Első órán az osztályfőnök bejelentette, hogy új diák érkezett osztályunkba, Trace Steward, majd behívott egy magas. ezüst szürke hajú észbontóan jóképű srácot, aki jég kék szemeivel engem nézett, ez Davidnek is feltűnt és egyből elkezdett féltékenykedni, én csak a szemeimet forgattam. Szünetben David odament Jeams-hez, így Trace odajött hozzám.
-Szia... Ashley... ugye?-köszönt kicsit bizonytalanul.
-Szia Trace. Igen- mosolyogtam.
-Próbálom megjegyezni a neveket, de még nem igazán megy, és a városban is új vagyok. Pár napja költöztünk ide..
-Értem. Ha valamiben segítségre lenne szükséged szólj nyugodtan, szívesen segítek- mosolyogtam.
-Köszönöm, nagyon aranyos vagy- mosolygott vissza ő is.
Valami észveszejtő volt a mosolya.
David véletlenül odapillantott és éreztem, ahogy a féltékenysége szép lassan körül vett, és azt sugározza, hogy "Hozzá ne merj érni, ő az enyém!". Úgy tűnik Trace is észre vette, és hogy bosszantsa kicsit közelebb lépett és átölelte a derekamat.
-Gyere Ashley menjünk sétáljunk egy picit- mondta és kacsintott, amiből világossá vált, hogy csak bosszantani akarja Davidet.
-Oké menjünk- egyeztem bele, mert aznapra elegem lett David féltékenykedéséből.
Davidet persze majd megütötte a guta, hogy én Trace-szel mászkálok, de úgy voltam vele, nem érdekel, hátha belátja, h így csak elveszít, és megváltozik, de tévedtem. Este amikor hazaértem, csúnyán összevesztünk Daviddel.
- Elegem van David. Ezt itt és most befejeztük. Szedd össze a holmidat és tűnj el!- vágtam a fejéhez sírva.
David nem válaszolt, összeszedte a holmiját és elment. Én pedig egyedül maradtam, teljesen összetörve.
Másnap a suliban próbáltam leplezni, mennyire a padlón vagyok, nagyjából sikerült is, csak Trace vette észre, hogy valami nagyon nincs rendben velem.
- Ashley mi történt? Ugye nem bántott?
- Hogy mi? Nem, nem bántott csak szimplán összetörte a szívemet, de jól vagyok- mondtam és próbáltam mosolyogni, de szemeim könnybe lábadtak.
Trace nem mondott semmit, csak megölelt. Ez a gesztus, nagyon jól esett, már hiányzott, hogy valaki megöleljen, Daviddel az utóbbi időben csak veszekedtünk. Már nagyon hiányzott a szeretet amit régebben kaptam tőle, s ezt most Trace megadta nekem.
Aztán a nap hátralevő részében mindig odajött hozzám, hogy lássa minden rendben van-e, sőt suli után haza is kísért. Mindez rettenetesen jól esett, már nagyon vágytam ilyesféle törődésere. A folyamatos veszekedések Daviddel, teljesen kikészítettek. Szeretetre és törődésre vágytam, s mindezt megkaptam Tracetől.
Már lassan 2 hónapja, hogy szakítottam Daviddel, de nem hiányzott, sőt sokkal jobban éreztem magam nélküle. Vagyis inkább sokkal jobban éreztem magam Trace-szel. Rengeteg mindenben különbözött Davidtól, sokkak figyelmesebb, megértőbb volt velem, és megadott mindent amit David elvett. A boldogságot. Vele boldog voltam, és pár hétbe beletelt, mire rájöttem, hogy beleszerettem Trace-be, de nem mertem neki bevallani az érzéseimet, hetekig, hallgattam róla, aztán Trace egyik nap közölte velem, hogy beleszeretett az egyik lányba a suliból,és úgy tűnik neki a lány viszonozza az érzéseit. Én abban a pillanatban egyszerre voltam féltékeny, dühös, és boldog, hogy talált valakit, akivel boldog lehet.
- És ki az?- kérdeztem kíváncsian- Ismerem?
- Igen. Ismered- mosolygott, majd közelebb hajolt hozzám- Nálad jobban senki sem ismerheti, talán csak a szülei- suttogta a fülembe- Na most már tudod ki az?
