Félő volt, hogy Caun kifut az időből, s az egyre csak fogyott és fogyott.Már csak perceim voltak hátra. Kezdtem lemondani a gyógyulás reményéről, mikor Caun-nak sikerült valamilyen szinten rendbe hoznia. A szervezetem már nem taszította ki magából a vért, így állapotom javulni kezdett.
Miután magamhoz tértem Caun összehívott mindenkit.
- Sikerült meggyógyítanom, de csak úgy, hogy újra ember lett, és csak úgy lehet újra vámpír, ha megharapja egy tisztavérű vámpír, aki nem rokona. Ashley jól van, de még pihenésre van szüksége.
Lehetett érezni a megnyugvást, hogy nem veszítettek el, de az aggodalom is érezhető voltak, hogy újra törékeny ember lettem, és lehet végleg. Szüleimen kívül más tisztavérű vámpírról nem volt tudomásunk. A másik uralkodó család ugyan is még a háború idején kihalt.
Pár hét múlva már teljesen jól voltam, csak furcsa volt, hogy újra jobban oda kell figyelnem magamra, hogy nem vágjam el a kezem, mert hetek kérdése mire begyógyul, és nem törjem el semmimet. Hiányoztak a vámpírlét könnyítései, a gyorsaság, az erő, a képességem... És még sok más dolog.
Egyik nap átjöttek a srácok. Lucas jóval előbb megérkezett, hogy segíthessen, mert Daniel nem volt otthon. Ott sürgött-forgott körülöttem, leste miben tud segíteni. Nagyon aranyos volt, de ezzel csak hátráltatott.Épp krumplit pucoltam, amikor véletlenül hozzáért a nyakamhoz és jég hideg kezétől kirázott a hideg, és meg is ijedtem, a késsel pedig csúnyán elvágtam a kezemet. Annyira nem fájt, csak ömlött belőle a vér. Igyekeztem minél előbb bekötözni. Szemem sarkából láttam, hogy Lucas izmai megfeszülnek, szemei vörössé válnak, és kezdi elveszíteni a fejét, majd lassú, határozott lépésekkel elindult felém. Teljesen bepánikoltam, mégy 1 óra volt vissza, hogy a többiek megérkezzenek. Nagyon úgy tűnt, hogy Lucast csábította a félelmem, mert
egyre gyorsabban közeledett.. Majd megállt előttem, kezeit a vállamra tette, közelebb húzott magához és szemfogai egyre gyorsabban közeledtek a nyakamhoz, míg végül belefúródtak. Hallottam, ahogy a véremet itta, így emberként ez hátborzongató élmény volt, és nem akarta abbahagyni. kezdett homályosodni a látásom. Már alig álltam a lábamon.
- Lucas... - szóltam elhaló hangon- Lucas....meg fogsz ölni...
Hangom hallatán megállt és eltolt magától. A Lucasból előtört fenevad visszavonult rejtekhelyére, s ismét a megszokott Lucas állt előttem. Kétségbeesett arccal.
-Uram isten.... Ashley... Én... Te jó ég mit tettem....Ashley... Sajnálom... Nem mentség tudom, de a véred illata... mámorba ejtett... nem tudtam uralkodni ma...-mentegetőzött, közben közelebb mentem hozzá, és ujjamat a szájára téve belé fojtottam a szót.
-Sssh. Nem kell mentegetőznöd...- mondtam és elájultam.
Bevizezte a kezét és lefröcskölt, hogy magamhoz térjek, majd bekötözte a nyakamon a sebet. Pár perc múlva magamhoz tértem.
- Jobban vagy?- kérdezte aggódva.
-Fogjuk rá. Na fejezzük be a kaját, mert mindjárt ideérnek a többiek.
A nyakamon nagyjából sikerült eltüntetni a sebet, mert azért a kötés nagyon feltűnő lett volna.
Kész lett minden mire megjöttek a többiek. Persze egyből kiszúrta mindenki a kezemen a sebet, szerencsére a nyakamon nem vették észre. Vacsora közben sokat beszélgettünk, mivel időközben Tom kilépett a bandából.
- Nos, mivel Tom itt hagyott minket kéne a helyére egy új tag-mondta Tyler.
Épp szólni akartam amikor megcsörrent a mobilom. Adin hívott, az egyik legjobb barátnőm.
-Bocsi felveszem-mondtam.
-Szia Adin!
-Szia Ash! Nem lenne gond, ha egy ideig nálatok maradnék, míg nem találok magamnak lakást?
-Dehogy lenne gond! Sőt báreddig maradhtsz, nem is kell másik lakást keresni! Szívesen látunk van elég szoba!
- Jajj nagyon köszönöm Ash, még egy olyan kérdésem lenne, hogy nem baj, ha kb 1 óra múlva már ott is vagyok?
-Dehogybaj! Sőt siess, valamit meg szeretnék beszélni veled személyesen is!
-Oké. Sietek. Köszi mindent még egyszer! Szia!
- Nincs mit! Szia!
Majd fülig érő szájjal visszamentem a srácokhoz. Ők pedig kérdőn néztek rám.
- Megvan a jelölt Tom helyére, nem sokára ide is ér, és meg tudjuk beszélni vele a részleteket.
-Szuper! Látod, ezért is imádlak téged Ashley, nem csak gyönyörű vagy, a hangod is az, eszméletlenül jól főzöl és pillanatok alatt megoldod a problémákat!- áradozott Tyler.
- Azért nem túlozz Ty.-mosolyogtam rá.
Nem sokkal később meg is érkezett Adin. Segényke nagyon meglepődött amikor meglátta a srácokat.
- Hello...- szegény nagy meglepetésében csak ennyit tudott kinyögni.
- Srácok ő Adin, akiről meséltem.
- Szia- köszöntek egyszerre a srácok.
- Adin, ahogy látom a srácokat nem kell bemutatnom.
- Beszélhetnénk négy szemközt?
- Mindjárt jövünk.
Azzal felmentünk az emeletre, közben kipakoltuk Adin cuccait.
- Mióta vagy ilyen jóban velük?
-Mióta én vagyok a banda énekese.
Adin ezen annyira meglepődött, hogy egyből le is ült.
- Te ezt nem is tudtad?- lepődtem meg én is- Ezek szerint nem. Mindegy menjünk vissza van valami amit meg szeretnénk veled beszélni.-azzal lementünk vissza.
- Bocsi srácok, itt is vagyunk. Mondod te Ty, vagy mondjam én?
-Mondd te Ash-mosolygott.
-Oké. Szóval szükségünk lenne egy dobosra, és tudom, hogy te tudsz és imádsz is dobolni. Elvállalnád, hogy te legyél az új dobosa a bandának?
- Persze! Köszönöm a megtiszteltetést!
-Király, holnap lemegyünk a gyakorlóterembe és megnézzük mit tudsz- vigyorgott Tyler.
Aznap még sokat beszélgettünk Adinnal. Sok mindenrőllemaradt mióta nem találkoztunk, úgyhogy elég sokáig fent voltunk. Másnap pedig elmentünk Adinnal, hogy megnézzük, illetve meghallgassuk mit tud. Végül mindenkinek leesett az álla, sokkal jobb volt, mint Tom.
A következő koncerten már Adin dobolt és nagyon nagy sikert arattunk.
