Otthon anyáék már vártak.
Hazafelé elaludtam, így David az ölében vitt be, és úgy festettem karjaiban, mint egy rongybaba. Amikor anyáék megláttak, nagyon megijedtek, mert azt hitték meghaltam.
- Mi történt vele?- kérdezte Daniel és anya egyszerre.
- Kapott egy gyengítő, egy bénító átkot, és most alszik, úgyhogy fel is viszem a szobájába- mondta David megnyugtatva ezzel mindenkit, hogy nem haltam meg.
- Rendben- válaszolta mindenki egyszerre.
Anyáék nevelőszüleim szobájában aludtak, Georg pedig a kanapén. Mondta neki Daniel, hogy nyugodtan aludjon az ő szobájában, de ragaszkodott a kanapéhoz.
Caun másnap reggel hatástalanította az átkot, aztán elindult haza.
- Akkor én most megyek. Vigyázz magadra Ashley, és srácok ti is vigyázzatok rá. Sziasztok.
- Vigyázz te is magadra, és gyere el, ha kedved tartja. Szívesen látunk. Szia.
- Rendben.
- Vigyázni fogunk rá – mondták egyszerre a srácok- Szia.
Caun után nem sokkal David is elment, de mondta, hogy majd visszajön később. Anyáék is haza mentek, így hárman maradtunk a lakásban. Georg bement a szobájába. Daniel pedig jött velem az én szobámba. Láttam rajta, hogy még mindig nagyon aggódik. Épp mondani akartam, hogy nyugodjon meg, amikor hirtelen megfogta a kezeimet, magához húzott és szorosan megölelt.
- Annyira aggódtam érted…- mondta bele a hajamba, és hangja úgy csengett, mintha sírna.
- Sajnálom, hogy aggódnod, illetve aggódnotok kellett miattam...
- Nem a te hibád. Én nem vigyáztam rád… az én hibám…- mondta, most már sírva.
- Daniel, figyelj ide. Nyugodj meg, nem a te hibád. Hallod? Te nem tehetsz semmiről. Ennek így kellett lennie és különben is nem lett semmi bajom.
- De lehetett volna…
- De nem lett. Nem azzal kell törődni, hogy mi lett volna, vagy mi lehetett volna, hanem azzal, hogy mi van most. A múlt elmúlt. Ez van, nem lehet megváltoztatni és nem is kell!- mondtam és Daniel végre belátta, hogy igazam van.
Újra megöleltem, aztán Daniel egyszer csak eltolt magától, kezét az arcomra tette és ajkai egyre gyorsabban közelítettek enyéimhez, míg végül megcsókolt. Nem tiltakoztam, két okból. Az egyik az, hogy nagyon jól csókolt, a másik pedig az, hogy valami furcsa érzelmet ébresztett fel bennem ez a csók. Azt nem mertem volna állítani, hogy szerelmet, mert azt még nem, de hirtelen az az értésem támadt, hogy sokkal több számomra, mint egy báty, és a David iránt érzett szerelmem teljes mértékben elhalványult emellett az érzés mellett, és ez egy kicsit összezavart. Finoman eltoltam magamtól Danielt, aki akkor kapcsolt, hogy mit is tett.
- Ne haragudj Ash… nem is tudom mi ütött belém…- kezdett el mentegetőzni, de mutató ujjamat ajkaira téve belé fojtottam a szót.
- Semmi baj Daniel. Meg kell, mondjam élveztem…- mondtam kissé zavarban…- sokkal jobban csókolsz, mint David. Egy pár hete úgy éreztem, amikor megcsókolt, hogy kellemetlenséget okoz neki, hogy ő igazából nem is akar megcsókolni, csak nem meri ezt megmondani… meg úgy érzem, egyre jobban eltávolodok tőle, viszont hozzád egyre közelebb kerülök.
Hirtelen erre nem tudott mit reagálni. Csak állt és nézett rám kölyökkutya szemekkel. Ez volt a gyengém, ezzel mindig mindent elért, és én is tőle tanultam.
- Mit szeretnél Daniel?- kérdeztem gyanakodva.
- Ezt most komolyan mondtad?
- Igen… miért gondolod, hogy nem?
- Nem tudom…. Azt hittem, hogy neked már csak bátyó maradok. És most tökre örülök annak, amit mondtál- mondta fülig érő vigyorral az arcán.
Nem mondtam semmit csak mosolyogtam, , majd megöleltem. Nem tudtam miért, testem át vette az irányítást, de nem bántam. Jól esett a közelsége, sőt vágytam rá. Érezni akartam újra az illatát.
A pillanatot Georg szakította félbe.
- Ne haragudj Ashley, hogy pont most zavarlak, de beszélhetnénk?
- Persze Georg. Miről lenne szó?
- Arról, hogy szeretnék elmenni. Szeretnék körülnézni a világban, megismerni másokat, és találni egy lányt, aki szeret....- itt szünetet tartott-, de ha szükséged van rám, akkor maradok.
- Menj csak nyugodtan Georg, ha menni szeretnél, majd én átveszem a helyedet-válaszolt helyettem Daniel, de megerősítés képpen rám nézett, én pedig csak bólintottam.
- Köszönöm szépen. megyek is összepakolni. és ha nem gond, holnap már el is megyek. Köszönök mindent- mondta mosolyogva.
