- Képzeld! Én leszek a Dark Hollovness énekese!- mondtam csillogó szemekkel.
Bátyámnak is kellett pár perc mire elhitte, amit hallott.
- Gratulálok húgi - mondta, majd megölelt.
- Köszönöm- mosolyogtam.
Majd mindent részletesen elmeséltem neki. Azután felmentem lezuhanyoztam, majd felmentem twitterre, és láttam, hogy ki írták a srácok, hogy megvan az új énekes, de hogy ki az, azt majd csak a következő koncerten tudják meg. Aztán felléptem facebookra is ott egy üzenetem jött Lucastól, hogy 9 óra körül felhív majd valamelyikük, hogy egyeztessük a holnapi napot. Amint elolvastam az órára néztem épp 9 órát mutatott. Úgy döntöttem nem írok vissza, hanem megvárom a telefont. Nem kellett sokáig várnom. Pár perc múlva megcsörrent. Tyler hívott. Megbeszéltük, hogy valamelyikük eljön majd értem másnap olyan 8 óra magasságában, és a szombatot együtt töltjük majd. Szóltam bátyámnak, hogy szombaton nem leszek otthon. mert a srácokkal leszek. Másnap már 6-kor felébredtem, és nem sokkal később fel is keltem. Reggeliztem, majd összeszedtem magamat. Maradt egy szabad félórám addig lecsücsültem a laptop elé és neteztem picit. Aztán megjött Tom, felkaptam a cuccomat, lementem és elköszöntem Dan-től.
- Szia kiscsaj! - üdvözölt mosolyogva Tom.
-Szia Tom- mosolyogtam én is, majd beszálltam a kocsiba.
Egész úton beszélgettünk és a félórás út körülbelül öt percesnek tűnt.
- Meg is jöttünk- mondta ismét mosolyogva.
A többiek bent vártak
Aznap sokat beszélgettünk és próbáltunk. Észre sem vettük, hogy mennyire elrepült az idő. Hajnali kettőkor szólt Lucas, hogy ideje lenne hazamenni.
- Miért mennyi az idő?- kérdeztük csodálkozva.
- Két óra múlt tíz perccel.
- Most csak szivatsz...?- hitetlenkedett Tom.
- A-a. Nézd- mondta és az orra elé tartotta a telefonját.
Én is előszedtem az enyémet, és volt pár nem fogadott hívásom Danieltől, úgyhogy küldtem neki egy sms-t, hogy most már nem sokára megyek majd haza.
- Hazaviszem Asht- ajánlotta fel Tom.
-Köszi Tom- mosolyogtam rá.
-Rendben menjetek csak, majd mi összepakolunk- mondta Lucas, és Tylerrel együtt kitessékeltek minket- Sziasztok- mondták egyszerre.
Hirtelen nem értettem semmit. Tom mondta, hogy üljek be a kocsiba, mindjárt jön. Beültem és kíváncsian hallgatóztam picit, de szinte semmit sem hallottam.Végül Tom is beült a kocsiba és elindultunk haza. Végig beszélgettük az utat így hamar eltelt ismét az idő.Tom megállt a házunk előtt. Már út közben is próbált elfojtani több ásítást is, de nem sikerült, meg a hasa is megkordult párszor. Úgyhogy marasztaltam éjszakára.
- Látom fáradt vagy és úgy hallom éhes is. Nem kéne így vezetned.
- Nem lesz semmi baj- mondta két ásítás között.
- Attól én még aggódom érted, és sokkal nyugodtabb lennék, ha itt maradnál éjszakára. Van egy üres szobánk és vacsorást is csinálok- mosolyogtam rá.
- Hát jó- mondta, majd kiszálltunk és bezárta a kocsit.
Bent Daniel a tv előtt ült.
- Megjöttünk. Ő a bátyám Daniel, ő pedig Tom a DH dobosa.
- Helló Daniel vagyok.
- Üdv én pedig Tom.
- Fáradtnak tűnt, meg többször is megkordult a gyomra. Szóval itt marasztaltam éjszakára. Bátyó neked is csináljak kaját?
- Nem kell köszi. Már ettem, és ha megbocsájtotok megyek aludni.
- Menj csak. Jó éjt.
- Jó éjt- köszönt el Tom is.
- Mit kérsz? Mit csináljak?- kérdeztem miután benéztem a hűtőbe.
- Bármi jó lesz.
Valami egyszerűt és finomat akartam neki készíteni. Aztán támadt egy ötletem.
- Hmm... Mi a kedvenced?
- Édes savanyú csirke- mondta csillogó szemekkel.
Újra benéztem a hűtőbe és kivettem a csirkemellet, majd összeszedtem a hozzá való fűszereket és nekiálltam főzni.gyorsan megterítettem, majd szedtem neki és magamnak is.
