Amikor felébredtem, pizsamában átszaladtam a bátyám szobájába, de már nem volt ott. Hiszen mondta is, hogy hamar elmegy. De mégis reménykedtem, hogy egy kicsit tovább marad. Visszamentem a szobámba, felöltöztem, majd lementem reggelizni. Anyuék már lent voltak. Csatlakoztam hozzájuk. Reggeli közben nem beszélgettünk. Kihasználtam az alkalmat a gondolkodásra. Eszembe jutott, hogy két hét múlva lesz a 16. születésnapom. Vártam is meg nem is. Csak azért nem vártam, mert Daniel nem lehet itt. Ez elszomorított. Ekkor jutott eszembe, hogy mit is kaptam tőle, mert még nem volt rá időm, hogy megnézzem. Kicsomagoltam. Egy estélyiruha volt a csomagban mégpedig az, amiért már egy ideje fáj a szívem, de nem vehettem meg, mert túl drága volt. Nagyon örültem az ajándékomnak. Észre se vettem, hogy annyira elérzékenyültem, hogy egy-két könnycsepp gördült le az arcomon. Gondolataimból a telefonom riasztott fel. David hívott, hogy megkérdezze, kik kerestek és miért. Elmondtam neki, hogy a bátyám volt és csak meg akart tréfálni. Így utólag már viccesnek tűnt, ezért nevettem rajta, David is velem nevetett.
- Régóta nem láttam már a bátyámat. Már nagyon hiányzott. Csak az a baj, hogy már el is ment.
- Értem. És megértelek.
- Jut eszembe, mondta, hogy kérjek tőled bocsánatot, amiért elrángatott tőled.
- Semmi baj. Ő a bátyád, aki ráadásul keveset van veletek. Magától értetődő, hogy valamennyivel fontosabb, mint én. –mondta David, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Miután nem szóltam, megkérdezte, hogy átjöjjön-e, de mondtam, hogy most szeretnék egyedül lenni.
Nagyon hiányzott a bátyám, mert nem tudtam, hogy mikor láthatom újra.
Az viszont megrémített, hogy igazam volt, hogy vámpírok léteznek. De úgy éreztem, hogy itt biztonságban vagyok. Itt nem eshet semmi bajom. Nem tudtam megmagyarázni ezt a hirtelen jött nyugodtságot, de örültem neki. Meg annak is, hogy nem diliztem be, pedig az este közel jártam hozzá. Egész éjszaka azon kattogott az agyam, hogy a bátyám vámpírokra vadászik, és bármikor baja eshet, vagy akár… nem erre gondolni sem akartam. Kizárt, hogy baja essen. Tud magára vigyázni. Próbáltam leküzdeni hirtelen feltörő aggodalmamat. A legjobban az nyugtalanított, hogy senkinek nem mondhatom el. Mégy anyáéknak se. Ismét megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám hívott.
- Halló tessék? Ashley Greene vagyok - szóltam bele a telefonba.
- Szia, hugi csak én vagyok - hallottam meg a bátyám hangját.
- Szia, bátyó!- köszöntem vidáman.
- Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e?- kérdezte, és aggódást véltem felfedezni a hangjában.
- Jól vagyok, nem kell miattam aggódnod –mondtam, majd hirtelen eszembe jutott valami- Ígérj meg nekem valamit! Kérlek!- kértem könyörgő hangon.
- Rendben, - válaszolta, és gyanakvást hallottam a hangjában- mit ígérjek meg?
- Azt, hogy vigyázol magadra, és nem engeded, hogy bajod essen.
- Rendben, megígérem, megfogadom, hogy vigyázok magamra, és nem engedem, hogy bajom essen.
- Köszönöm - mondtam, és a hangom tele volt hálával.
- Ne haragudj, de most már mennem kell. Vigyázz magadra, és ne aggódj miattam. Különben is a szavamat adtam, hogy vigyázok magamra.
- Vigyázok, és megpróbálok kevesebbet aggódni érted, vagy csak annyit, amennyit azelőtt, mielőtt elmondtad.
- Rendben. Szeretlek. Szia!- köszönt végül el bátyám.
- Én is szeretlek! Szia!
Most már sokkal nyugodtabb voltam, hogy megfogadta, hogy vigyáz magára. Nem fenyegetett az veszély, hogy becsavarodok.
Lefeküdtem az ágyamra, majd a hátamra fordultam, és megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet a valóságban egy vámpír. Abban 100% biztos voltam, hogy hófehér a bőre és hideg, és abban is, hogy erősebb, mint egy átlagember, és még abban, hogy halhatatlan, és gondolom nem olyan könnyű megölni. Amit pedig biztosan tudok, azaz, hogy vérrel táplálkoznak. Ennyi az összes, amit róluk tudok, de azt hiszem elég is. Bár az Alkonyatban észveszejtően gyönyörűek, ez remélem a valóságban nincs így. Egy „vegetáriánussal” szívesen elbeszélgetnék, ha egyáltalán van ilyen. Még sokáig gondolkodtam. Sok minden eszembe jutott, és ekkor jött a felismerés, hogy egy vámpír ezerszer erősebb egy embernél… de akkor hogyan tud megölni egy ember egy vámpírt? Reménykedtem benne, hogy van valami gyengéjük, mert ha nincs hiába fogadta meg Daniel, hogy vigyáz magára. Ezek után nagyon aggódtam érte, és hogy megnyugodjak keresgélni kezdtem az interneten, hogy hogyan lehet megölni egy vámpírt. Rengeteg mindent kiadott, de nem igazán tudtam elhinni, hogy a fokhagyma, vagy egy kereszt menekülésre késztessen egy vámpírt, a karót még, úgy ahogy elfogadtam, hogy képes megölni egy vámpírt, de még azért kételkedtem benne. Felbosszantott, hogy semmi normális magyarázatot nem találtam. Úgy döntöttem kimegyek az erdőbe sétálni, hogy kiszellőztessem a fejemet, és levezessem a feszültséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése