogy csak nyugodtan meséljek, és húzzam az időt az órából, de a tanár leültetett Enelya mellé, és elkezdte az órát. A hátsó padban megláttam azt a srácot, aki nekem jött szünetben. Az első óra viszonylag hamar elrepült. Szünetben Enelya és a barátai odajöttek hozzám, és beszélgettünk. Hamar rájöttem, hogy nagyon rendesek.
-  Hello Ash! Az én nevem Jeak Bennett.
- Szia, az én nevem Keyla Taylor.
- Én Edward Brown vagyok.
- Én pedig Aaron Blade. Üdv a csapatban!- mondta mosolyogva.
- Köszi-mondtam mosolyogva.
Jeak egy magas barna hajú kék szemű srác, és ő a csapat mókamestere. Nagyon hülye tud lenni néha, de amúgy egy tök rendes, jó fej srác.
Keyla egy alacsony, cuki kiscsaj. Közép hosszú fekete haját mindig összefogva hordta és barna szemeivel mindig olyan aranyosan nézett, hogy képes voltam megfeledkezni róla, hogy ő is vámpír. Aaron egy magas kék szemű szőkés barna hajú srác, aki nagyon jó fej. Nagyon örülten neki, hogy kapásból az első nap az osztály egy kisebb részével már ilyen jól kijöttem.Aztán becsengettek második órára. Pár perc múlva jött is a tanár, majd beengedett minket az osztályba. Mindenki leült a helyére.Lassan telt a nap és már alig vártam, hogy hazaérjek. Vége lett az utolsó órának is és elindultam haza. A kapuban összefutottam Enelyával és a többiekkel, és furcsa érzés fogott el. Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Megrémített.
-Sziasztok – köszöntem oda nekik, majd gyorsítottam lépteimen, de még egyszer hátra fordultam és nem hittem a szememnek. Eriszt pillantottam meg Enelyáék mögött. „Mit keres itt? Mit akar már megint?  Mindegy, majd úgy is ki fog derülni.” gondoltam és tovább mentem.
Hazaértem. Daniel már várt.
- Szia, húgi!- köszönt fülig érő szájjal-, na, milyen volt a suliban?
- Szia, bátyó! Nagyon semmi, vagyis van egy két fura figura az osztályban, de amúgy normálisak. Mindenki tök jó fej volt ma velem.
- Na, ezt örömmel hallom.
- Viszont Erisz visszajött, és úgy érzem, készül valamire, csak még nem tudom, hogy mire.
- Vigyázz magadra! Ha az a csaj, csak egy ujjal is hozzád mer érni én, megölöm…
- Nyugi van Daniel. Nem lesz bajom. Felmegyek a szobámba.
 - Oké- mondta, de hallottam a hangján, hogy még nem nyugodott le teljesen.
A szobámba érve lepakoltam, majd leheveredtem az ágyra, és az agyam elkezdett pörögni. Eszembe jutott, hogy Davidnek is 6 órája volt és nem várt meg, ezt követően pedig bevillant Erisz arca és gonosz mosolya, s az a gondolata, amit legutolsó találkozásunkkor hallottam: „David egyszer úgy is az enyém lesz…” és összeállt egy kép, amiről reméltem, hogy csak a képzeletem szüleménye volt. Úgy döntöttem felhívom Dave-t, hogy szóljak neki, hogy Erisz visszajött.
- Szia Dave!- köszöntem neki.
- Szia – csak ennyi válasz jött és ez fura volt.
- Erisz visszajött…
- Tudom, és?
- Mi az, hogy és? Legutóbb még meg akart öletni a vadászokkal! Ki tudja, most mire készül… - mondtam és kezdtem mérges lenni- Vagy téged jobban érdekel, az a hülye korcs?
-  Sajnálom, de igen. Benne minden megvan minden, ami belőled hiányzik, és kezdek beleszeretni. Szóval vége- mondta és letette.
Teljesen összeomlottam. Térdre rogytam a szoba közepén. Daniel, amikor bejött nagyon megijedt.
- Ash! Mi történt?- kérdezte miközben felsegített a földről és leültetett az ágyra.
- David szakított velem Erisz miatt- mondtam magam elé meredve üveges tekintettel.
Éreztem, ahogy fel akar állni mellőlem. Gyorsan megfogtam a kezét és visszahúztam magam mellé.
- Kérlek, ne menj el. Ne csinálj semmit Daviddel. Maradj itt velem. Szükségem van rád.
- Nem megyek. Itt maradok veled.
- Köszönöm Daniel. Szeretlek.
- Ne köszönd. Alap. Én is szeretlek- mondta és szorosan magához ölelt.
Így ültünk még egy jó darabig, aztán Daniel kiment a szobámból én pedig elmentem zuhanyozni.
Nem tudtam aludni, akárhogy forgolódtam. Olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Felültem az ágyon. Egyedül voltam. Nem tudom mire számítottam, hogy ki lesz a szobámban, de megijedtem, rossz érzésem támadt. Bekapcsoltam a gondolatolvasó képességemet, de csend volt.  A vészjelző még is bekapcsolt a fejemben, és bevillant az agyamba Daniel arca. Azonnal átrohantam a szobájába. Megnyugodva láttam, hogy nyugodtan alszik. Hogy megnyugodjak odabújtam hozzá és néztem ahogy alszik. Akkor először úgy néztem az arcára, mint bármelyik másik srác arcára. Egy kis időre figyelmen kívül hagytam, hogy a bátyám. Nagyon aranyos volt, ahogy aludt, és rettentően jóképű. Már órák óta néztem, mikor felébredt. Rám nézett gyönyörű kék szemeivel, és szívem meglódult és furcsa érzés fogott el, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
- Hát te húgi?- kérdezte két ásítás között.
- Nem tudtam aludni. Valami furcsa érzés fogott el és aztán a te arcod villant be az agyamba. Látnom kellett, hogy jól vagy-e. Aztán itt ragadtam.
- Már nincs rossz érzésed?
- Már nincs- mosolyogtam.
Majd felém fordult és felült az ágyon. Egsmás szemébe néztünk, majd a testem ismét átvette az itányítást az agyamtól és egyre közelebb hajoltam Danielhez, míg végül megcsókoltam. Ő pedig visszacsókolt, majd ledöntött az ágyba és ölelkezve csókolóztunk.
A pillanatot a telefonom ébresztője szakította félbe. Gyorsan kipattantam mellőle, átrohantam a szobámba felöltöztem, elpakoltam a táskámat, majd lementem reggelizni. Daniel is lejött.
- Nekem is csinálsz?- kérdezte közben hátulról átölelt és megpuszilta, majd meg is harapta picit a nyakam aitől teljesen kirázott a hideg.
- Persze-, mosolyogtam rá, és már elé is tettem a magamnak készített adagot, majd mielőtt akármit is szólhatott volna elkészítettem az saját adagomat is és elültem mellé.
Mielőtt elindultam volna Daniel puszit nyomott a homlokomra majd megcsókolt.
-Nagyon vigyázz Magadra!
Vigyázok, de Te is!-majd egy puszit nyomtam az ajkaira és elindultam.
Amikor beértem a suliba. A srácok már ott voltak az osztály előtt.
- Sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia!- köszöntek vissza egyszerre.
Lepakoltam a cuccomat, és megláttam Davidet Eriszel. Egy pillanat alatt elkezdett forogni velem a világ, majd iszonyatosan megfájdult a fejem, aztán minden elkezdett homályosodni, végül ott mindenki előtt összesezem. De még arra emlékeztem, hogy Aaron és a többiek odajöttek hozzám.

*

*

*

A szobámban ébredtem. Daniel ott ült mellettem és fogta a kezem. Az idő délután 4 körül járhatott.
- Mi .... Mi történt? Hogy kerültem haza?
- Nem tudom mi történt, az osztálytársaid hoztak haza, mert egyszer csak összeestél. Hogy érzed magad?
- Értem. Hát nem valami jól. úgy érzem a fejem mindjárt szétszakad, és fogalmam sincs, hogy mi történhetett. Csak annyira emlékszem, hogy beértem a suliba, lepakoltam a cuccaimat, és aztán megláttam David-et Erisszel, és miután elmentek elkezdett fájni a fejem, szédültem, elkezdett homályosodni minden majd "valaki lekapcsolta a lámpát".
- Szerinted lehet mindennek köze Eriszékhez?
- Nem tudom, de nincs kizárva. David sosem beszélt arról, hogy a vérfarkasoknak vannak-e különleges képességeik...- mondtam elgondolkozva.
- Egyelőre ne gondolkozz ezen. Inkább pihenj. Majd később kitalálunk valamit - mondta Daniel mosolyogva, majd ki akart menni.
- Dan, ne menj. Maradj itt velem.
-Rendben- fordult vissza mosolyogva és most vettem csak észre menniyre elbűvölő és szexi a mosolya.
- Feküdj ide mellém, had bújjak oda hozzád.
Nem szólt semmit csak elmosolyodott és lefeküdt mellém én pedig odabújtam hozzá. Annyira jól esett a közelsége, és teljesen megnyugodtam, sőt el is aludtam.
 Olyan fél 5 körül Enelya jött át meglátogatni.
-Szia Ash. Hogy érzed magad?
- Szia Enelya. Köszi most már jobban vagyok, és mielőtt megkérdezed, nem tudom mi történt.
- Értem. Amúgy az a srác Erisszel a barátod volt?
- Igen, jobban mondva a volt barátom... Tegnap dobott...
- Oh... sajnálom. De fogadj el egy jó tanácsot: Felejtsd el azt a pasit. Az a szuka bárkit megszerez magának akit akar. Úgy látszik, most a te pasidat szúrta ki magának.
- Amúgy honnan ismered őt?- kérdeztem, miután leesett, hogy ismeri Eriszt.
- Ugyan úgy jártam, mint te; vagyis én rosszabbul. Vissza akartam szerezni a srácot és a csaj rendesen ellátta a bajomat...- mondta, majd felhúzta a pólóját az oldalán, s testén 4 óriási seb hegei látszottak.
- Te jó ég!
- Ez van.- vont vállat Enelya.
- Akkor tudod, hogy mi ő...- sóhajtottam.
- Igen tudom, és azt is, hogy Te mi vagy.
- Honnan?- kérdeztem vissza elképedten.
- Ash én sem vagyok ember. Sárkány vagyok, és mi sárkányok megérezzük, hogy ki micsoda.
- Értem.- hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
- Örülök, hogy jobban vagy, de nekem most mennem kell. Majd valamikor még meglátogatlak.- mondta osztálytársnőm, miután az órára nézett.
- Rendben, és köszi, hogy eljöttél.
- Nincs mit. Szia
- Szia.