9. fejezet

Éjszaka nem tudtam kikapcsolni az agyamat. Folyton Jane és Alec járt a fejemben. Nem tudtam szabadulni Jane fájdalomtól telt tekintetétől és gondolataitól.  Felkeltem és kimentem az erdőbe futni. Levezetni a felgyülemlett érzelmeket. Nem figyeltem másra, csak kétségbe esetten próbáltam szabadulni a ma történtek emlékétől, így későn vettem észre, hogy egy vérfarkas van a nyomomban. Nem David volt, az ő szagát felismertem volna. Egy idegen. A gondolatai elég okot adtak rá, hogy menekülőre fogjam. Nem sikerült leráznom, szorosan jött mögöttem.  Nem volt kedvem harcolni, így inkább futottam. Hátha megunja a futást. Már lassan egy órája menekültem, mikor szemből megéreztem David szagát. Pár perccel később a gondolatait is meghallottam. Én jártam a fejében. Még nem vett észre, mert felőle fújt a szél. Nem sokkal később üldözőm is megérezte a szagát. Örült neki, mert azt hitte, hogy csapdába estem, arra véletlenül sem gondolt, hogy ő van szorult helyzetben. Körülbelül 15-10 km-re lehettünk Davidtól, amikor végre észrevett minket. Elindult felénk, üldözőm megörült, még mindig abban a tudatban, hogy neki érkezik segítség. Nem sokkal később David odaért és rámorgott a vérfarkascsajra, aki üldözött, az pedig meglepődött, de nagyon. Gondolatai hallatán muszáj volt nevetnem: „micsoda? A vérfarkas srác védi azt a vámpírt? De miért? Biztos csak át akarja vágni és mindjárt kinyírja. Most meg min nevet az a hülye liba?”

- Csak az elméleteiden… Nagyon szórakoztatóak.  Még hogy David bántson, engem a legrosszabb rémálmomban sem fordulna elő. Úgy hogy véged van kisanyám- röhögcséltem tovább.

- Azonnal mássz ki a fejemből! - fenyegetőzött a csaj.

- Mert ha nem mi lesz?- ingereltem.

„ Most szócsatáztok vagy elintézzük a csitrit?” Hallottam meg David gondolatait.

- Várj még egy kicsit. –válaszoltam- Lenne hozzád idegen pár kérdésem.

- A nevem Erisz, ne szólíts idegennek.

-Rendben, Erisz mit keresel ezen a területen? Akarom mondani miért ezen a területen, vadászol?

- Egyszerű a válasz, mert erre jártam, és nem éreztem másik falka szagát csak egy farkasét. Így arra a következtetésre jutottam, hogy nincs gazdája a területnek.

- Értem. Most már tudod, hogy van, úgyhogy elhúzhatod, a csíkot- üzeni a mellettem álló farkas.

- Mondd meg neki, hogy elmegyek. – mondta, de a gondolatai nem ezt mondták.

- Figyelj, nekem ne próbálj meg hazudni, mert nagyon hamar rájövök. Még ki se mondod, de én már tudom, hogy hazudni fogsz.

-Jól van, na, elmegyek- mondta, ezúttal nem hazudott, vagyis ezt is gondolta.

- Figyelmeztetlek, tudni fogom, ha meggondolod magad és mégis visszajössz.

Nem válaszolt csak elment. David visszaváltotta emberi alakját, majd megcsókolt és haza kísért. Út közben beszélgettünk, megkérdezte, miért voltam az erdőben, elmondtam neki.

- És mit akartak az igazi szüleid?

- Gondolom azt, hogy szakítsak veled és, hogy menjek el velük. De én megmondtam nekik, hogy mit gondolok róluk és elküldtem őket.

- Értem. És mit fogsz csinálni, ha megint visszajönnek?

- Talán meghallgatom, hogy mit akarnak, és ha valami olyasmit, ami nem tetszik, akkor megint elküldöm őket.

-  Aha. Jól van. Ne haragudj, de most megyek. Anya már biztos aggódik, hogy hol maradok ilyen sokáig. Holnap látlak. Szia- megcsókolt és elment.

- Hát ezt meg mi lelte? Na, mind egy, majd holnap úgy is kiszedem belőle- gondolkodtam még hangosan, majd bementem.

Egész végig azon gondolkoztam, hogy David mért viselkedett olyan furcsán, meg, hogy miért gondolkozott olyan sokat azon a libán, Eriszen, vagy mi volt a neve. Nagyon gyanús volt nekem, úgyhogy újból útnak indultam és igyekeztem olyan távol maradni, hogy nem érezzék meg a szagom, és olyan közel kerülni, hogy halljam a gondolataikat, hogyha kint vannak az erdőben. Kint voltak, és sikerült úgy elhelyezkednem, hogy halljam a gondolataikat. Teljesen ledöbbentett az, amit hallottam. David udvarolt annak a korcsnak. Nem akartam hinni a fülemnek, de így volt. Ilyen hamar lapátra kerültem. Mindegy egyelőre nem teszek semmit, ha kidob, kidob, engem nem érdekel, legfeljebb majd elmegyek, megkeresem Trace-t, hogy vigyen el az igazi szüleimhez.

 Másnap nem láttam, harmadnap se. Végül eltelt egy hét, kettő aztán egy hónap, még mindig nem jött én meg nem kerestem. Úgy döntöttem megkeresem Trace-t, hogy vigyen el anyáékhoz. Nem volt nehéz megtalálni, mert nem költözött el, ráadásuk otthon is találtam, amikor elmentem hozzá. Bekopogtam ő nyitott ajtót.

- Nem hiszek a szememnek. Ashley? Tényleg te vagy az?

- Igen Trace jól látod, én vagyok. Amúgy, szia, neked is.

- Ja szia. Kerülj beljebb.

- Köszi

- És mi járatban erre?

- Azért jöttem, hogy vigyél el a szüleimhez.

- Hogyhogy meggondolta magad?

- David megcsalt, körülbelül 5-6 hete, azóta nem is láttam. Így meghoztam a döntést: elmegyek a szüleimhez, már össze is pakoltam, csak annyit mondj elviszel-e és akkor hazaugrok érte és mehetünk is.

- Még szép, hogy elviszlek. Menj haza a cuccaid ért addig én is összecuccokok és mehetünk- mondta vigyorogva. Már egy ideje el akart költözni ebből a városkából, de miattam nem költözött és nem is költözhetett el. Hát persze, hogy örül, hogy végre elmehet. Gyorsan hazamentem szedetem össze pénzt és mentem is vissza, félúton összefutottam Daviddel, de nem álltam meg, sőt gyorsabbra vettem a tempót. Mikor odaértem Trace már várt.

- Indulhatunk?- kérdezte.

- Hát persze.

- Remek, akkor induljunk.

Nem telt bele egy napba sem, már is Olaszország egyik kicsike külvárosában voltunk. A szüleim már vártak, Trace értesítette őket, hogy jövünk.

- Sziasztok. Már vártunk titeket- mondta mosolyogva Jean és Alec egyszerre.

- Sziasztok-, köszöntünk mi is egyszerre.

- Trace mindent elmondott, és tényleg sajnáljuk a történteket.

Nem tudtam erre mit mondani, úgyhogy bementünk. Szüleim körbevezettek a kastélyszerű házban. Találkoztam egy hozzám hasonló vámpírsráccal. Nagyon jól nézett ki, és kedvesen rám mosolygott, és köszönt.

- Jó napot kívánok! Ha gondolja, Jean úrnő innen körbevezetem én Ashley kisasszonyt.

- Nagyon kedves vagy Georg, de mit mond Ashley?

- Jean ha van más dolguk akkor nyugodtan menjenek, Georg majd körbe vezet- mondtam mosolyogva.

- Rendben van.

Georggal indultunk tovább beszélgettünk, minden kérdésemre válaszolt bármi is volt az. A bármi alatt tényleg bármit értek… Ő is kérdezgetett, de nem olyan széles körben, mint én. Végül a nagy kör után elvezetett a szobámhoz, ahol már a csomagom várt. Gyönyörű szoba volt, és nagyon modern. Volt benne számítógép, hifi, házimozi rendszer, és rengeteg könyv, és mind mangák, és egyéb fantasztikus könyvek. Ebből arra következtettem, hogyha nem is látogattak meg a szüleim, de figyeltek, minden apróságra velem kapcsolatban, arra, hogy mi érdekel, mi a kedvenc színem, könyvem. Ezek után olyan rosszul éreztem magam, hogy olyan rondán viselkedtem velük. Ha lehetséges lelkiismeret furdalásom támadt. Így elindultam, hogy megkeressem Jeant és Alecet, mivel nem tudtam, merre induljak szóltam Georgnak, hogy kísérjen el, ő persze csak úgy száguldott hozzám. Amikor odaért kezet csókolt és elindultunk. Nem nagyon akartam beszélgetni, ezt ő is észrevette és csendben jött mellettem. Nem sokára odaértünk szüleim szobájához, kísérőm bekopogott és ajtót nyitott és előre engedett, majd kiment. És azt mondta, hogy kint megvár.

- Jean, Alec, vagyis anya, apa szeretnék bocsánatot kérni, amiért a múltkor olyan rondán viselkedtem veletek. Most, hogy körül néztem a szobámban, rájöttem, hogy ha nem is látogattatok meg, de figyeltetek, mi a kedvenc színem, mi érdekel, és hogy mire vágyom. Nagyon köszönök mindent és szégyellem magam, amiért úgy viselkedtem…

- Semmi baj kislányom. Akkor még nem tudtad, hogy figyeltünk, és teljesen jogos volt, amit mondtál. Mert nem ártott volna, ha csak havonta egyszer, meglátogatni… Mi is sajnáljuk, hogy nem látogattunk meg előbb - mondta Jean.

- Igazából édesanyád szeretett volna menni, csak nem engedtem, mert ugye a testvéred vámpírvadász lett, így nem akartam megkockáztatni, hogy Jeant is meg téged is megöljön… - mondta Alec.

- Teljesen megértelek, és így, hogy tudok, mindent igazat is adok nektek. Örülök, hogy úgy döntöttem eljövök hozzátok - mondtam és anyának is, apának is adtam egy puszit. – Ha nem haragszotok, most megyek. Sziasztok.

-  Menj csak nyugodtan- mondták anyáék mosolyogva- Szia.

-  Majd később meglátogatlak a szobádban- szólt utánam anya.

Georg visszakísért a szobámba. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót megszólalt a telefonom. David hívott. Nem tudtam mi legyen, fel vegyem-e vagy sem, de aztán felvettem. Kíváncsi voltam mit akarhat a történtek után.

-  Igen?

-  Szia Ash, David vagyok. Hol vagy, és mi van veled?

-  Nyaralok, és jól meg vagyok nélküled. Köszi, hogy kérdezed.

-  Jól meg vagy nélkülem? Ezt hogy érted?

- Hát úgy, hogy miért kerültél 1 hónapon keresztül? Még csak fel se hívtál. Ja és ott udvaroltál az erdőben annak a korcsnak. Szép, mondhatom szép…

-  Ne merd Eriszt korcsnak nevezni- morog- nem is ismered…

-  Végeztem ne merészelj többször felhívni. Felejts el!- mondtam,

És könnyek gyűltek a szemembe, de nem tudtak lefolyni arcomon, s így olyan érzés volt mintha rengeteg bogár repült volna bele a szemeimbe.

Valaki kopogott az ajtómon.

-  Ki az? –kérdeztem.

-  Georg vagyok, kisasszony. Legyen kedves beengedni- mondta udvariasan Georg.

-  Jól van, gyere be- egyeztem bele. Kedveltem Georgot. Nem csak jól nézett ki, de még jól nevelt és udvarias is volt. Nagyon hamar levett a lábamról.

-  Nem hallgatózás volt a célom, Ne haragudjon kisasszony, de mindent hallottam. csak erre jártam és megtorpantam az ajtóban, fájdalommal teli hangja hallatán- mentegetőzött, és folytatta volna ha nem vágok közbe.

-  Nem haragszom, hogy őszinte legyek jó, is hogy itt vagy. Nagyon jó lenne, ha kiönthetném most valakinek a szívemet, és az se lenne rossz, ha tudnék sírni és jól kisírhatnám magam.

-  Én bármikor meghallgatom- vágta rá egyből Georg.

-  Köszönöm Georg. Először is nyugodtan tegezhetsz. Gondolom te is tudsz Davidről igaz?

-   Igen.

-   Az a helyzet, hogy körül belül egy hónapja feltűnt a faluban ahol éltem egy másik lány, Kate. Egyik nap sétáltam az erdőben és megtámadott, David akkor elkergette, de pár nappal később már udvarolt neki. Erre úgy jöttem rá, hogy aznap nagyon hamar lerázott és csak arra libára tudott gondolni, ez nagyon felbosszantott és kíváncsi lettem. Kimentem az erdőbe, ők is kint voltak sikerült úgy elhelyezkednem, hogy halljam a gondolataikat, de ne vegyenek észre. Azután eltelt egy hónap David felől nem hallottam, nem hívott telefonon, és nem is látogatott meg. Ekkor döntöttem úgy, hogy megkeresem Tracet, hogy hozzon el ide, azaz haza. Dióhéjban ennyi.

-  Én soha sem tennék ilyet veled…- folytatni akarta, de nem tette, mert rájött, hogy elszólta magát, és ha tudott volna biztosan elpirul.

-  Köszönöm szépen Georg, hogy meghallgattál- mondtam mosolyogva- sokkal jobban érzem magam, hogy kiönthettem valakinek a szívemet- mondtam és próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy elszólta magát Georg, de nem ment- Mondd csak Georg, mit gondolsz rólam, így az első nap?

-   Nem úgy volt, hogy gondolatolvasó vagy?

-  De, úgy is van, csak szeretném, ha ki is mondanád. Utána én is elmondom, hogy mit gondolok rólad- tudtam, hogy ezzel zavarba hoztam Georgot is és saját magamat is, de nem számít.

Georg sokáig hallgatott, nem tudta, hogy mit válaszoljon. Úgy döntöttem nem kínzom szegényt, majd ő elmondja, akkor, amikor jónak látja. Miután ezt megmondtam neki kiment a szobámból és aznap nemigen láttam.

Leheveredtem az ágyamra, és próbáltam kiüríteni a fejem, próbáltam száműzni a gondolataimból Davidet, de nem ment. Egyre csak azon járt, kattogott az agyam, hogy miért tette ezt velem? Mitől különb tőlem az a korcs? Vagy talán azért választotta őt, mert ő vérfarkas, én meg azért kerültem lapátra, mert vámpír vagyok? Engem nem zavart, hogy ő vérfarkas, sőt egy vámpír helyett választottam őt… de mindegy kár ezen rágódnom. Ekkor megkordult a hasam, eszembe juttatva hogy nem is tudom már, hogy mikor ettem utoljára. Elindultam, hogy megkeressem szüleimet, és szóljak nekik, hogy éhes vagyok. El sem indultam, amikor valaki kopogott az ajtómon.

-  Szabad!

- Szervusz, kincsem. Gondoltam megéheztél. Hoztam neked egy kis vért, nyugi állati vér. Meg van pár dolog, amit meg kell beszélnünk, most, hogy ismét vámpír vagy- mondta anya és bejött a szobámba, majd leült mellém az ágyamra- Kezdem a legeslegelején. Te vámpírnak születtél és vámpírként pár napos korodban úgy döntöttél elalszol és emberként élsz tovább egy ideig 16 éves korodig. Akkoriban veszélyes lett volna vámpírként itt maradnod Itáliában. Háború dúlt mindenhol. Vámpírok, vérfarkasok és vadászok között. Szövetséget kötöttünk a farkasokkal, hogy megvédjük gyermekeinket és magunkat a vadászoktól. A szövetség megkötése után csatlakozott hozzánk egy mágus, Numinis. Eleinte segített nekünk, és nem egy vadász halt meg a keze által. De egyszer a vadászoknak sikerült elérniük, hogy csatlakozzon hozzájuk. Kémkedett nekik. Elárulta, hogy mikor akartuk meglepni a vadászokat. Így azok már vártak. Háromszor csinálta meg ezt velünk és utána a farkasok „fellázadtak” meggyanúsítottak azzal, hogy egy vámpír árult el mindenkit, mi meg azt állítottuk, hogy egy farkas volt, Numinisre senki se gyanakodott. Hiába tűnt el akkor, amikor harc volt. Úgy gondoltuk problémái vannak otthon a családjában, vagyis ezt hitette el velünk, ezért tűnik el mindig. Aztán egyik nap Numinis odajött hozzánk, hogy nagyon sajnálja, de el kell mennie. Elköltöznek máshová a családjával. Ezután a háborúban szünet volt. A vadászok se támadtak, a farkasok se, és mi se. Furcsa volt az egész, úgy döntöttünk apáddal elmegyünk a farkasokhoz és megbeszéljük velük, hogy mikor és honnan támadunk, és ha továbbra is köztünk van az áruló, akkor nem fog sikerülni, meglepni a vadászokat, ha viszont Numinis volt az áruló, akkor most véget vethetünk a háborúnak. A farkasok beleegyeztek, de azt mondták használjuk, ki a szünetet ameddig lehet, tekintettel arra, hogy állapotos voltam.  Hallgattunk a farkasokra. Ekkor jöttél világra és szunnyadtál mély álmodba. Biztonságba kellett helyeznünk, mert a háború még nem ért véget. Ember voltál így Daniel szüleit kértük meg, hogy vigyázzanak rád. Nem tudtuk, hogy a fiúból vadász lesz. Ezért azt hittük biztonságban vagy, de miután találkoztál Trace-szel, és elmondtad neki, hogy Daniel vadász lett aggódni kezdünk. Elmentünk érted, de elküldtél. Ez volt az egyik dolog. A másik az, hogy vámpírnak születtél így te is egyike vagy a tiszta vérűeknek  Ez annyit jelent, ha megharapsz egy embert vámpírrá változik  és ha két hónapon belül nem kap a véredből teljesen kivetkőzik önmagából és mindent megtámad ami él és mozog.  Van varázserőd is. Igaz még szunnyad benned, de idővel felébresztheted, vagy feléred magától. Ha bármi furcsa dolog történik veled, például eltűnik az üveg kinyílik az ajtó vagy ilyesmi akkor felébredt a varázserőd. Gyere haza és akkor majd segítek megtanulni, hogyan irányítsd és használd

- Rendben anya, de mára ennyi elég. A végén túl sok lesz az információ és pont a lényeget nem jegyzem meg.

- Jól van, kincsem egyelőre ez az, amit feltétlen tudnod kell-mondta anya majd puszit adott a homlokomra és kiment.

Sokáig gondolkoztam a hallottakon majd úgy döntöttem megnézem valamelyik filmet, vagy animét. Sokáig gondolkoztam, hogy mit nézzek meg végül Bleach- A gyémántpor lázadást választottam. Pont véget ért mikor megszólalt a telefonom. A bátyám, Daniel hívott, nagyon örültem neki. Régen találkoztam már vele. Hirtelen el is felejtettem, hogy mi vagyok…

- Igen?

-  Szia, hugi Daniel vagyok.

-  Szia!

- Csak azért hívlak, hogy tudj róla. Jövő héten hazautazhatok egy hétre. Először meglepetésnek akartam, de aztán meggondoltam magam, mert úgy hallottam nem vagy otthon. Pontosan hol is vagy?- kérdezte, de nagyon furcsán csengett a hangja, mintha a vadász rátalált volna prédájára, és ez megijesztett. Nem tudtam, hogy most mit mondjak. Nem mondhattam meg az igazat, de a végtelenségig sem titkolhatom. Most mit tegyek? Mit mondjak?

- Jól tudod, nem vagyok otthon. Az egyik barátom elköltözött Olaszországba és elhívott, hogy látogassam meg. Hozzá jöttem el.

- Értem. És mikor indulsz haza?

-  Nemsokára. Még nem tudom pontosan, de még a héten.

-  Akkor előttem érsz haza. Rendben van. Majd készíts, valami finomat mire hazaérek- mondta, és úgy hallottam a hangján, mint ha mosolyogna.

- Rendben van. A kedvencedet fogom elkészíteni- válaszoltam mosolyogva.

- Annak nagyon örülnék. Ne haragudj, de most le kell tennem, vár a munka.

- Kár hogy menned kell. Vigyázz magadra!

-  Vigyázok. Szeretlek! Szia.

- Én is szeretlek! Szia.

Azzal letette a telefont. Én meg nem tudtam, hogy most mitévő legyek. Beszélnem kell anyáékkal. Majd ők segítenek. Féltem eléjük állni, mert azt nem akartam, hogy ne engedjenek el. Tudtam, hogy nem biztonságos, de látni szerettem volna a bátyámat.