- Jó étvágyat. Zárójelben megjegyzem saját recept- mosolyogtam és zárójelet rajzoltam a levegőbe.
Majd leültem vele szemben és néztem ahogy nekilátott. Az első falatot kissé bizonytalanul kapta be, de utána már szinte habzsolta.
- Ez isteni! Ilyen finomat még nem ettem! - mondta és ragyogtak a szemei.
- Örülök, hogy ízlik- mosolyogtam.
Vacsora után elmentem zuhanyozni. Tom kis híján rám nyitott. Aztán elmentünk aludni.Még ébren voltam amikor mászkálást hallottam és megláttam Tomot az ágyam mellett. kicsit meglepődtem.
- Hát te mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
- Furcsa érzésem volt abban a szobában, és valami azt súgta, hogy jöjjek át hozzád, és itt megnyugszom- Tom hangjából érződött a nyugtalanság, és olyan érzésem támadt, mintha egy kisfiú állt volna előttem. Így beljebb másztam, az ágyon
- Gyere feküdj ide mellém- mondtam és felemeltem a takarót.
Tom pedig bemászott, és odabújt hozzám. Én pedig átöleltem. Furcsa volt, de úgy döntöttem, hogy inkább alszok. Másnap reggel Tom ébredt fel előbb. ott ült az ágyon és nézte, ahogy alszok. Nem sokkal később én is felébredtem.
- Mikor ébredtél fel? Miért nem keltettél fel?
- Olyan aranyos vagy alvás közben is, hogy hagytalak aludni- mosolygott- Köszönöm, hogy itt aludhattam veled.
- Nincs mit. Gyere csinálok reggelit.
- Rendben és köszönök mindent.
- Nincs mit. Máskor is szívesen látlak- mosolyogtam.
Reggeli után Tom elindult haza. Ahogy kilépett az ajtón Lucas hívott, hogy mi van Tommal. Mondtam, hogy pont most lépett ki az ajtónkon és, hogy itt aludt nálam.
Délután felhívott Tom, hogy lenne-e kedvem elmenni vele vacsorázni.
- Ezt most vegyem randinak?
- Igen. Vedd annak.
- Rendben. Köszönöm a meghívást. Szívesen elmegyek.
- Két óra múlva ott vagyok érted- mondta és hallottam a hangján, hogy fülig ér a szája.
- Oké. Várlak. Addig is szia Tom.
- Szia Ash.
Meglepett, hogy randira hívott de örültem neki.Egyből nekiálltam készülődni, miután letettem a telefont.
Azt a piros koktélruhát vettem fel, amit az első találkozásunkkor viseltem a plázában.
Pontosan két óra múlva meg is jött Tom. Elegánsan kiöltözött és észveszejtően jól nézett ki. Mire lementem Daniel már beengedte.
-Gyönyörű vagy, mint mindig, és szexi- mondta majd kacsintott.
- Óh, köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.
- Mehetünk?
- Persze.
- Jó szórakozást- szólt utánunk Daniel.
- Köszi.
Tom kinyújtotta a karját és belekaroltam és úgy sétáltunk el a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd ő is beszállt és elindultunk az étterem felé. Nem volt messze így hamar odaértünk. Tom kiszállt megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót és kisegített, majd a vállamra terítette a zakóját, - mert az "okos"fejemmel nem vittem kabátos és elég hűvös volt-. Ismét kinyújtotta a karját, belekaroltam és így sétáltunk be az étterembe. Elég drága helynek tűnt, úgyhogy reméltem a kaja is finom lesz. Bent lágy romantikus zene szólt. Egy pincér jött oda hozzánk és elvitte Tom zakóját. Majd egy másik odakísért a lefoglalt asztalunkhoz, ami elég közel volt a konyhához. Olyan közel, hogy ha benn valaki elvágta volna a kezét, mert megesik az ilyen, előbb vagy utóbb megéreztem volna a vérszagot, és már régen nem ittam. Próbáltam kizárni ennek a lehetőségnek a gondolatát a fejemből. Tomnak persze feltűnt, hogy túlságosan elmerültem a gondolataimban.
- Valami gond van Ash?
- Nem. Nincs, csak picit elgondolkodtam, de nem lényeg- mondtam mosolyogva.
Aztán tovább beszélgettünk. Egyszer csak kijött a konyhából az egyik pincér és mondta, hogy történt egy kis baleset a szakáccsal és csak később tudja elkészíteni a megrendelt ételeket. Közben kijött egy másik pincér is, de ő már "kihozta" magával a vérszagot is, és egy hajszál választott el attól, hogy a bennem rejlő szörnyeteg a felszínre törjön.Felálltam az asztaltól és kimentem a levegőre, míg nem volt késő. Szerettem volna vámpírtempóban kimenni, de nem akartam végleg leleplezni magam Tom előtt. Még nem.
- Mi a baj Ash?
- Nem tudom, hirtelen nem éreztem jól magam és ki kellett jönnöm a levegőre, de már jól vagyok - próbáltam rámosolyogni.
- Hazaviszlek- mondta, és már ott sem volt.
Már vagy 10 perc is eltelt, és Tom még mindig nem volt sehol. Kezdett rossz érzésem lenni, így bementem utána.Bent egy másik lánnyal beszélt, vagy inkább vitatkozott. Istenem ez Erisz.... Nem hiszem el, hogy nindenhol belebotlok ebbe a némberbe, de még egyikőjük sem vett észre, elbújtam az egyik fal mögé és hallgatóztam kicsit.
- Fiatalúr, kérem vegye már észre, hogy nem ember az a lány, hanem vámpír. Különben miért rohant ki, miután a szakács elvágta a kezét és kijött szólni a pincér?
- Nem akkor rohant ki, hanem a második pincér után, és kérlek Erisz, fejezd be ezt az értelmetlen vádaskodást. És ezzel lezártnak tekintem ezt a beszélgetést.
A lány, Erisz csak nem hagyta abba, én pedig örültem annak, hogy Tom nem hitt neki. Csak reménykedni mertem abban, hogy nem azért van itt, mert Ton is vérfarkas. Kimentem vissza a hidegbe. Hiába vagyok vámpír, régen ittam már vért és teljesen legyengültem, most még egy ember is gond nélkül meg tudott volna ölni, és szinte szét fagytam mire visszajött Tom.
- Gyere menjünk. A végén még megfázol.
- Nem fogok megfázni- mondtam, de azért a vállamra terítette a zakóját.
- Én lakok közelebb, szóval, majd holnap hazaviszlek- mosolygott.
- De nem úgy készültem.
- Én viszont igen. emlékszel előbb felébredtem reggel- kacsintott.
- Így már minden értek- mosolyogtam.
Hamar odaértünk a "kis" palotájához. Ami valójában hatalmas volt és gyönyörű. Leesett az állam. Tom pedig csak mosolygott. Erisz nyitotta ki a kaput, és az arcára volt írva, hogy legszívesebben megölne, de Tom mellet biztonságban éreztem magam, és figyelmen kívül hagytam a féltékenykedését.
Ahogy megígérte Tom másnap hazavitt- épen és egészségesen, szerencsére Erisz nem kísérelt meg eltenni láb alól. MÉG-.
Majd leültem vele szemben és néztem ahogy nekilátott. Az első falatot kissé bizonytalanul kapta be, de utána már szinte habzsolta.
- Ez isteni! Ilyen finomat még nem ettem! - mondta és ragyogtak a szemei.
- Örülök, hogy ízlik- mosolyogtam.
Vacsora után elmentem zuhanyozni. Tom kis híján rám nyitott. Aztán elmentünk aludni.Még ébren voltam amikor mászkálást hallottam és megláttam Tomot az ágyam mellett. kicsit meglepődtem.
- Hát te mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
- Furcsa érzésem volt abban a szobában, és valami azt súgta, hogy jöjjek át hozzád, és itt megnyugszom- Tom hangjából érződött a nyugtalanság, és olyan érzésem támadt, mintha egy kisfiú állt volna előttem. Így beljebb másztam, az ágyon
- Gyere feküdj ide mellém- mondtam és felemeltem a takarót.
Tom pedig bemászott, és odabújt hozzám. Én pedig átöleltem. Furcsa volt, de úgy döntöttem, hogy inkább alszok. Másnap reggel Tom ébredt fel előbb. ott ült az ágyon és nézte, ahogy alszok. Nem sokkal később én is felébredtem.
- Mikor ébredtél fel? Miért nem keltettél fel?
- Olyan aranyos vagy alvás közben is, hogy hagytalak aludni- mosolygott- Köszönöm, hogy itt aludhattam veled.
- Nincs mit. Gyere csinálok reggelit.
- Rendben és köszönök mindent.
- Nincs mit. Máskor is szívesen látlak- mosolyogtam.
Reggeli után Tom elindult haza. Ahogy kilépett az ajtón Lucas hívott, hogy mi van Tommal. Mondtam, hogy pont most lépett ki az ajtónkon és, hogy itt aludt nálam.
Délután felhívott Tom, hogy lenne-e kedvem elmenni vele vacsorázni.
- Ezt most vegyem randinak?
- Igen. Vedd annak.
- Rendben. Köszönöm a meghívást. Szívesen elmegyek.
- Két óra múlva ott vagyok érted- mondta és hallottam a hangján, hogy fülig ér a szája.
- Oké. Várlak. Addig is szia Tom.
- Szia Ash.
Meglepett, hogy randira hívott de örültem neki.Egyből nekiálltam készülődni, miután letettem a telefont.
