"Három hete vagyok a Dark Hollowness énekese és azóta szinte megállás nélkül készülünk az első koncertünkre, legalábbis nekem az első."
A srácok -elmondásuk szerint- 100%-osan meg vannak elégedve a teljesítményemmel.
Még 1 hónap van hátra a koncertig.
- Eddig mindenki keményen dolgozott, úgy gondolom tarthatunk egy kis szünetet, mondjuk 1 hetet. Addig mindenki azt csinál amit szeretne, de azért pihenjetek is. 1 hét múlva 2-kor itt találkozunk. Mára ennyi. Sziasztok- mondta Tyler.
- Oké. Sziasztok- köszöntünk el mi is.
Abban az egy hétben szinte semmit nem csináltam, csak pihentem. Szombaton nem volt otthon Dan. Tom átjött, beszélgettünk picit, meg párszor elénekeltem neki a dalokat.
- Tökéletes csajszi. Semmi okod az izgalomra, csak állj ki a színpadra és énekelj mint az előbb és akkor biztos a siker!-mosolygott Tom és biztatóan megölelt.
Közben hazajött Dan, de vacsi után ment is el.
- Bocsi húgi de most el kell mennem valahova, majd csak holnap jövök haza. Vigyázz magadra- mondta Dan
- Okés, Te is nagyon vigyázz magadra!
Azzal el is ment. Nem sokkal később Tom is el akart menni.
- Akkor szerintem megyek. Nem szeretnék tovább zavarni- mondta.
- Ne beszélj butaságokat. Nem zavarsz- mosolyogtam.
- Ezt jól esett hallani, de megyek.
- Ne menj... Dan az előbb ment el és nem szeretnék egyedül lenni. Viszont, ha nem akarsz, akkor nem akarlak itt tartani....
- Haza ugrok pár cuccért aztán jövök vissza. oké?
-Oké. Köszönöm Tommy- mondtam és puszit nyomtam az arcára, majd elment.
Egy óra múlva jött vissza, de látszott rajta, hogy történt valami.
-Valami gond van?- kérdeztem aggódva.
- Áh semmi, csak kicsit összekaptunk Tylerrel. De nem vészes- mosolygott. Nyugtalanított kicsit ez az összekapásos dolog, ezért belehallgatam a gondolataiba "Légy óvatos Ashley-vel, nem bírnám ha amiatt lépne ki, hogy belédszeretett Te pedig kihasználtad, vagy épp valami miatt szakítotok és ő inkább lelép mint hogy veled dolgozzon együtt. Figyelmeztetlek, ha ilyenre sor kerül Neked kell menned Tom!- mondta Tyler.
Ne aggód nem fogok szakítani vele, mert szeretem és fontos nekem. Szóval nem kell félned attól, hogy ki akar mjd lépni-válaszolt Tom" Értem szóval már most keltem a feszültséget a srácok között... Mindegy, úgy kell tennem, mintha nem tudnék semmiről...
- Értem. Köszi, hogy visszajöttél.
- Igazán nincs mit ezen köszönnöd.
- Engedek fürdővizet, fürödj meg, jót fog tenni.
- Köszönöm.
Majd elmentem fel, hogy vizet engedjek neki.Nem sokkal később utánam jött, mert unatkozott, és nem volt kedve tv-zni. Fehér póló volt rajtam, ami ha vizes lesz elég rendesen átlátszik, és mivel egész nap otthon voltam nem vettem fel melltartót. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze, hogy azelőtt fröcsköltem le magamat, úgy, hogy teljesen átázott a pólóm, mielőtt Tom belépett a fürdőszobába. Felegyenesedtem, majd megfordultam Tom pedig ott állt előttem, és mindent látott. Úgy döntöttem most már úgy is mindegy, nem cseréltem pólót. Tom tekintetét végig éreztem magamon, de nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán úgy döntött kimegy. Amikor már egy fürdéshez elegendő víz volt a kádban elzártam a csapot, előszedtem Dan tusfürdőit, odatettem kéz alá, és szóltam Tomnak, hogy kész a víz jöhet.Kicsit meglepődtem amikor egy szál alsónadrágban jött be a fürdőbe, azt hittem legalább a törölközőt a derekára tekeri...
- Odatettem Dan tusfürdőit, használd őket nyugodtan.
- Köszi, de elhoztam a sajátomat.
- Jah... Rendben. Megyek megcsinálom az ágyad.
- Köszönöm- mondta, már majdnem kint voltam amikor utánam szólt- Ashley, ha megkérhetlek, majd megmosod a hátam?
A kérdés hallatán kicsit lefagytam...
- Persze- válaszoltam kicsit bizonytalanul.
- Köszi, majd szólok.
- Rendben- mondtam és mentem is tovább.
Hallottam a gondolatait, hogy azt szeretné, hogy együtt aludjunk, úgyhogy magamnak is oda ágyaztam meg ahova neki. Aztán azon gondolkoztam, mit érzek iránta...? Végül beismertem magamnak, hogy a kelleténél jobban szeretem, és úgy tűnik ez kölcsönös. Gondolataimból Tom hangja szakított ki.
- Jöhetsz Ashley.
- Megyek.
Benyitottam. Ködben úszott az egész szoba.
- Köszönöm- mondta miután megmostam a hátát, majd megcsókolt, én pedig teljesen lefagytam, s ezt kihasználva berántott maga mellé a kádba.
- Ezt most miért kellett?- kérdeztem kicsit durcásan.
- Mindjárt megtudod- mondta és már le is kapta rólam a pólómat. Túl gyorsan ahhoz, hogy ember legyen. Mondjuk azt már a randin sejtettem, hogy nem az, de akkor micsoda? Már majdnem levette rólam a nadrágot is amikor észbe kaptam.
- Tom, hagy abba!- kiáltottam és próbáltam kezeimmel takarni amit tudtam- Egyáltalán mikor vetted le rólam a pólómat?! És hogyan tudtad úgy levenni, hogy azt nem vettem észre?- próbáltam értetlenséget, és meglepetést imitálni, hogy még ne leplezzem le magam.
Úgy tűnt sikerült.
- Mássz ki, öltözz át. Mindjárt felöltözök én is és utánad megyek.
- Rendben, mondtam kissé bizonytalanul, majd kimásztam a kádból bementem a szobámba átöltöztem és az ágyon ülve vártam Tomot, aki pár perc múlva már ott is volt és leült velem szemben a földre.
- Eddig azért nem mondtam el, mert féltem attól, hogy megijedsz és még a bandából is kilépsz, de most muszáj lesz elmondanom- sóhajtott- nem vagyok ember. Vérfarkas vagyok- mondta és nagyon meglepődött a reakciómon.
- Igazság szerint nekem is lenne valami amit el kell mondanom, ha már te is elmondtad.
- Te sem vagy ember? -kérdezte meglepődve.
- Nem, én vámpír vagyok.