- Én is köszönök mindent.
Georg korán elment, mi még Daniellal aludtunk, így nem ébresztett fel, hanem hagyott egy levelet.
"Köszönök mindent, amit értem, tettetek! Még aludtatok, amikor elmentem így nem akartalak felébreszteni benneteket. Vigyázzatok magatokra! Üdv Georg"
Teltek- múltak a napok és nem történt semmi. Kezdett unalmas lenni így minden.
Már lassan egy hónap eltelt események nélkül, ezért úgy döntöttem visszatérek az iskolapadba. Pont jól jött, ki, mert szeptember felé jártunk. Be is mentem az igazgatónőhöz, és ott egy váratlan meglepetés fogadott. Ugyan is amint beléptem az irodájába (egyedül volt benn) így fogadott.
- Szervusz Ahley! Már vártalak!- mondta mosolyogva, és mosolyától kirázott a hideg.
- Jó napot Igazgató nő.
- Nem kell mondanod semmit. Mindent tudok rólad- azt a szót, h mindent a kelleténél jobban megnyomta- Egy pillanat és már adom is a könyveidet és az órarendedet. Elsején, azaz holnap találkozunk- mondtam mosolyogva.
- Viszlát...- köszöntem el bizonytalanul, és egyre csak az járt a fejemben, hogy honnan tud mindent rólam ez a nő...
Haza értem, majd mindent elmeséltem Danielnak és ő is annyira meglepődött, mint én. Felvittem a cuccaim a szobámba, és elkezdtem nézegetni a könyveimet. nem kötöttek le túl sokáig, így elpakoltam holnapra a táskámat. Nem sokkal később bátyám jött be a szobámba, hogy megnézze mi a helyzet velem.
- Mi a pálya kiccsaj? Várod már a sulit?- kérdezte, majd összekócolt.
- Nagyon nincs semmi...
- Na, a semmi is valami... Szóval?
- Köszi, hogy a szavamba vágsz...
- Bocsi.
- Nem baj. Így szeretlek. Amúgy meg várom. Kíváncsi vagyok, honnan tud mindent az igazgató nő...
- Na, igen... Ez engem is érdekel.
Véletlenül ránéztem az órára, ami szerint még csak hat óra lesz. Furcsállottam, hisz az előbb már nyolc óra volt. nem létezik, hogy ennyi legyen az idő. Előhalásztam a telefonomat és azon már fél kilenc volt. Mire körül néztem Daniel már kiment a szobámból, és összeállt a kép: meg akart szívatni azzal, hogy elállította az órámat. Gyorsan visszaállítottam, és utána mentem.
- Hát Daniel ez most nem jött össze- mondtam és kinyújtottam rá a nyelvemet.
Nem válaszolt semmit csak nevetett, és utána már én is vele nevettem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentem fürödni és lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem. Daniel még aludt. Igyekeztem halkan közlekedni, nehogy felébresszem, mivel ő még nyugodtam aludhat. Csináltam magamnak müzlit, megreggeliztem, majd felkaptam a táskámat és irány a suli.
Korai voltam így nem sokan voltak már ott. Elindultam megkeresni a termet ahol az első órám. De előtte még bementem a titkárságra, itt odaadták szekrényem kulcsát. Odamentem kipakoltam a fölös cuccaimat, majd elindultam a teremhez. Már majdnem odaértem, amikor fellökött valaki, és könyveimet szétszórva a padlón fenékre huppantam. Annyira meglepődtem, hogy percekig csak pislogtam, mert nagyon elmerültem gondolataimba. Aztán oda jött hozzám egy lány. Teljesen olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy már valahol láttam, valahol már találkoztam vele, pedig nem. Hosszú hullámos haját oldalt összefogta, és gyönyörű zöld szemeivel aggódva nézett rám, és segített összeszegni a könyveimet.
- Jól vagy?-kérdezte.
- Igen. Köszönöm. csak meglepődtem. Túlságosan elmerültem a gondolataimban- mondtam kissé zavartan.
- Én Enelya vagyok. Enelya Forbs.
- Az én nevem Ashley Greene. Örülök a találkozásnak.
- Én úgyszintén- mondta mosolyogva- Akkor te leszel az új osztálytársunk- állapította meg.
- Becsengettek. Jött a tanár, beengedett minket. Nekem mondta, hogy álljak meg a tanári asztal mellett, és mutatkozzam be az osztálynak.
- Osztály vigyázz! Maradjatok csendben gyerekek! Amint látjátok új osztálytársatok érkezett!- ezután felém fordult- Szeretném, ha bemutatkoznál, és pár szót mondanál magadról.
- A nevem Ashley Greene. Itt lakom a városban a bátyámmal, igaz nem vérszerinti bátyám. Ugyan nagyon kicsi korom óra nevelőszülőkkel éltem, és nekik már volt egy fiúk, amikor odakerültem hozzájuk, de sajnos egy éve meghaltak egy balesetben, így ketten maradtunk Daniellel. Időközben vérszerinti szüleim is "előkerültek", de ők Olaszországban élnek. Ennyit rólam. Nem akarok több időt elrabolni az órából- mondtam.
Erre mindenki szinte egyszerre megszólalt, hogy csak nyugodtan meséljek, és húzzam az időt az órából, de a tanár leültetett Enelya mellé, és elkezdte az órát. A hátsó padban megláttam azt a srácot, aki nekem jött szünetben. Az első óra viszonylag hamar elrepült. Szünetben Enelya és a barátai odajöttek hozzám, és beszélgettünk. Hamar rájöttem, hogy nagyon rendesek.
- Hello Ash! Az én nevem Jeak Bennett.
- Szia, az én nevem Keyla Taylor.
- Én Edward Brown vagyok.
- Én pedig Aaron Blade. Üdv a csapatban!- mondta mosolyogva.
- Köszi-mondtam mosolyogva.
Jeak egy magas barna hajú kék szemű srác, és ő a csapat mókamestere. Nagyon hülye tud lenni néha, de amúgy egy tök rendes, jó fej srác.
Keyla egy alacsony, cuki kiscsaj. Közép hosszú fekete haját mindig összefogva hordta és barna szemeivel mindig olyan aranyosan nézett, hogy képes voltam megfeledkezni róla, hogy ő is vámpír. Aaron egy magas kék szemű szőkés barna hajú srác, aki nagyon jó fej. Nagyon örülten neki, hogy kapásból az első nap az osztály egy kisebb részével már ilyen jól kijöttem.Aztán becsengettek második órára. Pár perc múlva jött is a tanár, majd beengedett minket az osztályba. Mindenki leült a helyére.Lassan telt a nap és már alig vártam, hogy hazaérjek. Vége lett az utolsó órának is és elindultam haza. A kapuban összefutottam Enelyával és a többiekkel, és furcsa érzés fogott el. Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Megrémített.
-Sziasztok – köszöntem oda nekik, majd gyorsítottam lépteimen, de még egyszer hátra fordultam és nem hittem a szememnek. Eriszt pillantottam meg Enelyáék mögött. „Mit keres itt? Mit akar már megint? Mindegy, majd úgy is ki fog derülni.” gondoltam és tovább mentem.
Hazaértem. Daniel már várt.
- Szia, húgi!- köszönt fülig érő szájjal-, na, milyen volt a suliban?
- Szia, bátyó! Nagyon semmi, vagyis van egy két fura figura az osztályban, de amúgy normálisak. Mindenki tök jó fej volt ma velem.
- Na, ezt örömmel hallom.
- Viszont Erisz visszajött, és úgy érzem, készül valamire, csak még nem tudom, hogy mire.
- Vigyázz magadra! Ha az a csaj, csak egy ujjal is hozzád mer érni én, megölöm…
- Nyugi van Daniel. Nem lesz bajom. Felmegyek a szobámba.
- Oké- mondta, de hallottam a hangján, hogy még nem nyugodott le teljesen.
A szobámba érve lepakoltam, majd leheveredtem az ágyra, és az agyam elkezdett pörögni. Eszembe jutott, hogy Davidnek is 6 órája volt és nem várt meg, ezt követően pedig bevillant Erisz arca és gonosz mosolya, s az a gondolata, amit legutolsó találkozásunkkor hallottam: „David egyszer úgy is az enyém lesz…” és összeállt egy kép, amiről reméltem, hogy csak a képzeletem szüleménye volt. Úgy döntöttem felhívom Dave-t, hogy szóljak neki, hogy Erisz visszajött.
- Szia Dave!- köszöntem neki.
- Szia – csak ennyi válasz jött és ez fura volt.
- Erisz visszajött…
- Tudom, és?
- Mi az, hogy és? Legutóbb még meg akart öletni a vadászokkal! Ki tudja, most mire készül… - mondtam és kezdtem mérges lenni- Vagy téged jobban érdekel, az a hülye korcs?
- Sajnálom, de igen. Benne minden megvan minden, ami belőled hiányzik, és kezdek beleszeretni. Szóval vége- mondta és letette.
Teljesen összeomlottam. Térdre rogytam a szoba közepén. Daniel, amikor bejött nagyon megijedt.
- Ash! Mi történt?- kérdezte miközben felsegített a földről és leültetett az ágyra.
- David szakított velem Erisz miatt- mondtam magam elé meredve üveges tekintettel.
Éreztem, ahogy fel akar állni mellőlem. Gyorsan megfogtam a kezét és visszahúztam magam mellé.
- Kérlek, ne menj el. Ne csinálj semmit Daviddel. Maradj itt velem. Szükségem van rád.
- Nem megyek. Itt maradok veled.
- Köszönöm Daniel. Szeretlek.
- Ne köszönd. Alap. Én is szeretlek- mondta és szorosan magához ölelt.
Így ültünk még egy jó darabig, aztán Daniel kiment a szobámból én pedig elmentem zuhanyozni.
Nem tudtam aludni, akárhogy forgolódtam. Olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Felültem az ágyon. Egyedül voltam. Nem tudom mire számítottam, hogy ki lesz a szobámban, de megijedtem, rossz érzésem támadt. Bekapcsoltam a gondolatolvasó képességemet, de csend volt. A vészjelző még is bekapcsolt a fejemben, és bevillant az agyamba Daniel arca. Azonnal átrohantam a szobájába. Megnyugodva láttam, hogy nyugodtan alszik. Hogy megnyugodjak odabújtam hozzá és néztem ahogy alszik. Akkor először úgy néztem az arcára, mint bármelyik másik srác arcára. Egy kis időre figyelmen kívül hagytam, hogy a bátyám. Nagyon aranyos volt, ahogy aludt, és rettentően jóképű. Már órák óta néztem, mikor felébredt. Rám nézett gyönyörű kék szemeivel, és szívem meglódult és furcsa érzés fogott el, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
- Hát te húgi?- kérdezte két ásítás között.
- Nem tudtam aludni. Valami furcsa érzés fogott el és aztán a te arcod villant be az agyamba. Látnom kellett, hogy jól vagy-e. Aztán itt ragadtam.
- Már nincs rossz érzésed?
- Már nincs- mosolyogtam.
Majd felém fordult és felült az ágyon. Egsmás szemébe néztünk, majd a testem ismét átvette az itányítást az agyamtól és egyre közelebb hajoltam Danielhez, míg végül megcsókoltam. Ő pedig visszacsókolt, majd ledöntött az ágyba és ölelkezve csókolóztunk.
A pillanatot a telefonom ébresztője szakította félbe. Gyorsan kipattantam mellőle, átrohantam a szobámba felöltöztem, elpakoltam a táskámat, majd lementem reggelizni. Daniel is lejött.
- Nekem is csinálsz?- kérdezte közben hátulról átölelt és megpuszilta, majd meg is harapta picit a nyakam aitől teljesen kirázott a hideg.
- Persze-, mosolyogtam rá, és már elé is tettem a magamnak készített adagot, majd mielőtt akármit is szólhatott volna elkészítettem az saját adagomat is és elültem mellé.
Mielőtt elindultam volna Daniel puszit nyomott a homlokomra majd megcsókolt.
-Nagyon vigyázz Magadra!
Vigyázok, de Te is!-majd egy puszit nyomtam az ajkaira és elindultam.
Amikor beértem a suliba. A srácok már ott voltak az osztály előtt.
- Sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia!- köszöntek vissza egyszerre.
Lepakoltam a cuccomat, és megláttam Davidet Eriszel. Egy pillanat alatt elkezdett forogni velem a világ, majd iszonyatosan megfájdult a fejem, aztán minden elkezdett homályosodni, végül ott mindenki előtt összesezem. De még arra emlékeztem, hogy Aaron és a többiek odajöttek hozzám.
A szobámban ébredtem. Daniel ott ült mellettem és fogta a kezem. Az idő délután 4 körül járhatott.
- Mi .... Mi történt? Hogy kerültem haza?
- Nem tudom mi történt, az osztálytársaid hoztak haza, mert egyszer csak összeestél. Hogy érzed magad?
- Értem. Hát nem valami jól. úgy érzem a fejem mindjárt szétszakad, és fogalmam sincs, hogy mi történhetett. Csak annyira emlékszem, hogy beértem a suliba, lepakoltam a cuccaimat, és aztán megláttam David-et Erisszel, és miután elmentek elkezdett fájni a fejem, szédültem, elkezdett homályosodni minden majd "valaki lekapcsolta a lámpát".
- Szerinted lehet mindennek köze Eriszékhez?
- Nem tudom, de nincs kizárva. David sosem beszélt arról, hogy a vérfarkasoknak vannak-e különleges képességeik...- mondtam elgondolkozva.
- Egyelőre ne gondolkozz ezen. Inkább pihenj. Majd később kitalálunk valamit - mondta Daniel mosolyogva, majd ki akart menni.
- Dan, ne menj. Maradj itt velem.
-Rendben- fordult vissza mosolyogva és most vettem csak észre menniyre elbűvölő és szexi a mosolya.
- Feküdj ide mellém, had bújjak oda hozzád.
Nem szólt semmit csak elmosolyodott és lefeküdt mellém én pedig odabújtam hozzá. Annyira jól esett a közelsége, és teljesen megnyugodtam, sőt el is aludtam.
Olyan fél 5 körül Enelya jött át meglátogatni.
-Szia Ash. Hogy érzed magad?
- Szia Enelya. Köszi most már jobban vagyok, és mielőtt megkérdezed, nem tudom mi történt.
- Értem. Amúgy az a srác Erisszel a barátod volt?
- Igen, jobban mondva a volt barátom... Tegnap dobott...
- Oh... sajnálom. De fogadj el egy jó tanácsot: Felejtsd el azt a pasit. Az a szuka bárkit megszerez magának akit akar. Úgy látszik, most a te pasidat szúrta ki magának.
- Amúgy honnan ismered őt?- kérdeztem, miután leesett, hogy ismeri Eriszt.
- Ugyan úgy jártam, mint te; vagyis én rosszabbul. Vissza akartam szerezni a srácot és a csaj rendesen ellátta a bajomat...- mondta, majd felhúzta a pólóját az oldalán, s testén 4 óriási seb hegei látszottak.
- Te jó ég!
- Ez van.- vont vállat Enelya.
- Akkor tudod, hogy mi ő...- sóhajtottam.
- Igen tudom, és azt is, hogy Te mi vagy.
- Honnan?- kérdeztem vissza elképedten.
- Ash én sem vagyok ember. Sárkány vagyok, és mi sárkányok megérezzük, hogy ki micsoda.
- Értem.- hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
- Örülök, hogy jobban vagy, de nekem most mennem kell. Majd valamikor még meglátogatlak.- mondta osztálytársnőm, miután az órára nézett.
- Rendben, és köszi, hogy eljöttél.
- Nincs mit. Szia
- Szia.
- Mi történt vele?- kérdezte Daniel és anya egyszerre.
- Kapott egy gyengítő, egy bénító átkot, és most alszik, úgyhogy fel is viszem a szobájába- mondta David megnyugtatva ezzel mindenkit, hogy nem haltam meg.
- Rendben- válaszolta mindenki egyszerre.
Anyáék nevelőszüleim szobájában aludtak, Georg pedig a kanapén. Mondta neki Daniel, hogy nyugodtan aludjon az ő szobájában, de ragaszkodott a kanapéhoz.
Caun másnap reggel hatástalanította az átkot, aztán elindult haza.
- Akkor én most megyek. Vigyázz magadra Ashley, és srácok ti is vigyázzatok rá. Sziasztok.
- Vigyázz te is magadra, és gyere el, ha kedved tartja. Szívesen látunk. Szia.
- Rendben.
- Vigyázni fogunk rá – mondták egyszerre a srácok- Szia.
Caun után nem sokkal David is elment, de mondta, hogy majd visszajön később. Anyáék is haza mentek, így hárman maradtunk a lakásban. Georg bement a szobájába. Daniel pedig jött velem az én szobámba. Láttam rajta, hogy még mindig nagyon aggódik. Épp mondani akartam, hogy nyugodjon meg, amikor hirtelen megfogta a kezeimet, magához húzott és szorosan megölelt.
- Annyira aggódtam érted…- mondta bele a hajamba, és hangja úgy csengett, mintha sírna.
- Sajnálom, hogy aggódnod, illetve aggódnotok kellett miattam...
- Nem a te hibád. Én nem vigyáztam rád… az én hibám…- mondta, most már sírva.
- Daniel, figyelj ide. Nyugodj meg, nem a te hibád. Hallod? Te nem tehetsz semmiről. Ennek így kellett lennie és különben is nem lett semmi bajom.
- De lehetett volna…
- De nem lett. Nem azzal kell törődni, hogy mi lett volna, vagy mi lehetett volna, hanem azzal, hogy mi van most. A múlt elmúlt. Ez van, nem lehet megváltoztatni és nem is kell!- mondtam és Daniel végre belátta, hogy igazam van.
Újra megöleltem, aztán Daniel egyszer csak eltolt magától, kezét az arcomra tette és ajkai egyre gyorsabban közelítettek enyéimhez, míg végül megcsókolt. Nem tiltakoztam, két okból. Az egyik az, hogy nagyon jól csókolt, a másik pedig az, hogy valami furcsa érzelmet ébresztett fel bennem ez a csók. Azt nem mertem volna állítani, hogy szerelmet, mert azt még nem, de hirtelen az az értésem támadt, hogy sokkal több számomra, mint egy báty, és a David iránt érzett szerelmem teljes mértékben elhalványult emellett az érzés mellett, és ez egy kicsit összezavart. Finoman eltoltam magamtól Danielt, aki akkor kapcsolt, hogy mit is tett.
- Ne haragudj Ash… nem is tudom mi ütött belém…- kezdett el mentegetőzni, de mutató ujjamat ajkaira téve belé fojtottam a szót.
- Semmi baj Daniel. Meg kell, mondjam élveztem…- mondtam kissé zavarban…- sokkal jobban csókolsz, mint David. Egy pár hete úgy éreztem, amikor megcsókolt, hogy kellemetlenséget okoz neki, hogy ő igazából nem is akar megcsókolni, csak nem meri ezt megmondani… meg úgy érzem, egyre jobban eltávolodok tőle, viszont hozzád egyre közelebb kerülök.
Hirtelen erre nem tudott mit reagálni. Csak állt és nézett rám kölyökkutya szemekkel. Ez volt a gyengém, ezzel mindig mindent elért, és én is tőle tanultam.
- Mit szeretnél Daniel?- kérdeztem gyanakodva.
- Ezt most komolyan mondtad?
- Igen… miért gondolod, hogy nem?
- Nem tudom…. Azt hittem, hogy neked már csak bátyó maradok. És most tökre örülök annak, amit mondtál- mondta fülig érő vigyorral az arcán.
Nem mondtam semmit csak mosolyogtam, , majd megöleltem. Nem tudtam miért, testem át vette az irányítást, de nem bántam. Jól esett a közelsége, sőt vágytam rá. Érezni akartam újra az illatát.
A pillanatot Georg szakította félbe.
- Ne haragudj Ashley, hogy pont most zavarlak, de beszélhetnénk?
- Persze Georg. Miről lenne szó?
- Arról, hogy szeretnék elmenni. Szeretnék körülnézni a világban, megismerni másokat, és találni egy lányt, aki szeret....- itt szünetet tartott-, de ha szükséged van rám, akkor maradok.
- Menj csak nyugodtan Georg, ha menni szeretnél, majd én átveszem a helyedet-válaszolt helyettem Daniel, de megerősítés képpen rám nézett, én pedig csak bólintottam.
- Köszönöm szépen. megyek is összepakolni. és ha nem gond, holnap már el is megyek. Köszönök mindent- mondta mosolyogva.
- Én is köszönök mindent.
Georg korán elment, mi még Daniellal aludtunk, így nem ébresztett fel, hanem hagyott egy levelet.
"Köszönök mindent, amit értem, tettetek! Még aludtatok, amikor elmentem így nem akartalak felébreszteni benneteket. Vigyázzatok magatokra! Üdv Georg"
Teltek- múltak a napok és nem történt semmi. Kezdett unalmas lenni így minden.
Már lassan egy hónap eltelt események nélkül, ezért úgy döntöttem visszatérek az iskolapadba. Pont jól jött, ki, mert szeptember felé jártunk. Be is mentem az igazgatónőhöz, és ott egy váratlan meglepetés fogadott. Ugyan is amint beléptem az irodájába (egyedül volt benn) így fogadott.
- Szervusz Ahley! Már vártalak!- mondta mosolyogva, és mosolyától kirázott a hideg.
- Jó napot Igazgató nő.
- Nem kell mondanod semmit. Mindent tudok rólad- azt a szót, h mindent a kelleténél jobban megnyomta- Egy pillanat és már adom is a könyveidet és az órarendedet. Elsején, azaz holnap találkozunk- mondtam mosolyogva.
- Viszlát...- köszöntem el bizonytalanul, és egyre csak az járt a fejemben, hogy honnan tud mindent rólam ez a nő...
Haza értem, majd mindent elmeséltem Danielnak és ő is annyira meglepődött, mint én. Felvittem a cuccaim a szobámba, és elkezdtem nézegetni a könyveimet. nem kötöttek le túl sokáig, így elpakoltam holnapra a táskámat. Nem sokkal később bátyám jött be a szobámba, hogy megnézze mi a helyzet velem.
- Mi a pálya kiccsaj? Várod már a sulit?- kérdezte, majd összekócolt.
- Nagyon nincs semmi...
- Na, a semmi is valami... Szóval?
- Köszi, hogy a szavamba vágsz...
- Bocsi.
- Nem baj. Így szeretlek. Amúgy meg várom. Kíváncsi vagyok, honnan tud mindent az igazgató nő...
- Na, igen... Ez engem is érdekel.
Véletlenül ránéztem az órára, ami szerint még csak hat óra lesz. Furcsállottam, hisz az előbb már nyolc óra volt. nem létezik, hogy ennyi legyen az idő. Előhalásztam a telefonomat és azon már fél kilenc volt. Mire körül néztem Daniel már kiment a szobámból, és összeállt a kép: meg akart szívatni azzal, hogy elállította az órámat. Gyorsan visszaállítottam, és utána mentem.
- Hát Daniel ez most nem jött össze- mondtam és kinyújtottam rá a nyelvemet.
Nem válaszolt semmit csak nevetett, és utána már én is vele nevettem. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentem fürödni és lefeküdtem aludni. Reggel korán keltem. Daniel még aludt. Igyekeztem halkan közlekedni, nehogy felébresszem, mivel ő még nyugodtam aludhat. Csináltam magamnak müzlit, megreggeliztem, majd felkaptam a táskámat és irány a suli.
Korai voltam így nem sokan voltak már ott. Elindultam megkeresni a termet ahol az első órám. De előtte még bementem a titkárságra, itt odaadták szekrényem kulcsát. Odamentem kipakoltam a fölös cuccaimat, majd elindultam a teremhez. Már majdnem odaértem, amikor fellökött valaki, és könyveimet szétszórva a padlón fenékre huppantam. Annyira meglepődtem, hogy percekig csak pislogtam, mert nagyon elmerültem gondolataimba. Aztán oda jött hozzám egy lány. Teljesen olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy már valahol láttam, valahol már találkoztam vele, pedig nem. Hosszú hullámos haját oldalt összefogta, és gyönyörű zöld szemeivel aggódva nézett rám, és segített összeszegni a könyveimet.
- Jól vagy?-kérdezte.
- Igen. Köszönöm. csak meglepődtem. Túlságosan elmerültem a gondolataimban- mondtam kissé zavartan.
- Én Enelya vagyok. Enelya Forbs.
- Az én nevem Ashley Greene. Örülök a találkozásnak.
- Én úgyszintén- mondta mosolyogva- Akkor te leszel az új osztálytársunk- állapította meg.
- Becsengettek. Jött a tanár, beengedett minket. Nekem mondta, hogy álljak meg a tanári asztal mellett, és mutatkozzam be az osztálynak.
- Osztály vigyázz! Maradjatok csendben gyerekek! Amint látjátok új osztálytársatok érkezett!- ezután felém fordult- Szeretném, ha bemutatkoznál, és pár szót mondanál magadról.
- A nevem Ashley Greene. Itt lakom a városban a bátyámmal, igaz nem vérszerinti bátyám. Ugyan nagyon kicsi korom óra nevelőszülőkkel éltem, és nekik már volt egy fiúk, amikor odakerültem hozzájuk, de sajnos egy éve meghaltak egy balesetben, így ketten maradtunk Daniellel. Időközben vérszerinti szüleim is "előkerültek", de ők Olaszországban élnek. Ennyit rólam. Nem akarok több időt elrabolni az órából- mondtam.
Erre mindenki szinte egyszerre megszólalt, hogy csak nyugodtan meséljek, és húzzam az időt az órából, de a tanár leültetett Enelya mellé, és elkezdte az órát. A hátsó padban megláttam azt a srácot, aki nekem jött szünetben. Az első óra viszonylag hamar elrepült. Szünetben Enelya és a barátai odajöttek hozzám, és beszélgettünk. Hamar rájöttem, hogy nagyon rendesek.
- Hello Ash! Az én nevem Jeak Bennett.
- Szia, az én nevem Keyla Taylor.
- Én Edward Brown vagyok.
- Én pedig Aaron Blade. Üdv a csapatban!- mondta mosolyogva.
- Köszi-mondtam mosolyogva.
Jeak egy magas barna hajú kék szemű srác, és ő a csapat mókamestere. Nagyon hülye tud lenni néha, de amúgy egy tök rendes, jó fej srác.
Keyla egy alacsony, cuki kiscsaj. Közép hosszú fekete haját mindig összefogva hordta és barna szemeivel mindig olyan aranyosan nézett, hogy képes voltam megfeledkezni róla, hogy ő is vámpír. Aaron egy magas kék szemű szőkés barna hajú srác, aki nagyon jó fej. Nagyon örülten neki, hogy kapásból az első nap az osztály egy kisebb részével már ilyen jól kijöttem.Aztán becsengettek második órára. Pár perc múlva jött is a tanár, majd beengedett minket az osztályba. Mindenki leült a helyére.Lassan telt a nap és már alig vártam, hogy hazaérjek. Vége lett az utolsó órának is és elindultam haza. A kapuban összefutottam Enelyával és a többiekkel, és furcsa érzés fogott el. Egyszerűen nem tudtam hova tenni. Megrémített.
-Sziasztok – köszöntem oda nekik, majd gyorsítottam lépteimen, de még egyszer hátra fordultam és nem hittem a szememnek. Eriszt pillantottam meg Enelyáék mögött. „Mit keres itt? Mit akar már megint? Mindegy, majd úgy is ki fog derülni.” gondoltam és tovább mentem.
Hazaértem. Daniel már várt.
- Szia, húgi!- köszönt fülig érő szájjal-, na, milyen volt a suliban?
- Szia, bátyó! Nagyon semmi, vagyis van egy két fura figura az osztályban, de amúgy normálisak. Mindenki tök jó fej volt ma velem.
- Na, ezt örömmel hallom.
- Viszont Erisz visszajött, és úgy érzem, készül valamire, csak még nem tudom, hogy mire.
- Vigyázz magadra! Ha az a csaj, csak egy ujjal is hozzád mer érni én, megölöm…
- Nyugi van Daniel. Nem lesz bajom. Felmegyek a szobámba.
- Oké- mondta, de hallottam a hangján, hogy még nem nyugodott le teljesen.
A szobámba érve lepakoltam, majd leheveredtem az ágyra, és az agyam elkezdett pörögni. Eszembe jutott, hogy Davidnek is 6 órája volt és nem várt meg, ezt követően pedig bevillant Erisz arca és gonosz mosolya, s az a gondolata, amit legutolsó találkozásunkkor hallottam: „David egyszer úgy is az enyém lesz…” és összeállt egy kép, amiről reméltem, hogy csak a képzeletem szüleménye volt. Úgy döntöttem felhívom Dave-t, hogy szóljak neki, hogy Erisz visszajött.
- Szia Dave!- köszöntem neki.
- Szia – csak ennyi válasz jött és ez fura volt.
- Erisz visszajött…
- Tudom, és?
- Mi az, hogy és? Legutóbb még meg akart öletni a vadászokkal! Ki tudja, most mire készül… - mondtam és kezdtem mérges lenni- Vagy téged jobban érdekel, az a hülye korcs?
- Sajnálom, de igen. Benne minden megvan minden, ami belőled hiányzik, és kezdek beleszeretni. Szóval vége- mondta és letette.
Teljesen összeomlottam. Térdre rogytam a szoba közepén. Daniel, amikor bejött nagyon megijedt.
- Ash! Mi történt?- kérdezte miközben felsegített a földről és leültetett az ágyra.
- David szakított velem Erisz miatt- mondtam magam elé meredve üveges tekintettel.
Éreztem, ahogy fel akar állni mellőlem. Gyorsan megfogtam a kezét és visszahúztam magam mellé.
- Kérlek, ne menj el. Ne csinálj semmit Daviddel. Maradj itt velem. Szükségem van rád.
- Nem megyek. Itt maradok veled.
- Köszönöm Daniel. Szeretlek.
- Ne köszönd. Alap. Én is szeretlek- mondta és szorosan magához ölelt.
Így ültünk még egy jó darabig, aztán Daniel kiment a szobámból én pedig elmentem zuhanyozni.
Nem tudtam aludni, akárhogy forgolódtam. Olyan érzésem volt, mintha figyelne valaki. Felültem az ágyon. Egyedül voltam. Nem tudom mire számítottam, hogy ki lesz a szobámban, de megijedtem, rossz érzésem támadt. Bekapcsoltam a gondolatolvasó képességemet, de csend volt. A vészjelző még is bekapcsolt a fejemben, és bevillant az agyamba Daniel arca. Azonnal átrohantam a szobájába. Megnyugodva láttam, hogy nyugodtan alszik. Hogy megnyugodjak odabújtam hozzá és néztem ahogy alszik. Akkor először úgy néztem az arcára, mint bármelyik másik srác arcára. Egy kis időre figyelmen kívül hagytam, hogy a bátyám. Nagyon aranyos volt, ahogy aludt, és rettentően jóképű. Már órák óta néztem, mikor felébredt. Rám nézett gyönyörű kék szemeivel, és szívem meglódult és furcsa érzés fogott el, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
- Hát te húgi?- kérdezte két ásítás között.
- Nem tudtam aludni. Valami furcsa érzés fogott el és aztán a te arcod villant be az agyamba. Látnom kellett, hogy jól vagy-e. Aztán itt ragadtam.
- Már nincs rossz érzésed?
- Már nincs- mosolyogtam.
Majd felém fordult és felült az ágyon. Egsmás szemébe néztünk, majd a testem ismét átvette az itányítást az agyamtól és egyre közelebb hajoltam Danielhez, míg végül megcsókoltam. Ő pedig visszacsókolt, majd ledöntött az ágyba és ölelkezve csókolóztunk.
A pillanatot a telefonom ébresztője szakította félbe. Gyorsan kipattantam mellőle, átrohantam a szobámba felöltöztem, elpakoltam a táskámat, majd lementem reggelizni. Daniel is lejött.
- Nekem is csinálsz?- kérdezte közben hátulról átölelt és megpuszilta, majd meg is harapta picit a nyakam aitől teljesen kirázott a hideg.
- Persze-, mosolyogtam rá, és már elé is tettem a magamnak készített adagot, majd mielőtt akármit is szólhatott volna elkészítettem az saját adagomat is és elültem mellé.
Mielőtt elindultam volna Daniel puszit nyomott a homlokomra majd megcsókolt.
-Nagyon vigyázz Magadra!
Vigyázok, de Te is!-majd egy puszit nyomtam az ajkaira és elindultam.
Amikor beértem a suliba. A srácok már ott voltak az osztály előtt.
- Sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia!- köszöntek vissza egyszerre.
Lepakoltam a cuccomat, és megláttam Davidet Eriszel. Egy pillanat alatt elkezdett forogni velem a világ, majd iszonyatosan megfájdult a fejem, aztán minden elkezdett homályosodni, végül ott mindenki előtt összesezem. De még arra emlékeztem, hogy Aaron és a többiek odajöttek hozzám.
*
*
*
- Mi .... Mi történt? Hogy kerültem haza?
- Nem tudom mi történt, az osztálytársaid hoztak haza, mert egyszer csak összeestél. Hogy érzed magad?
- Értem. Hát nem valami jól. úgy érzem a fejem mindjárt szétszakad, és fogalmam sincs, hogy mi történhetett. Csak annyira emlékszem, hogy beértem a suliba, lepakoltam a cuccaimat, és aztán megláttam David-et Erisszel, és miután elmentek elkezdett fájni a fejem, szédültem, elkezdett homályosodni minden majd "valaki lekapcsolta a lámpát".
- Szerinted lehet mindennek köze Eriszékhez?
- Nem tudom, de nincs kizárva. David sosem beszélt arról, hogy a vérfarkasoknak vannak-e különleges képességeik...- mondtam elgondolkozva.
- Egyelőre ne gondolkozz ezen. Inkább pihenj. Majd később kitalálunk valamit - mondta Daniel mosolyogva, majd ki akart menni.
- Dan, ne menj. Maradj itt velem.
-Rendben- fordult vissza mosolyogva és most vettem csak észre menniyre elbűvölő és szexi a mosolya.
- Feküdj ide mellém, had bújjak oda hozzád.
Nem szólt semmit csak elmosolyodott és lefeküdt mellém én pedig odabújtam hozzá. Annyira jól esett a közelsége, és teljesen megnyugodtam, sőt el is aludtam.
Olyan fél 5 körül Enelya jött át meglátogatni.
-Szia Ash. Hogy érzed magad?
- Szia Enelya. Köszi most már jobban vagyok, és mielőtt megkérdezed, nem tudom mi történt.
- Értem. Amúgy az a srác Erisszel a barátod volt?
- Igen, jobban mondva a volt barátom... Tegnap dobott...
- Oh... sajnálom. De fogadj el egy jó tanácsot: Felejtsd el azt a pasit. Az a szuka bárkit megszerez magának akit akar. Úgy látszik, most a te pasidat szúrta ki magának.
- Amúgy honnan ismered őt?- kérdeztem, miután leesett, hogy ismeri Eriszt.
- Ugyan úgy jártam, mint te; vagyis én rosszabbul. Vissza akartam szerezni a srácot és a csaj rendesen ellátta a bajomat...- mondta, majd felhúzta a pólóját az oldalán, s testén 4 óriási seb hegei látszottak.
- Te jó ég!
- Ez van.- vont vállat Enelya.
- Akkor tudod, hogy mi ő...- sóhajtottam.
- Igen tudom, és azt is, hogy Te mi vagy.
- Honnan?- kérdeztem vissza elképedten.
- Ash én sem vagyok ember. Sárkány vagyok, és mi sárkányok megérezzük, hogy ki micsoda.
- Értem.- hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni.
- Örülök, hogy jobban vagy, de nekem most mennem kell. Majd valamikor még meglátogatlak.- mondta osztálytársnőm, miután az órára nézett.
- Rendben, és köszi, hogy eljöttél.
- Nincs mit. Szia
- Szia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése