4. fejezet

Már egy ideje sétáltam, amikor mögöttem megreccsent egy ág. Azonnal hátrafordultam, de nem láttam semmit, illetve senkit. Kicsit furcsa volt és későre is járt már az idő, így elindultam haza. Útközben még hallottam, hogy megreccsen mögöttem egy -egy ág, de nem láttam semmit. Körül belül fél úton jártam, amikor nagyon rossz érzésem támadt, így szaporáztam lépteimet. Hamarosan haza is értem, de otthon síri csend fogadott. Anyáék nem szóltak, hogy mennének akárhova is. Ezért volt nagyon furcsa, hogy sehol senkit nem láttam. Úgy döntöttem körülnézek a lakásban. Közben megszólalt fent a szobámban a telefonom -tényleg azt itthon hagytam-. Felszaladtam, még időben sikerült felvennem. David hívott.
- Szia Ash.
- Szia David- köszöntem, közben elindultam szüleim szobája felé.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy mit fogok látni.Ott hevert, félig a földön szüleim holtteste. Amint felfogtam mit láttam kitört belőlem a sikoly. El is felejtettem, hogy David még vonalban volt. Ez akkor tudatosult bennem, amikor a telefonból hallottam a hangját.
- Asley, mi történt? Ashley? Ashley?! Szólaj már meg! Ashley...! Ott vagy?  Ashley?
- Igen... itt vagyok- mondtam remegő hangon.
- Mi történt?
- A szüleimet... megölte... valaki...- mondtam akkorra már zokogva.
- Átmegyek - mondta és le is tette.
Én pedig ott összerogytam a földön és zokogtam.
Nyitva hagytam az ajtót, így David be tudott jönni. kihívta a rendőrséget és a mentőket is. Odajött hozzám, felsegített és bevitt a szobámba. Az asztalomon viszont talált egy darab papírt. Ez állt rajta: "Ashley. Sajnálatos módon te nem voltál itthon, így a szüleidet kellett megölnöm, de vissza jövök érted is, ne aggódj. Hamarosan találkozunk"
David nem  mutatta meg nekem a levelet, egyből odavitte a rendőrfőnöknek. Beszélgettek egy ideig aztán vissza jött hozzám, átölelt.
- Nyugodj meg Ashley. Most már minden rendben lesz. Itt vagyok és vigyázok rád. Megvédelek bármi áron!
- Nem akarlak téged is elveszíteni, azt már ne élném túl.
- Nyugodj meg Drágám, nem fogsz. Viszont egy kis időre ideköltözök hozzád. Nem szeretném, hogy egyedül legyél, és így jobban tudok rád vigyázni.
Közben a rendőrök befejezték a helyszínelést, elszállították a holttesteket, majd elmentek. David pedig felhívta az anyukáját, hogy hozzon el neki pár dolgot, és mondta, hogy ideköltözik hozzám egy kis időre.
- Ashley. Szeretném ha tudnád, hogy én mindig itt leszek veled.
- Köszönöm David- mondtam, majd odabújtam hozzá.
Másnap reggel talpig feketében mentem suliba és reménykedtem benne, hogy senki nem szól majd hozzám. David beszélt helyettem és egy pillanatra sem mozdult mellőlem. Persze akadtak olyanok, akik polt letojták, hogy mi történt előző nap. Az egyik srác olyan szinten kiakasztotta David-et a bunkózásával, hogy kishíján megverte, de nem tette, egyrészt a rendőrök miatt, akik rám vigyáztak, másrészt meg lebeszéltem róla. Viszont a srác továbbra is bunkó volt. Az egyik rendőr, Jeams, ő volt a legfiatalabb, odajött és elbeszélgetett Steve-vel. Utána már messzire elkerült minket.
- Kösz Jeams -mondta David- Ha nem lépsz közbe tuti agyonütöttem volna.
- Nincs mit. Tudom Dave. Ismerlek már annyira, hogy tudom mikor kezd elborulni az agyad. Láttam rajtad, hogy már nem volt sok vissza, így inkább közbe léptem.
- Kösz még egyszer, de megyek is vissza Ashley. Csá.
- Csá.
Valami furcsa volt számomra, úgy éreztem Jeams hangsúlyából, annak, hogy "kezd elborulni az agyad" volt valami mögöttes jelentése is, de nem tudtam rájönni, hogy mi. Davidnek feltűnt szótlanságom.
- Min gondolkozol ennyire Ash?
- Csak azon, amit Jeams mondott.
- Te hallottad a beszélgetést?- lepődött meg.
- Igen. Minden szót. Talán baj?
- Nem, nem baj, csak...
- Csak mi?- kezdett nagyon furcsa lenni az egész. Úgy éreztem David titkol előlem valamit és Jeams tudja, hogy mit.
- Ez olyan dolog, amit nem lenne szabad elmondanom neked, sőt senki másnak, aki nem érintett a dologban- mondta végül- És ha mégis elmondanám nem ez lenne a legmegfelelőbb hely.
- Értem. Ez azt jelenti, hogy majd később elmondod?
- Igen. Majd elmondom. Elvégre az is én vagyok, jogod van tudni, mivel velem vagy, de majd csak otthon mondom el.
Nem válaszoltam csak bólintottam, de szavai hatására egy szó villant be az agyamba: vérfarkas. Egyáltalán nem értettem miért és nagyon is furcsálltam.
Végül letelt a suliidő és mehettünk haza. Otthon, ahogy David megígérte elmesélt mindent.
- Figyelj, igazság szerint erről tilos beszélnem, de mégis elmondom neked, mert szeretlek, fontos vagy nekem, és úgy érzem tudnod kell, hiszen ez is én vagyok - itt szünetet tartott - Van egy "átok" ami évezredek óta öröklődik a családomban, aminek hatására minden teliholdkor farkassá változunk. Igaz azóta már megtanultuk uralni, így akkor változunk át amikor akarunk, de vannak olyanok, akiknek még nem sikerült teljesen uralmuk alá venni farkas énjüket, így ha dühösek, vagy valamilyen más erősebb érzelmi hullám éri őket nem tudnak uralkodni magukon és átváltoznak. Még nekem sem sikerült teljesen megtanulnom uralkodni magamon, ha dühös vagyok ~erre célzott Jeams~, de neked nem kell félned tőlem. Történjék bármi neked képtelen lennék ártani. Előbb halok meg érted, mint hogy bántsalak!- mondta.
Én pedig ültem magam elé bámulva és azon gondolkozva, hogyan találtam ki délelőtt, hogy micsoda David.
- Félsz tőlem?-zökkentett ki gondolataimból.
- Nem, dehogy is, csak...- itt elakadtam.
- Csak mi?- kérdezte nyugtalanul.
- Csak ma, amikor mondtad, hogy majd elmondod, hiszen az is te vagy, egy szó villant be az agyamba, és ez a szó a vérfarkas volt. Persze akkor nem gondoltam komolyan és hülyeségnek is tűnt, de így most egy kicsit megijesztett, hogy a semmiből kitaláltam, vagy ez valami képességed?
- Értem és nem, engem is ugyan úgy meglepett, mint téged.
David vette észre mennyire elrepült az idő.
- Viszont későre jár. Menjünk aludni, majd holnap gondolkozunk ezen. Rendben?
- Rendben.
Mind a ketten elmentünk zuhanyozni, majd lefeküdtünk aludni.