Azt a piros koktélruhát vettem fel, amit az első találkozásunkkor viseltem a plázában.
Pontosan két óra múlva meg is jött Tom. Elegánsan kiöltözött és észveszejtően jól nézett ki. Mire lementem Daniel már beengedte.
-Gyönyörű vagy, mint mindig, és szexi- mondta majd kacsintott.
- Óh, köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.
- Mehetünk?
- Persze.
- Jó szórakozást- szólt utánunk Daniel.
- Köszi.
Tom kinyújtotta a karját és belekaroltam és úgy sétáltunk el a kocsihoz. Kinyitotta az ajtót és segített beszállni, majd ő is beszállt és elindultunk az étterem felé. Nem volt messze így hamar odaértünk. Tom kiszállt megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az ajtót és kisegített, majd a vállamra terítette a zakóját, - mert az "okos"fejemmel nem vittem kabátos és elég hűvös volt-. Ismét kinyújtotta a karját, belekaroltam és így sétáltunk be az étterembe. Elég drága helynek tűnt, úgyhogy reméltem a kaja is finom lesz. Bent lágy romantikus zene szólt. Egy pincér jött oda hozzánk és elvitte Tom zakóját. Majd egy másik odakísért a lefoglalt asztalunkhoz, ami elég közel volt a konyhához. Olyan közel, hogy ha benn valaki elvágta volna a kezét, mert megesik az ilyen, előbb vagy utóbb megéreztem volna a vérszagot, és már régen nem ittam. Próbáltam kizárni ennek a lehetőségnek a gondolatát a fejemből. Tomnak persze feltűnt, hogy túlságosan elmerültem a gondolataimban.
- Valami gond van Ash?
- Nem. Nincs, csak picit elgondolkodtam, de nem lényeg- mondtam mosolyogva.
Aztán tovább beszélgettünk. Egyszer csak kijött a konyhából az egyik pincér és mondta, hogy történt egy kis baleset a szakáccsal és csak később tudja elkészíteni a megrendelt ételeket. Közben kijött egy másik pincér is, de ő már "kihozta" magával a vérszagot is, és egy hajszál választott el attól, hogy a bennem rejlő szörnyeteg a felszínre törjön.Felálltam az asztaltól és kimentem a levegőre, míg nem volt késő. Szerettem volna vámpírtempóban kimenni, de nem akartam végleg leleplezni magam Tom előtt. Még nem.
- Mi a baj Ash?
- Nem tudom, hirtelen nem éreztem jól magam és ki kellett jönnöm a levegőre, de már jól vagyok - próbáltam rámosolyogni.
- Hazaviszlek- mondta, és már ott sem volt.
Már vagy 10 perc is eltelt, és Tom még mindig nem volt sehol. Kezdett rossz érzésem lenni, így bementem utána.Bent egy másik lánnyal beszélt, vagy inkább vitatkozott. Istenem ez Erisz.... Nem hiszem el, hogy nindenhol belebotlok ebbe a némberbe, de még egyikőjük sem vett észre, elbújtam az egyik fal mögé és hallgatóztam kicsit.
- Fiatalúr, kérem vegye már észre, hogy nem ember az a lány, hanem vámpír. Különben miért rohant ki, miután a szakács elvágta a kezét és kijött szólni a pincér?
- Nem akkor rohant ki, hanem a második pincér után, és kérlek Erisz, fejezd be ezt az értelmetlen vádaskodást. És ezzel lezártnak tekintem ezt a beszélgetést.
A lány, Erisz csak nem hagyta abba, én pedig örültem annak, hogy Tom nem hitt neki. Csak reménykedni mertem abban, hogy nem azért van itt, mert Ton is vérfarkas. Kimentem vissza a hidegbe. Hiába vagyok vámpír, régen ittam már vért és teljesen legyengültem, most még egy ember is gond nélkül meg tudott volna ölni, és szinte szét fagytam mire visszajött Tom.
- Gyere menjünk. A végén még megfázol.
- Nem fogok megfázni- mondtam, de azért a vállamra terítette a zakóját.
- Én lakok közelebb, szóval, majd holnap hazaviszlek- mosolygott.
- De nem úgy készültem.
- Én viszont igen. emlékszel előbb felébredtem reggel- kacsintott.
- Így már minden értek- mosolyogtam.
Hamar odaértünk a "kis" palotájához. Ami valójában hatalmas volt és gyönyörű. Leesett az állam. Tom pedig csak mosolygott. Erisz nyitotta ki a kaput, és az arcára volt írva, hogy legszívesebben megölne, de Tom mellet biztonságban éreztem magam, és figyelmen kívül hagytam a féltékenykedését.
Ahogy megígérte Tom másnap hazavitt- épen és egészségesen, szerencsére Erisz nem kísérelt meg eltenni láb alól. MÉG-.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése