10. fejezet

Kissé bátortalanul bementem anya szobájába.

- Anya, beszélhetnénk?

- Persze kincsem- mondta anya mosolyogva- Miről lenne szó?

- Az előbb telefonált a bátyám, hogy egy hét múlva haza tud utazni egy hétre, és szeretnék vele találkozni, tudom, hogy veszélyes, de én nagyon szeretem őt és találkozni szeretnék vele- hadartam le egy szuszra, anyának nagyon kellett figyelnie, hogy megértse. Sokáig gondolkodott, rengeteg minden megfordult a fejében.

- Ezt még apáddal is meg kell beszélnem. Én elengednélek, mert tudom, hogy mennyire szeretitek egymást a bátyáddal, de ebbe apádnak is joga van beleszólni. Menj szépen a szobádba, majd megyek, ha megbeszéltem vele- végül ezt mondta.

 A gondolatai szerint ő elengedett volna, bízott annyira a bátyámban, hogy csak nem bántana, hogy őszinte legyek jobban bízott benne, mint én. Biztos voltam benne, hogy nem bántana, de attól még féltem, mert mégis csak vámpír vadász és én pedig vámpír vagyok.

Nem telt el sok idő, míg anya visszajött.

- Kincsem apáddal úgy döntöttünk, hogy elmehetsz, de nagyon vigyázz magadra. Trace a közeledben lesz, és ha szükséged van rá akkor segíteni fog neked.

- Köszönöm szépen. Nagyon boldog vagyok. És vigyázni fogok magamra- mondtam, és anya nyakába ugrottam.

- Nem mondom, hogy nagyon szívesen… de ha te boldog vagy akkor én is- mondta mosolyogva.

Aztán kiment. Nem sokkal később elment az áram is. Mivel már besötétedett kénytelen voltam gyertyát gyújtani, hogy lássak összepakolni. A gyertya fénye táncolva világította be a szobát.                                                                     

                                               *          *          *

Félhomály volt, de láttam. Hamar végeztem a pakolással, így letelepedtem a gyertya mellé olvasni. Belemerültem az olvasásba, de hamar észrevettem, hogy egy hideg légáramlat megsimogatta az arcomat, amitől kirázott a hideg, és elaludt a gyertya. Odamentem az ablakhoz megnézni, hogy nyitva van-e, mert nem emlékeztem rá, hogy kinyitottam. Zárva volt. Ekkor az íróasztalomról leesett a pohár, amit anya hozott be, és csörömpölve tört darabokra. Kezdett furcsa lenni a helyzet, és kezdtem megijedni. Ki akartam menni, hogy megkeressem anyát, de az ajtó zárva volt, és a kulcsot sehol nem találtam. Korom sötét volt és én be voltam zárva, igaz a bútorok körvonalait láttam így nem mentem neki semminek, de mégis pánikba estem. Előkerestem a telefonomat. Nem volt térerőm. Egyedül voltam. Ekkor egy fényes alak jelent meg előttem.

- Ashley azért jöttem, hogy figyelmeztesselek. A bátyád csapata tud mindent, és az a tervük, hogy odacsalnak téged és megölnek. A bátyád nem tud semmit gonosz tervükről. Ki akarják használni, hogy annyira imádjátok egymást és a megfelelő pillanatra várnak, hogy téged meg tudjanak ölni. Azt hiszik, te még nagyobb veszélyt jelentesz az emberekre, mint a többi vámpír. Meg kell mutatnod nekik, hogy nem vagy veszélyes az emberekre. Daniel tud mindent, és ő hisz neked, bízik benned. Valahogy meg kell értetned velük, hogy te jó vagy, és a szüleid is azok. Minden tőled függ. Sikerrel kell járnod…- mondta nevelőanyám, majd eltűnt, és visszajött az áram és kinyílt az ajtóm.

Le kellett ülnöm, hogy felfogjam az imént történteket. Nem akartam hinni a saját szememnek és fülemnek, hogy nevelőanyám szelleme jelent meg előttem és figyelmeztetett.

                                               *          *          *

Sokáig gondolkoztam, hogy most mitévő legyek. Szinte semmiben nem voltam biztos, kivéve egy valamiben: erről az egészről anyáéknak egy szót se. Egyelőre. Ki kell, találnom valamit, de sürgősen. Fel-alá járkáltam a szobámban. Próbáltam gondolkozni, de semmi használható ötlet nem jutott eszembe. Kinyitottam az ablakot, hátha segít a friss levegő. Jó ötlet volt, tényleg segített. Kitisztult a frisslevegőtől az agyam és támadt egy ötletem. Daniel nem tud a társai tervéről. Akkor teszek róla, hogy tudjon. Előkerestem a mobilomat kikerestem belőle Daniel számát és már majdnem rámentem a hívás gombra, amikor eszembe jutott valami: mit fogok csinálni, ha lehallgatják? Színjátékot nem akartam, így megint gondolkozni kezdtem. Kellett egy mentő öv, ha az a terv amit Daniel-lel kitalálunk nem jön be. Olyas valaki kell, aki nem vámpír, de nem is ember… Egy darabig nem jutott eszembe semmi se, akarom mondani senki se.

- Nem vámpír és nem is ember. Ismerek egyáltalán ilyen valakit? – gondolkoztam hangosan mikor jött a felismerés- Hát persze: David! Remélem hajlandó lesz nekem segíteni.

Kezembe vettem ismét a telefonomat és hívtam Davidet, és reménykedtem, hogy felveszi, meghallgat, és talán még számíthatok majd a segítségére is. Míg vártam, hogy felvegye eszembe jutottak a vele eltöltött napok, és rá kellett jönnöm: jól éreztem magam vele, és hiányzik. Még mindig nem vagyok iránta közömbös.

- Szia Ashley, David vagyok, szerintem rossz számot hívtál- és már le is akarta tenni.

- Várj! Nem hívtam rossz számot. Téged akartalak hívni. Kérlek hallgass végig- mondtam és reméltem végig hallgat.

- Ugyan minek hallgassalak végig?

-  Mert… az életem… múlik most ezen- miközben beszéltem elcsuklott a hangom.

-  Ezt hogy érted?- kérdezte s aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.

-  Ugye én vámpír vagyok, ezt eddig is tudtad, viszont a bátyám Daniel vámpírvadász, és a társai meg akarnak engem ölni, mert azt hiszik, hogy én jelentem a legnagyobb veszélyt az emberekre, mert vámpírszülők gyermeke vagyok.

- Ezek meghibbantak? Hogy te veszélyes lennél akár egy emberre is. Ilyet feltételezni rólad. Meg áll az eszem- háborgott David, aminek jelen pillanatban örültem- Miben kell segítenem?

- Arra gondoltam, hogy ha haza megyek, és a vadászok jönnek, hogy megöljenek engem őket kéne megölnünk, de Danielt nem ő nem tud az egészről semmit. Majd személyesen elmondom, hogy honnan tudom. Holnap úgy is utazok haza.

- Rendben van. Számíthatsz rám, és még három barátomra is.

- Köszönöm szépen David. Hálás vagyok neked, hogy segítesz- mondtam hálával teli hanggal.

- Érted bármikor bármit. Ööö ne haragudj, de most mennem kell. Majd találkozunk. Számíthatsz rám! Szia!- hadarta le és szerintem elszólta magát, mert még ő is érez valamit irántam. Ez melegséggel töltött el. Örültem neki, hogy nem vagyok közömbös számára.

- Köszönöm David. Nagyon köszönöm. Szia!

 Ezek után meggondoltam magam és nem hívtam fel Danielt. Majd személyesen elmondom neki. Bíztam Davidban, és valami az súgta, hogy nyugodtan bízhatok benne.

Meg egyszer körül néztem, hogy mindent össze pakoltam –e, amit szerettem volna vinni aztán előkészítettem a ruhámat amiben utazni fogok. Majd amikor mindennel végeztem csináltam magamnak egy forró fürdőt, hogy ellazuljak, és kicsit kipihenjem az elmúlt pár óra eseményeit, sokkját. Vittem magammal be a fürdőszobába egy nagy gyertyát és azt meggyújtottam és csak a gyertya fénye világította be a helységet. Sokáig áztattam magam, szinte már ki is hűlt a vizem, mikor kimásztam belőle. Levettem egy törölközőt a tartóról és magamra tekertem, majd bementem a szobámba és Georg kopogott be az ajtómon. 

- Szabad! – szóltam ki bár még a törölköző volt csak rajtam.

- Csak én vagyok. Mikor indulsz?- Lépett be és kissé meglepődött amikor meglátta, hogy szinte nincs rajtam semmi..

- Holnap 9-kor.

- Értem. És mikor jössz vissza?

- Nem tudom. Talán 1-2 hét múlva. Majd meglátom.

- A bátyád nem csak 1 hétre utazik haza?

- De igen. Csak mondta, hogy lehet, tovább maradhat majd.

- Értem – mondta, és úgy éreztem még szeretne valamit mondani, valamit csak nem merte. Nem kapcsoltam vissza gondolatolvasó képességemet. Azt szerettem volna, ha ő mondja el.

- Jól sejtem, hogy szeretnél még valamit mondani? Nem fogok a gondolataidban olvasni, nyugodtan szedd össze őket.

- Múltkor kérdezted, hogy mit gondolok rólad. Gyönyörű, kedves, aranyos és okos lány vagy, csak jót tudok rólad mondani és örülök, hogy megismertelek. Akkor még nem tudtam, de most már tudom, hogy kedvellek, és… hiányozni fogsz- mondta. Éreztem, hogy zavarban van.

Valamiért nem számítottam rá, hogy ezt fogja mondani, és annyira megleődtem, hogy mindent elmondott, hogy mit érez irántam, hogy lazábbra engedtem a törölközőt, az pedig leesett. Georg úriemberhez méltóan a szemembe nézett csak, de nem bírta sokáig, hogy ne nézzem végig rajtam. Épp le akartam hajolni a törölközőmért amikor odajött hozzám, és nem engedte, hogy lehajoljak. Átölelt a derekamnál az egyik kezével, a másikkal pedig az állam alá nyúlt, kissé megemellte, majd megcsókolt, közmen simohatta a hátam, a fenekem és bele is markolt. Teljesen lefagytam. Nem tudtam mit tenni. Furcsa érzés fogott el. Úgy éreztem magam, mint egy marionett bábu, amit Georg irányít, de olyan szinten, hogy szólni sem bírtam. Ott álltam tehetetlenül a karjaiban és ő ezt ki is használta. A vágyai vették át felette az irányítást, józan eszét háttérbe szorítva. Éreztem, hogy a keze amivel az államat megemelte elindul lefelé és végig simítja a melleimet, majd rá is markol az egyikre. Még csók közben odavitt az ágyhoz, lefektetett. Levette szép sorban a ruháit, míg végül ő is meztenenül állt előttem. Majd fölém mászott az ágyra, tobább csokolt, közben éreztem, hogy a keze elindul lefelé a mellemtől a hasamon keresztül lefelé, és elkezdte simogatni a csiklómat. Aztán elkezdte puszilgatni a nyakamat, majd egyre lejebb halatt a puszikkal, míg fel nem váltotta a kezét ott lent a nyelve. Egyre jobban izgatott, éreztem, hogy benedvesedek. Amikor úgy látta elég nedves vagyok felemelkedett, megtörölte a száját és megcsókolt, közben a szerszáma hozzámért, kicsit hideg volt, aztán éreztem, ahogy egyre bejjeb és bejjebb hatol, végül teljesen bennem volt. Valami leírhatatlan érzés volt. Még csak hasonlót sem éreztem eddig soha. Georg arcán lárszott, hogy ő is nagyon élvezi, maj mielőtt "elment", kivette, és a hasamra élvezett, aztán elterült az ágyamon. Miután letakarítottam magamról visszafeküdtem mellé.
- Sajnálom ashley, hogy ez megtörtént.... Egyszer csak kattant valami az agyamban és nem tudtam magamon uralkodni..- mentegetőzött.
- Kár mentegetőznöd, ami megtörtént az már megtént, nem változtat a dolgokon semmit. Mondjuk nem haragszom, mert nagyon élveztem, de ez nem jelenti azt, hogy köztünk lehet bármi is. Ez se történt volna meg, ha valaki nem manipulálta volna a testem, hogy ne tudjak ellenkezni...
- Sajnálom.... A vágyaim teljesen elborították az agyam és nem bírtam gondolkozni... 
- Semmi baj. Az a szerencséd, hogy eszméletlen jó volt. Most pedig öltözz fel, és kérlek hagyj magamra, szeretnék egyedül lenni.
- Rendben, már itt sem vagyok- mondta és fél pillanat alatt beleugrált a ruháiba és kiment.
Letusoltam gyorsan, majd én is felöltöztem és visszafeküdtem az ágyra, vittem magammal az mp3 lejátszónat és zenéthallgattam.