-N..nem- dadogtam, teljesen leblokkolt az agyam közelségétől.
- Akkor elárulom- mondat, majd ismét közelebb hajolt hozzám, egyre közelebb,míg ajkaink össze nem értek, és megcsókolt, majd kicsit hátrébb hajolt, végigsimította az arcomat- Te vagy az Ashley- mondta mosolyogva.
Én pedig olyan szinten leblokkoltam, hogy csak ültem ott, mint egy szobor, közben a szívem majd kiugrott a helyéről. Trace leült mellém és átölelt, én pedig kezdtem megnyugodni, majd melegség futott végig a testemen, bár Trace bőre hideg volt, mint a jég, és nem csak a kezei.
- Ashley, ha már így sikerült megnyugodnod, valamit el kell mondanom.
- Hallgatlak.
- Az igazi szüleid.... nem haltak meg... és egyhamar nem is fognak meghalni, ugyan is ők vámpírok, mint ahogy én is az vagyok- monda, majd itt szünetet tartott.
- Várj ez most komoly? Vagy csak szórakozol velem? Bár nem olyannak ismertelek meg, aki ilyesmivel szórakozna....-válaszoltam meg a kérdésemet.
- Igen Ashley, ez igaz, és te is vámpírrá fogsz válni, mégpedig a 16. születésnapodon. Az, hogy hogyan fog történni, nem tudjuk pontosan, de a legvalószínűbb módja, hogy elalszol és vámpírként ébredsz majd fel.
- Értem, és az hogy lehet, hogy eddig emberként éltem?
- Úgy, hogy amikor megszülettél egy varázsló úgymond elaltatta benned a vámpírt, hogy emberként élhess, de a 16. születésnapodon vissza kell térned abba a világba, amibe születtél. Tudták, jól a szüleid, hogy ezzel rengeteg nehézségnek tesznek ki, de ez volt a legbiztonságosabb lépés. Akkor rengeteg vámpírt öltek meg, főleg az új vámpírokat. Egy újszülöttel, főleg, hogy vámpírszülőktől származik, azonnal végeztek volna. Viszont így, hogy emberré változtattak, életben maradhattál.
Nem szóltam semmit, inkább gondolataimba merültem, és rájöttem, hogy 2 hónap van vissza a születésnapomig.
Telt múlt az idő Trace-szel egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre közeledett április 19.-e.
-Szia... Ashley... ugye?-köszönt kicsit bizonytalanul.
-Szia Trace. Igen- mosolyogtam.
-Próbálom megjegyezni a neveket, de még nem igazán megy, és a városban is új vagyok. Pár napja költöztünk ide..
-Értem. Ha valamiben segítségre lenne szükséged szólj nyugodtan, szívesen segítek- mosolyogtam.
-Köszönöm, nagyon aranyos vagy- mosolygott vissza ő is.
Valami észveszejtő volt a mosolya.
David véletlenül odapillantott és éreztem, ahogy a féltékenysége szép lassan körül vett, és azt sugározza, hogy "Hozzá ne merj érni, ő az enyém!". Úgy tűnik Trace is észre vette, és hogy bosszantsa kicsit közelebb lépett és átölelte a derekamat.
-Gyere Ashley menjünk sétáljunk egy picit- mondta és kacsintott, amiből világossá vált, hogy csak bosszantani akarja Davidet.
-Oké menjünk- egyeztem bele, mert aznapra elegem lett David féltékenykedéséből.
Davidet persze majd megütötte a guta, hogy én Trace-szel mászkálok, de úgy voltam vele, nem érdekel, hátha belátja, h így csak elveszít, és megváltozik, de tévedtem. Este amikor hazaértem, csúnyán összevesztünk Daviddel.
- Elegem van David. Ezt itt és most befejeztük. Szedd össze a holmidat és tűnj el!- vágtam a fejéhez sírva.
David nem válaszolt, összeszedte a holmiját és elment. Én pedig egyedül maradtam, teljesen összetörve.
Másnap a suliban próbáltam leplezni, mennyire a padlón vagyok, nagyjából sikerült is, csak Trace vette észre, hogy valami nagyon nincs rendben velem.
- Ashley mi történt? Ugye nem bántott?
- Hogy mi? Nem, nem bántott csak szimplán összetörte a szívemet, de jól vagyok- mondtam és próbáltam mosolyogni, de szemeim könnybe lábadtak.
Trace nem mondott semmit, csak megölelt. Ez a gesztus, nagyon jól esett, már hiányzott, hogy valaki megöleljen, Daviddel az utóbbi időben csak veszekedtünk. Már nagyon hiányzott a szeretet amit régebben kaptam tőle, s ezt most Trace megadta nekem.
Aztán a nap hátralevő részében mindig odajött hozzám, hogy lássa minden rendben van-e, sőt suli után haza is kísért. Mindez rettenetesen jól esett, már nagyon vágytam ilyesféle törődésere. A folyamatos veszekedések Daviddel, teljesen kikészítettek. Szeretetre és törődésre vágytam, s mindezt megkaptam Tracetől.
Már lassan 2 hónapja, hogy szakítottam Daviddel, de nem hiányzott, sőt sokkal jobban éreztem magam nélküle. Vagyis inkább sokkal jobban éreztem magam Trace-szel. Rengeteg mindenben különbözött Davidtól, sokkak figyelmesebb, megértőbb volt velem, és megadott mindent amit David elvett. A boldogságot. Vele boldog voltam, és pár hétbe beletelt, mire rájöttem, hogy beleszerettem Trace-be, de nem mertem neki bevallani az érzéseimet, hetekig, hallgattam róla, aztán Trace egyik nap közölte velem, hogy beleszeretett az egyik lányba a suliból,és úgy tűnik neki a lány viszonozza az érzéseit. Én abban a pillanatban egyszerre voltam féltékeny, dühös, és boldog, hogy talált valakit, akivel boldog lehet.
- És ki az?- kérdeztem kíváncsian- Ismerem?
- Igen. Ismered- mosolygott, majd közelebb hajolt hozzám- Nálad jobban senki sem ismerheti, talán csak a szülei- suttogta a fülembe- Na most már tudod ki az?
-N..nem- dadogtam, teljesen leblokkolt az agyam közelségétől.
- Akkor elárulom- mondat, majd ismét közelebb hajolt hozzám, egyre közelebb,míg ajkaink össze nem értek, és megcsókolt, majd kicsit hátrébb hajolt, végigsimította az arcomat- Te vagy az Ashley- mondta mosolyogva.
Én pedig olyan szinten leblokkoltam, hogy csak ültem ott, mint egy szobor, közben a szívem majd kiugrott a helyéről. Trace leült mellém és átölelt, én pedig kezdtem megnyugodni, majd melegség futott végig a testemen, bár Trace bőre hideg volt, mint a jég, és nem csak a kezei.
- Ashley, ha már így sikerült megnyugodnod, valamit el kell mondanom.
- Hallgatlak.
- Az igazi szüleid.... nem haltak meg... és egyhamar nem is fognak meghalni, ugyan is ők vámpírok, mint ahogy én is az vagyok- monda, majd itt szünetet tartott.
- Várj ez most komoly? Vagy csak szórakozol velem? Bár nem olyannak ismertelek meg, aki ilyesmivel szórakozna....-válaszoltam meg a kérdésemet.
- Igen Ashley, ez igaz, és te is vámpírrá fogsz válni, mégpedig a 16. születésnapodon. Az, hogy hogyan fog történni, nem tudjuk pontosan, de a legvalószínűbb módja, hogy elalszol és vámpírként ébredsz majd fel.
- Értem, és az hogy lehet, hogy eddig emberként éltem?
- Úgy, hogy amikor megszülettél egy varázsló úgymond elaltatta benned a vámpírt, hogy emberként élhess, de a 16. születésnapodon vissza kell térned abba a világba, amibe születtél. Tudták, jól a szüleid, hogy ezzel rengeteg nehézségnek tesznek ki, de ez volt a legbiztonságosabb lépés. Akkor rengeteg vámpírt öltek meg, főleg az új vámpírokat. Egy újszülöttel, főleg, hogy vámpírszülőktől származik, azonnal végeztek volna. Viszont így, hogy emberré változtattak, életben maradhattál.
Nem szóltam semmit, inkább gondolataimba merültem, és rájöttem, hogy 2 hónap van vissza a születésnapomig.
Telt múlt az idő Trace-szel egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egyre közeledett április 19.-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése