1. fejezet

A nevem Ashley Greene. Nevelőszüleimmel, és vérszerinti fiúkkal, Daniellel élek New Yorkban. Daniel, egy nagyon rendes, jópofa srác és imádom. Nagyon szeretjük egymást.

 Pár hónapos korom óta ők neveltek. Mivel igazi szüleim már maghaltak, édesanyám belehalt a szülésbe, apám pedig nem volt képes feldolgozni a halálát és engem is képtelen volt tovább nevelni, mert anyura emlékeztettem. Elég hihetetlenül hangzik. Igaz? Pedig sajnos így volt. Ezért hozott el ide.

 Az általános iskolához nem sok kellemes emlékem fűződik. 3. osztályos korom után egyre jobban bezárkóztam. Jó kislány voltam és emellett még jól is tanultam így hamar kiközösítettek és a kedvelt célpontja lettem a piszkálódásoknak, csúfolódásoknak. Akkoriban tudtam meg, hogy édesapám is meghalt. Nagyon nem érintett meg a halálhíre, hisz nem ismertem. Így nagyon nem foglalkoztam vele. Az sokkal jobban bántott, amit az osztálytársaim vágtak a fejemhez. Had említsek meg pár példát: „Téged nem is szeretnek a nevelőszüleid! Csak púp vagy a nyakukon!” Vagy „Én a helyedben már eltettem volna magam láb alól, hisz te is jól tudod, hogy csak púp vagy a nevelőszüleid nyakán!” Ezek után tényleg elment a kedvem mindentől, és teljesen bezárkóztam, nem beszéltem senkivel. Számomra az iskola falai között csak a tanár létezett, meg én. Senki más.  Egészen 7.-es koromig ilyen voltam, azután sikerült egy kicsit felengednem. Bár nem voltak barátaim, mégse bántam, jobban szerettem egyedül lenni. Meg azok után nem is akartam azokkal a gyerekekkel barátkozni. A ballagásom után elköltöztünk Briefs-be.

Ahogy megérkeztünk anya beíratott a helyi középiskolába. Nehezen barátkozok, így sokáig nem voltak barátaim ott sem. A padtársam egy nagyon jóképű srác volt. Sokban különbözött a többi fiútól. Sokkal csendesebb, visszahúzódóbb és zárkózottabb volt. Hm, nem is ezek a megfelelő szavak. Inkább titokzatos. Ez az, ez a megfelelő szó rá.
Hetekig csak ültünk egymás mellett némán, és a tanárt figyeltük. Aztán egyik nap David úgy döntött megpróbál beszélgetni velem. Reggel odajött hozzám. De nekem egyáltalán nem volt kedvem, mert nagyon rosszul indult a napom. Úgy döntöttem végighallgatom, és ha csak cseverészni szeretne, megmondom neki, hogy majd később cseverészünk, mert most nem vagyok valami jó hangulatomban.

- Szia Ashley!- üdvözölt mosolyogva s kivillantak hófehér fogai. Teljesen elbűvölt a mosolyával, de rosszkedvemet nem sikerült elűznie.

-  Szia, David!- köszöntem neki, és próbáltam visszamosolyogni rá.

-  Olyan régóta ülünk egymás mellett, és egyáltalán nem ismerjük egymást. Még sose beszélgettünk.

-  Ez igaz.

-  Úgy vettem észre, hogy te eléggé zárkózott vagy, és nehezen kötsz barátságot. Ne haragudj, de kíváncsivá tett, mi lehet ennek az oka. Ha nem akarsz róla beszélni nem kell. Megértelek. Amúgy ha bármiben segítségre van szükséged, bártan keress fel. Szívesen segítek- a mondat végén ismét felvillantotta szexi mosolyát.

-  Jó megfigyelő vagy, ugyanis tényleg ilyen vagyok. Majd máskor mesélek magamról. Egyrészt nem szívesen beszélek róla, másrészt nagyon rossz kedvem van.

-  Semmi baj. Megértelek. A hétvégén eljössz velem vacsorázni?

-  A hétvége még messze van. Majd még beszélünk róla.

-  Oké – mosolyodott el ismét.

Gondolom igennek vette. Úgy döntöttem had vegye annak, mert valószínű, hogy elmegyek vele. Nekem se árt egy kis ismerkedés, és kikapcsolódás. Főleg egy ilyen iszonyat helyes pasival.

Némán ballagtunk biológia órára. Egész délelőtt nem sokszor szólt hozzám, ennek örültem, mert rosszkedvem nem akart elmúlni. Annak ellenére, hogy nem beszélgettünk, minden szünetben ott jött mellettem. Eleinte idegesített, de végül már nem zavart, főleg miután kiszúrtam, hogy a többi csaj milyen féltékenyen bámul rám. Ebédkor semmit sem ettem, így utolsó órán, tesin, rosszul lettem és elájultam, persze David elkapott, mivel még akkor is körülöttem császkált. Levittek a gyengélkedőre. Már kezdtem magamhoz térni, és halottam, hogy David felhívta a szüleit. Hát hallgatóztam egy kicsit.

- Szia, anya! Csak azért hívtalak, mert szólni akartam, hogy ma később megyek haza - pár perc szünet - Mert Ashley elájult tesin, és aggódom érte. Meg szeretném várni, amíg magához tér. –ismét szünet - Nem tudom. Az tény, hogy észbontóan gyönyörű, de még nem igazán beszélgettünk- erre éreztem, hogy elkezd pirulni az arcom- Akkor, maradok még. –szünet. Kizárásos alapon igen volt a válasz- Szeretlek anya! Puszi! Szia!- azzal letette.

Próbáltam úgy tenni, mintha csak most ébredeznék, de a hallottak után nehéz volt, mert nekem is nagyon tetszett a srác. Amikor kinyitottam a szememet, láttam, hogy a szeme csillog örömében, hogy már jobban vagyok.

- Ashley! Végre magadhoz tértél! A szívbajt hoztad mindenkire!- mondta tettetett morcossággal. De szemei elárulták, hogy mennyire megnyugodott, hogy magamhoz tértem.

-  Ho… hol vagyok?

-  A gyengélkedőn vagy, idehoztalak. Elájultál tesin, mert nem voltál hajlandó enni egész nap egy falatot sem, pedig mondtam, hogy enned kéne valamit!- a mondat végét dorgálásnak szánta.

- Sajnálom, de ha egyszer egy falat se ment le a torkomon… - válaszoltam védekezés képpen – Amúgy meddig kell még itt lennem?

- Nem tudom, de mindjárt jövök, szólok egy nővérnek- mondta és kiszaladt.

Pár perc múlva már vissza is jött egy nővérrel, aki megvizsgált, majd kiment, hogy beszéljen az orvossal, mivel már sokkal jobb színben voltam és jobban is éreztem magamat, hazaengedtek, és mondták, hogy amint haza érek egyek meg egy joghurtot, hogy legyen valami a gyomromban, utána meg egyek meg valamilyen gyümölcsöt és holnap reggel el ne merjek indulni reggelizés nélkül.

 David nagyon aranyos volt, felhívta az anyukáját és hazavittek. Anyuék nagyon meglepődtek, mert nekik elfelejtettek szólni.

Amint hazaértünk megettem egy joghurtot. Majd mondtam anyának, hogy később hozzon fel a szobámba valamilyen gyümölcsöt, meg megkérdeztem Davidtől, hogy kér e valamit.  Majd lefeküdtem pihenni. Új barátom sokáig ott volt velem, és beszélgettünk. Másnap reggel eljött értem, de sokkal korábban, mint ahogy indulnunk kellett volna. Meg is lepett hirtelen betoppanása.

- Csókolom!- köszönt illedelmesen szüleimnek – Szia Ashley!- majd nekem is miután lementem megnézni, hogy ki jött.

- Szia David!- köszöntek először szüleim majd eltűntek a nappaliban.

- Szia David… - köszöntem neki én is- hát téged mi szél hozott?- kérdeztem meglepetten.

- Csak látni akartam, hogy be tartod – e az orvosok utasítását- mondta és közben úgy bámult, mintha soha sem látott volna pizsamában… Á te jó ég még pizsamában vagyok, és ráadásul egy elég átlátszó darab. Fülig pirultam és mondtam, hogy egy perc és jövök.

Gyorsan beszaladtam a szobámba és felkaptam magamra a még este előkészített ruhát, ami egy farmerből, egy mélyen dekoltált hosszú ujjú pulcsiból és egy fekete kardigánból állt. A kardigán cipzárját csak éppen hogy valamennyire felhúztam, így jól látható volt alatta a kék hosszú ujjú pulcsi. Miután felöltöztem lementem David még mindig ott ácsorgott.

- Miért ácsorogsz még mindig? Gyere, ülj le- mondtam mosolyogva és rámutattam az egyik székre.

David egy szó nélkül leült a székre, és onnan figyelte, ahogy reggelit készítettem magamnak.

- Neked is csináljak müzlit?

- Nem kérek köszönöm- mondta, de ekkor egy hatalmasat kordult a gyomra.

- Szóval akkor mégis kérsz – mondtam és rámosolyogtam és már tettem is elé a magamnak szánt müzli adagot.

- Azt nem magadnak készítetted?

- De. Csak te sokkal éhesebbnek tűnsz, meg nem akarom, hogy várnod kelljen. Nyugodtan láss neki. Jó étvágyat - mondtam ismét mosolyogva – Nyugodtan szólj ha kérsz még valamit.

Ezek után egy szó nélkül nekilátott az evésnek. Nem sokkal később én is csatlakoztam hozzá és csendben megreggeliztünk. Majd felkaptam a táskámat és elindultunk a suliba.

Ezek után már mindig együtt lógtunk. Rengeteget beszélgettünk. Egyre jobban megismertük egymást, és egymásba szerettünk.

 Úgy terveztük a hétvégén elmegyünk moziba és megnézzük a Twiligt-tot. Nagyon jó kis filmnek ígérkezett.

David értem jött, így túlestem, azon, hogy bemutassam anyuéknak, hogy ő a fiúm. Anya nagyon örült, hogy így enygmásra találtunk David-del.

 Mindkettőnknek nagyon tetszett a film, és elámított Edward és Bella szerelme.

- Nagyon jó volt ez a film! Érdemes volt megnézni!- mondta David miközben hazafelé sétáltunk.

- Szerintem is! Kicsit olyan Rómeó és Júlia beütése van, de csak annyiban hasonlít rá, hogy Bella olyanba szeret bele, akibe nem kéne, és ez Edwardra is vonatkozik. Tiltott, de mégis boldog és erős szerelem.

- Pontosan.

 Útközben egy parkba értünk. Ott leültünk egy padra és tovább beszélgettünk, tovább elemezgettük Edward és Bella szerelmét. Amikor épp egyikőnk sem beszélt arra gondoltam, hogy már lassan egy hónapja mászkálunk sülve, főve együtt és még egyikőnk se mondta ki azt a "bizonyos" szót. Úgy döntöttem, hogy most kimondom. David is ezen gondolkodhatott, mert egyszerre néztünk fel, és egyszerre mondtuk ki.

-  Szeretlek!- mondtuk egyszerre, és mind a ketten elpirultunk, persze David éppen hogy csak egy picit, alig észrevehetően, én pedig szinte világítottam…

- Így is csak mi tudunk időzíteni. –kuncogott.

- Igen. - Válaszoltam még mindig vörösen.

- Aranyos vagy amikor elpirulsz - jelentette ki és felvillantva szexi mosolyát, mire teljsesn elolvadtam, és még jobban elpirultam.

Egyszer csak azt veszem észre, hogy David keze megemelte a fejemet, mivel egy ideje a cipőmet tanulmányoztam, a pillantásunk találkozott, és ajka egyre gyorsabban közelített az enyémhez, míg végül megcsókolt.

-  Amúgy mondtam már, hogy elbűvölő a mosolyod?

-  Még nem. És én azt mondtam már, hogy teljesen elolvadok a te mosolyodtól?

-  Még nem- és újra felvillantotta az imádott mosolyt- Ettől?- kérdezte.

-  Ettől bizony- mondtam és nem bírtam ki, muszáj volt újra megcsókolnom.

Nagyon jól szórakoztunk, így nem vettük észre, hogy milyen későre jár, a csók után az órámra pillantottam és elképedve láttam, hogy már este fél tizenkettő van. David hazavitt, és megbeszéltük, hogy holnap rajta a sor, ő mutat be a szüleinek, és náluk leszünk.